Július közepén egy utazási irodában foglaltunk akciós utat. Egy szerdai napon hajnalban (3-kor) jött értünk a transzfer kocsija, mellyel már előző években is elégedettek voltunk. 6 óra előtt Budapestre értünk, átvettük a repülőjegyeket az iroda képviselőjétől, majd fél9-kor a Wizz Air gépével elrepültünk. Az út 3 órás, de a +1 órás idő eltolódás miatt már elmúlt dél, amikor leszálltunk Larnaca repterén. Itt már várt minket egy magyar hölgy, átadott mindenkinek egy borítékot, melyben térképek, tudnivalók voltak a fakultatív programokról.
Kilépve a csarnokból, megcsapott minket a hőség! Iszonyú meleg volt, míg a buszhoz értünk, már folyt rólunk a víz. Mint később kiderült, az első pár nap még ottani viszonylatban is rekord volt, 40 fok körüli hőmérséklettel. A légkondis transzfer busz az utasokat sorban kirakta a szállodáknál, így a vége felé mi is leszálltunk Ayia Napa üdülőrészén. A Piere Anne Beach Hotelben foglaltunk szobát, mely egy 3 épületből álló szálloda. 2 emeletesek az épületek, de mindben van lift is. A szobába lépve tisztaság, légkondi, szép bútorok és tengerre néző erkély (ez megfelelt egy jó kis szaunának, melyet gyakran vettem igénybe olvasásra) fogadott minket, bár ezt külön nem kértük. Valószínűleg ebbe a szobába mindig magyarokat helyeznek el, mert a tv magyar 2-re és Dunára volt beállítva (a távirányítót 10 euró kaucióval adják oda, míg a hűtőszekrény bérlése napi 4 euróba kerül). Gyors kipakolás, aztán irány a tenger. Itt sziklás a part, nagy kövek vannak a vízben és hullámok is nehezítik a bejutást, de egy csobbanást megért.

 megért.

A szállodánk

Utána a medencét is kipróbáltuk: kellemesen meleg a vize (a napágyakért itt nem kell fizetni), majd az alagsorban lévő hideg vizesben hűsöltünk. 7 után vacsoráztunk: leves, halak, köretek, zöldségek, sütemények volt a kínálat. Az ital külön fizetendő: a Cola 2,50-be, az ásványvíz 1,50-be került.
Utána sétára indultunk. Egy vidámpark mellett elhaladva már a főúton voltunk, ahol még késő este is nagy élet zajlott. Rengeteg bolt, étterem várta a szórakozni vágyókat. Hazafelé vettünk ásványvizet, (4 literes 1,70, 1,5 l-es 0,80, míg egy 1,5 l-es tonic 2,80-ba kerül), majd késő éjjel nyugovóra tértünk. 
Másnap későn keltünk, már 9 is elmúlt, mire reggelizni mentünk: tojás, virsli, saláták, szalonna, tej, üdítők közül választhattunk. A délelőtti program fürdés volt, mindhárom lehetőséggel éltünk.  Délben jött a telepített idegenvezető, tájékoztatott minket a lehetőségekről, mesélt magáról, aztán befizettünk 2 programra. A pafos-i 50 euróba került, míg a nicosiai 40 euróba. Rövid pihenés után irány a közeli homokos strand. A szállodától balra indulva végig a tengerparton, szépen kiépített sétányon vezet a kb. negyedórás út. A strand gyönyörű, hatalmas, hosszan elnyúló. A napágyakért 2,50-et kell fizetni. Csak vacsorára értünk vissza, a választék: csirke, sült hús, köretek, penne, saláták, sütik.  Utána ismét séta a városban, hiszen a sok kaját le kellett mozognunk.
A 3. napon korán kellett kelni és reggelizni, hiszen a busz már fél 8-ra jött értünk. Ez a kirándulás végig vezet a sziget teljes déli részén egészen a nyugati part közepéig. Felvettük a szállodákban az útitársakat, majd Larnacaban az idegenvezető hölggyel is megismerkedtünk. Győrből származik, aki 28 éve ide jött férjhez. Nagyon jó volt vele utazni, érdekes dolgokról beszélt, sőt egy noteszt járatott körbe, amibe mindenki felírhatta a kérdéseit és válaszolt is azokra út közben. Utunk első látnivalója Hirakiki 9000 éves kőkorszaki lelete volt, mely a világörökség része. Visszafelé meg is álltunk itt és a „házak” rekonstruált példányait fényképezhettük le.

Hirakiki - kőkorszaki házak

Tovább haladva láttuk Amatunda város emlékeit, a kőedényt és az ásatást is. 9 óra előtt megérkeztünk Limasolba, ahol a régi angol raktáraknál leparkoltunk. Egy szivacskészítő helyen ismerkedtünk a folyamattal, majd megnéztük az erődöt, a régi török negyedet és az óvárost. Mentünk tovább, majd a Kurioni romvárosnál szálltunk ki a légkondis buszból. Itt megtekintettük a még ma is működő görög-római színházat és Efisztoliosz házát, amely egy római villából átalakított ókori közfürdő volt.

Tájkép útközben

Romvárosi részlet

Az út következő részén áthaladtunk Episkopin, mely egy brit katonai támaszpont. Láttuk a házaikat, a focipályát és a víztisztító berendezéseket is. Pafos városába érve pár bátor turista átmászva a kerítésen átölelhette Szent Pál oszlopát, hogy a néphit szerint partnere férfiassága örökké tartson.

A víztisztító

Szent Pál oszlopa

Megnéztük a templomot és a kikötőt, illetve ellátogattunk a világörökség részeként nyilvántartott archeológiai parkba (a belépőket az idegenvezető hölgy rendezte mindenhol) és itt Dionüszosz villájában a padlómozaikokat csodáltuk meg.

A régészeti park bejárata előtt

Az 1 órás szabadidő alatt a kikötőben ebédeltünk: nagyon finom volt a halleves (6 euro), a muszaka (8,50 euro) és a tintahal is (10,50). A visszafelé úton álltunk meg Aphrodité-sziklájánál, ahol a mítosz szerint kagylóhéjon emelkedett ki a habokból a szerelem és szépség istennője, mint azt Botticelli képe ábrázolja.

Útban a sziklákhoz

Aphrodité-sziklájánál

Itt a parkolótól egy keskeny lejárat vezet a partra, fürödtünk és szív alakú köveket gyűjtöttünk. A hazafelé úton kellemesen elfáradva hallgattuk Ciprus történelmét és a mindennapi életük bemutatását. Este 7 előtt értünk vissza a szobába, vacsora, majd séta következett, aztán korai fekvés.
A 4. nap újra kirándulni mentünk, ezúttal a sziget belsejébe, a fővárosba, Nicosiába. Fél 8-kor jött a busz, 9-re értünk a Ciprus Múzeumba, ahol a szigeten feltárt leleteket mutatják be több teremben. Érdekes látnivaló volt ez is. Később a velencei-falrendszer (mely elválasztja az óvárost és az új városrészt) mentén buszozva a Szent János katedrálishoz érkeztünk. Bár kívülről a mérete nem a nevéhez illik, de belül annál több minden van: rengeteg ikon és falfestés díszítette a falakat. A Püspökség épülete előtt láttuk Makariosz szobrát, autóit, majd rövid séta következett a belváros sikátoraiban.

A Szent János katedrális

A püspökség épülete Makariosz szobrával

A „Zöld vonalhoz” érve egy papírt töltöttünk ki és erre pecsételték a vízumot, így már átléphettünk arra a részre, melyet a törökök 1974-ben megszálltak, és a sziget északi részén egy önálló államot hoztak létre: az Észak-ciprusi Török Köztársaságot. 

A "Zöld vonal"

A török bazárban sétálgattunk, rengeteg a portéka, de az idegenvezető szerint mind hamisítvány. Körbejártuk a Büyük han karavánszerájt, kicsit nézelődtünk az árkádos részein, ahol kézművesek dolgozgatnak. Innen a Szent Szófia katedrálishoz mentünk, mely ma a Selimiye-mecset. Érdekes volt a látvány, a berendezés. Mezítláb sétálgattunk a süppedő vörös szőnyegen, melyet csak a férfiak érinthetnek, hiszen a nők ide nem jöhetnek be. Ők egy hátsó ajtón léphetnek be egy olyan szobába, melyből alig látni ki, egy szúnyoghálóhoz hasonló fal választja el őket. Mivel hamarosan kezdődött a szertartás, a vezetőjük már ott olvasgatta a könyvét, kinn pedig már mosták a lábukat az emberek.

A Szent Szófia katedrális

A mecsetben

A nők helye

Mosakodás ima előtt

A program végén szabadidőt kaptunk, kb. 2 órát. Sétáltunk a török és görög bazárokban, illetve a sétáló utcán lévő boltokban vásárolgattunk. Hazafelé a buszban ismét érdekes dolgokat mesélt az idegenvezető az ottani oktatásról, orvosi ellátásról, a nyugdíjrendszerükről és így tovább. 4 órára hazaértünk, gyors átöltözés, mert a vacsora és esti séta előtt még fürdést iktattunk be.
A következő napot a pihenésnek szenteltük: délelőtt otthon fürdőzgettünk, majd délután a homokos strandra mentünk. Útközben a parton rengetegen csábítják a turistákat hajókázásra. Mi is befizettünk a következő napra egy ilyenre: mi az Aphrodite II-t választottuk, mint később kiderült, helyesen. Egy nagy, kétszintes, fehér hajó volt, nem volt tömeg, mint a többieken, lehetett árnyékos részt is találni rajta. Nagyon jó volt a zene és a hangulat. Ez a program 20 euróba került, plusz 5 euró az ebéd.
10 óra után kimentünk a kikötőbe, fel is szálltunk a hajóra és élveztük az utat. A sziget déli részéről indultunk, egészen a keleti part felső részéig, a Zöld vonalig mehettünk. Útközben megcsodáltuk a sziklabarlangokat, megkerültük a Görög-fokot, mely az EU legkeletibb csücske és gyönyörködtünk a tenger különböző színárnyalataiban. Láttuk Famagusta kikötőjét a távolban szürkeségbe burkolózva, mely a török megszállási övezetben van. Ez a strandszakasz már nem üzemel, 52 szálloda évtizedek óta az enyészeté.

A hajóút térképen

Sziklafal

A Görög-fok felé

Famagusta, a holt város

Oda és vissza úton is lehorgonyoztunk a Kék lagunánál a part közelében és egy lépcsőn leereszkedve a tengerbe, aki akart, fürödhetett. Csodálatos érzés volt, szinte kihagyhatatlan. Persze ügyeltek a biztonságra is: aki akart, kérhetett mentőmellényt, illetve 2-3 mentőövet is a vízbe dobtak. 2-körül elkészült az ebéd is, sült csirkecomb volt krumplival, káposztasalátával és dinnye. Nagyon finom volt ez is. 4 órakor ért véget az út, ekkor még a homokos strandnál fürödtünk, aztán hazafelé vettük az irányt. Út közben a parton egy esküvőbe botlottunk.

Esküvő a parton

Vacsora után a szállodától jobbra fedeztük fel a part menti szakaszt, kellemes időben csodáltuk a kilátást és hallgattuk a tenger morajlását a pálmafák alatt üldögélve.
A 7. nap is elérkezett. Napközben fürödtünk a tengerben és a medencékben, majd estefelé sétálgattunk és boltoztunk. A pakolásra is kellett időt szakítanunk, hiszen másnap jöttünk már haza. Az utolsó napon reggeli után még egy csobbanás belefért, aztán 10 előtt jött a busz, mely kivitt a reptérre minket. 1 órakor felszálltunk és 3-kor landoltunk. A transzfer kocsi várt ránk, így 7 órára a lakásban voltunk.
Visszagondolva a nyaralásra, nagyon jó döntés volt ez az úticél és a szállodaválasztás is tökéletesre sikeredett. Mivel imádom a meleget, nem zavart a hőség, rengeteg csodaszép dolgot láttunk a 3 fakultatív programon is és a tenger néhol leírhatatlan látványt nyújtott.
Varga Károlyné