Egy forintot sem ér már az életünk? – rokkantak becsapva és megkárosítva

Már számtalan hír jelent meg a rokkantak szomorú sorsáról, kérdeztünk szakpolitikusokat és érdekvédelmi csoportokat, olvasói levelek tömkelegét kaptuk elkeseredett rokkant emberektől. Szerkesztőségünket most a Magyar Szociális Fórum (MSZF) „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport kereste meg, hogy szót emelhessenek a minél szélesebb nyilvánosság előtt az új rokkant-törvény visszásságai ellen.

Az érdekvédő csoport szerint jól kifundált terv szerint akarták megvalósítani a betegek rendszerből való kirostálását röpke két év alatt. Először a kormánykommunikáció csalónak állította be, az adófizetők nyakán élősködőknek nevezte a súlyos betegeket. Ők átlagosan 30 évet dolgoztak, 50 éves korukra rokkantak meg, de 62 évesen már nem is élnek - az orvosi szakirodalom szerint.A kormány azt tervezte, hogy ezeket a súlyos betegeket csak úgy kivonják a forgalomból, mint az egyforintosokat? Két évet adva nekik míg „forgalomban” maradhatnak? Eredetileg ugyanis 2013. 12. 31-ig kellett volna a Széll Kálmán terv szerint a mintegy 200 ezer felülvizsgálatra kötelezett beteget kirostálni az ellátórendszerből, mintegy 217 milliárd forintos költségvetési megtakarítást eredményezve.

A törvénykezők minden variációra felkészültek. Olyan jól dolgoztak, hogy először a betegek észre sem vették mi történik körülöttük. A hatalom tudta, hogy a gyenge érdekérvényesítő képességűekkel simán el lehet bánni. A döntéshozók úgy gondolták, majd a végrehajtók elvégzik csendben a piszkos munkát, és úgy eltüntetik az ellátórendszerből a rokkantakat, hogy a családjukon kívül senki sem veszi észre, hogy ezek a betegek milyen gyorsan „elfogytak”? Még a szakpolitikusok is csak kapkodták a fejüket egy-egy furcsa betegtörténet kapcsán. Az elképesztő felülvizsgálati visszaminősítésektől kezdve, a filléres segélyekre apasztott pénzellátásokon át, a rokkant özvegyek megkopasztásáig sokféle módszert alkalmaztak. A cél mindenesetben a kiszolgáltatott betegek mihamarabbi lenullázása.

A rokkantak átverték, becsapták, megkárosították! Nem kicsit, nagyon!         

A betegek közül egy komlói bányász még nyílt levelet is írt nekünk arról, hogyan vágta át a kormány a rokkantakat. Ez a bányász, aki elvesztette a nyugdíját, most bajban van, mert „elszakadt nála a cérna”, megpofozta a város polgármesterét. Tudjuk, nem ez lett volna a megoldás, de a rokkantak mégis szolidárisak vele, mert ő is a rokkant-törvény elszenvedői között van.

Az agyafúrt jogászok jól megágyaztak a rokkant-törvény végrehajtásának. Úgy, hogy mire mély álmukból felocsúdtak a betegek, már el is volt rendezve minden. A felülvizsgálatra kötelezett 195 ezer fő részére törvényi úton írták elő az úgynevezett „önkéntes”, de kényszerítő felülvizsgálatot. Aki nem nyilatkozott, hogy saját maga ellen 2012. 03. 31-ig kéri a felülvizsgálatot, annak automatikusan megszüntették a pénzellátását 2012. 04. 30. nappal. Ezzel kényszerítették rá a betegeket arra, hogy saját maguk ellen kezdeményezzék az új komplex minősítő felülvizsgálatok elvégzését.

Arról a 25 ezer betegről, aki rehabilitációs járadékban részesült - egy felbruttósított rokkantsági nyugdíjat kapott, melyből járulékot vontak - elfelejtettek rendelkezni. Szándékosan, vagy tévedésből? Ezt nem tudhatjuk, mert arról nem nyilatkozik a kormány, hogy őket - akár 20 évnyi folyamatos rokkantság után is - miért kezelik vadonatúj belépőként? Talán azért, hogy ők csak csökkentett összegű ellátást kaphassanak. Az ő számukra, furcsa módon, nem rendelték el az „önkéntes” felülvizsgálatot, pedig nagy többségüknek 57 év alattiként még ugyanúgy át kell esnie az új komplex felülvizsgálaton, mint a többi betegnek. Velük kapcsolatban a kormány teljes hallgatásba burkolózott. Aki a rehabilitációs járadék lejárta előtt már hónapokkal előre nem kérte a felülvizsgálatát, azt akár 6-12 hónapig sem hívták be a felülvizsgálatra. Ezek a betegek ez idő alatt egyetlen forint ellátást sem kaptak! Nagyon nehéz volt a betegeknek erre a rendszerre átállni, hiszen az új törvény megszületése előtt mindig automatikusan kiküldték a betegeknek a soros felülvizsgálatok előtt a „behívót”, nem is volt fennakadás. Az új törvény hatályba lépésével viszont teljes a káosz és a zűrzavar ezeknek a betegeknek, sőt az özvegyek ügyintézésével kapcsolatban is. A rokkant özvegyeket is össze-vissza rángatják a felülvizsgálatokra, hol az özvegységük jogán, hol a saját jogú ellátásaik okán. A lényeg az, hogy ellehetetlenítsék őket anyagilag. 

A sok-sok disznóság, hogy mennyi gátlástalanságra képes a kormány menet közben derült ki. Csaló nincs már a rendszerben, hiszen a betegek többsége átlag 7-8 felülvizsgálaton túl van. Az nem létezik, hogy a csalók nem estek ki eddig az egyre szigorodó rostán. Így a törvény-módosítók egyre kevesebb pénzt igyekeznek a valódi betegeknél hagyni.  

„Mindenáron ki akarnak vonni minket a forgalomból. Lassan, már egy forintot sem ér az életünk”- mondják a rokkantak búcsúzóul.