Varga
István, 25 éves, 1 éves kora óta állami gondozott, speciális nevelésű
(ő szavaival élve "selejt") gyerek volt, mivel pánikbeteg. 6 társa
közül, 2 már nem él, 2 börtönben van és egy prostituált lett. Neki két
szakmája van, az egyik mesterdagasztó pék. Sosem ivott - a gyógyszerek
miatt nem is teheti. Emellett rengeteget olvas, különösen az agy
működéséről és pszichológiáról. 2,5 éve dolgozott egy gazdaságban, ahol
"természetesen" nem volt bejelentve, és múlt héten egyik napról a
másikra rakták ki őt és másik három munkatársát az utcára, fizetésének
utolsó részletét meg se kapták. Szolnok felé indult, úgy gondolta, hogy
ott lesz munkája. Stoppolt. Minden fuvarra minimum 3-4 órát kellett
várnia. Közben Tiszapüspökiben egy pékségben kapott (volna) munkát. 126
ezer, bejelentve és minden nap kap enni a helyben sütött kenyerekből,
péksüteményekből. Szállás is lett volna - ahonnan mindennap tisztán
mehet be dolgozni, ahol ki tudja magát pihenni-, egy hölgy kiadta
(volna) a tanyáját, melyen egy picike egyszobás házikó áll, 13.500
Ft/hóért. Ám abba a hölgy nem ment bele, hogy kaució nélkül beköltözzön
és csak az első havi fizetése után fizessen. Mindent megpróbált, házról
házra járt munkáját felajánlva hogy megkeresse ezt az összeget. Nem
sikerült. Estére reményvesztett lett. Szerencsés is lehetett volna, mert
egy ismerős időközben segített volna neki, ajánlott neki munkát
Szentgothárdon a testvérénél - de oda el kellett jutnia. Ám másnapra
Szolnokon ellopták a nagyobb táskáját, benne a ruhái nagy részével,
étellel és a gyógyszereivel (Tegretol és Rivotril) - melyekkel kordában
tartható a betegsége és nem mellesleg megvonásuk súlyos elvonási
tünetekkel jár.
Monoron
vettem föl Istvánt. Stoppolt. Gondoltam beviszem Pestre. Ekkor derült
ki, hogy Szentgothárdra kéne eljutnia valahogy estig. Át se gondoltam,
és mondtam neki, hogy kifizetem neki a jegyet, ha ezen múlik. Az egész
történet csak szép lassan kristályosodott ki. Ekkor derült ki számomra,
hogy neki jobb lenne visszamenni Tiszapüspökibe, ahol azt dolgozhatja
ami a szakmája és lenne hol laknia - egy olyan helyen, ami nem függ a
munkahelyétől (tehát ha a munka meg is szűnik, a lakás nem - mint ahogy a
gazdaságból az utcára került). Közben látszott rajta, hogy a
gyógyszerek nélkül nagyon rosszul van. És belegondoltam, hogy tényleg
13.500+valamennyi lenne egy ember élete és boldogulása?? Mennyi? Max 20
ezer Ft? Felajánlottam, hogy beszéljünk a hölggyel, aki kiadta volna a
tanyát és pékséggel. Ha minden áll még, akkor kifizetem neki és csinálja
meg az életét! És visszafizeti, ha már lesz miből. Beszéltem velük. Így
már csak gyógyszert kellett volna szerezni - sajnos ezeket vény nélkül
nem lehet kapni, de egy gyógynövényes készítményt vettünk, ami enyhíti a
tüneteket. 15.55kor ment el a vonata Szolnokra. Sírt, és nem tudta
hogyan köszönje meg... De ezt sehogy nem kell. Ha megcsinálja, amiről
álmodott, akkor az elég.
- István, nagyon drukkolok, hogy
megcsináld!! Tudom, hogy rengetegen feladták már volna, de kitartott,
hitt benne és most elkezdheti. És tudom, hiszem, hogy van benne annyi és
meg fogja csinálni és egyenesbe hozza az életét.
És hány meg hány ember lehet még Magyarországon, akinek az élete 13.500 Ft-on múlik??
Kommentáld!