„Egész egyszerűen utálnak bennünket” – foglalta össze a kormányzat nemzetközi konfliktusainak lényegét egy kormánytag, aki szerint az ország ellen politikai hadjárat zajlik, a kötelezettségszegési eljárások és a túlzott deficiteljárás csak jogtechnikai indokok, hogy a politikai szándékot elfedjék. Forrásunk az Európai Bizottság (EB) „büntetésről” szóló döntését is a zsarolás eszközének, a politikai párbaj újabb fordulójának nevezte, amellyel fokozták a nyomást az Orbán-kormányon.

Mint ismert, az EB azt javasolja, hogy fagyasszanak be mintegy 500 millió euró – közel 150 milliárd forint – Magyarországnak szánt kohéziós támogatási összeget, mert az ország nem teljesítette deficitcsökkentési kötelezettségeit. Bár Olli Rehn pénzügyi biztos minden fórumon azt hangsúlyozza, hogy nem büntetésként kell értelmezni a döntést, kormánypárti és ellenzéki forrásaink mégis egyértelműen ennek  minősítették a határozatot. Meglepő, hogy informálisan még az ellenzékiek is elismerik, hogy a magyar gazdaság nincs annyira rossz állapotban, hogy ilyen példátlan büntetéssel sújtsa Brüsszel. Egyöntetű vélemény, hogy példát kívánnak statuálni az Orbán-kormánnyal, a nézeteltérés a két oldal között csak a miért kérdésében van.

Az elmúlt napokban több, felelős pozícióban levő kormánypárti politikussal és háttéremberrel beszélgettünk arról, hogy a brüsszeli elit és a magyar kormány között miért alakult ki háború; a kötelezettségszegési eljárásokra írt 100 oldalas kormányzati válasz a békekötés dokumentuma lesz-e; illetve hogy a „kohéziós büntetést” hogyan kell értelmezni.(Interjúkészítésünk idején már levegőben lógott a döntés.) Bár azt sikerült megtudnunk, hogy a válaszlevél tartalmáról folyamatos egyeztetés zajlott Brüsszellel, az is kiderült, hogy részkompromisszumokon túl nincs egy átfogó politikai megegyezés a dokumentum mögött. Egyetlen kormányzati forrásunk sem merte azt kijelenteni, hogy ezzel a meccs lezárult volna, noha a legtöbb kérdésben, különösen a jegybanktörvény tekintetében inkább engedett a kormány.

Matolcsy György, a háttérben pedig Olli Rehn uniós biztos


Mint ismert, a kormány nem kíván engedni az MNB elnökének esküje és fizetésének megszabása kérdésében, a bírói nyugdíjazást továbbra is az általános korhatárhoz szabná, de kérvényezhetővé tenné a „továbbszolgálást”, és az adatvédelmi hivatal vezetőjének „visszahívhatóságán” is változtatnának.   

Általános vélemény kormánykörökben, hogy valójában politikai ellenérzés motiválja az EB döntéseit, amihez találtak joginak látszó, de valójában alaptalan indokokat. Az unió kvázikormányaként működő bizottság összetétele a delegálás metódusa miatt ugyanis politikai szempontból nem egyszínű. Például a megbüntetésünket bejelentő finn Olli Rehn liberális politikus, a digitális politikáért felelős Neelie Kroes (aki nyílt színen „összeveszett” Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettessel) szintén liberális, míg az alapjogok érvényesüléséért felelős Viviane Reding luxemburgi keresztényszocialista politikus, a versenyjogokért felelős Joaqium Almunia pedig spanyol szocialista. Az utóbbiak egyébként a bizottság alelnökei is.

A portugál Jose Manuel Barroso elnök viszont kénytelen a „többszínű” pártérdekek által szabdalt bizottságban egyensúlyozni, hogy az akaratát keresztül tudja vinni. Ráadásul az elnöknek arra is figyelnie kell, hogy a két legnagyobb befolyású állam, Franciaország és Németország egy-egy kérdéshez hogyan és miként áll hozzá. Ennek a dimenziónak abban van jelentős szerepe, hogy a kormány több, a gazdaságot érintő döntése is hátrányosan érintett ilyen nációjú üzleti köröket, bankokat és vállalatokat.

A brüsszeli politikai elitet több sérelem is érte a kormánypártiak szerint. Egyrészt Orbán Viktor színrelépésével elvesztették a szervilis, az uniós alkukba belesimuló magyar szocialista elit mindenben automatikusan engedő támogatását. A szocialista pártcsoport az MSZP meggyengülése által hasonló karakterű politikusokat vesztett, nekik ideológiai okokból sem jó, hogy a Fidesz politikusai nagyobb létszámban megjelentek az uniós politikai színtéren.

Mivel sok tagországban választások lesznek idén (például Szlovákiában), nem mellékes, hogy az új miniszterelnökök „keménykedőek” lesznek-e, mint Orbán, vagy a megszokott, a brüsszeli elit­hez lojális stílusra váltanak.  

„Nem az a kérdés, hogy Magyarország, azaz az Orbán-kabinet a politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás mértékében elment-e a falig, hanem pont fordítva: Brüsszel ment el a falig. Messze túlléptek a jogköreiken” – magyarázta egy kormányzati szakértő, hogy valójában az uniós elit lépte túl a hatáskörét, politikai szándékaihoz keresve jogi érvanyagot. Mivel – állítják a Fidesz politikusai – Európában minden magyar intézkedésre található precedens, ezért a kormány intézkedései nem ütköznek az uniós jogba. „Meglepő, hogy sok brüsszeli kritika kapcsán írásban nem születik ellenvetés ellenünk. Szóban viszont jóval keményebbek, mint írásban. Az IMF-hitel összekapcsolását a brüsszeli egyezséggel sem írták le sehol hivatalosan, mert amikor konkrétumokra kerülne a sor, akkor elfogy a muníció” – tette hozzá kormányzati forrásunk, aki felhívta a figyelmet, hogy míg Görögország folyamatosan átverte Brüsszelt, mégis euró százmilliárdokból megmentik, eközben Magyarországgal folyamatosan „szórakoznak”.  

Kormánypárti politikusok szerint a velünk való kekeckedés – pontosabban az IMF-hitel visszatartásán keresztül az államcsőddel való zsarolás – egész Európában kezd ellenszenves lenni. Legutóbb Ausztriában kérte egy gazdasági lap szerzője, hogy szerényebben foglaljanak állást az osztrák bankárok Magyarország ügyében, mert az elmúlt években a „magyar pénzszivattyúnak” köszönhetően volt gazdasági növekedés nyugati szomszédunknál. Ha pedig Magyarország bedől – IMF-támogatás nélkül csődbe megy – az igazságtalan nemzetközi politikának köszönhetően, akkor az Ausztriát és Németországot is súlyosan érinti gazdasági szempontból.    

Az egy fontos kérdés, hogy a Fidesz miként vesztette el az amerikai adminisztráció támogatását, noha Gyurcsány Ferenc keleti politikája, Putyinnal ápolt szívélyes kapcsolata felértékelte az Orbán Viktor vezette párt szerepét a térségben. A kormányváltáskor a magyarországi amerikai nagykövet állítólag a Fidesz rajongója volt, miközben Hillary Clintonnak a ma már kritikus hangú levele is azt mutatja, hogy oda ez a szívélyesség. 

Több kormányzati szereplő is az egyházügyeket és a médiatörvényt említi, mint ami kivágta a biztosítékot az Egyesült Államokban, de egy másik olvasat a bankárvilág hatását is bevette a kritikák gerjesztőiként. Egy politikai államtitkár szerint arról van szó, hogy a demokrata adminisztráció Bajnai Gordont és az LMP-t kedveli, miközben a Fidesznek a republikánusok között vannak támogatóik. „Soha nem voltak igazán jó kapcsolataink odaát” – tette hozzá. Egy másik forrásunk visszautalt a már korábban említett toposzra, hogy a baloldali politikusok „lefeküdtek” a külföldnek, így az amerikaiaknak is jobb volt/volna egy szervilis Bajnai, mintsem egy öntudatos Orbán Viktor.

Az Európai Bizottsághoz közeli forrásunk elismerte, hogy a magyar gazdaság valóban nincs annyira rossz állapotban, hogy ne lehetne átnézni a deficittel kapcsolatos vitán, de szerinte egész egyszerűen a bizottság tagjai számára politikai szempontból ellenszenves a Fidesz-kormány viselkedése. Noha a bizottság többféle pártkötődésű személyekből áll, mégis van közöttük egyfajta szolidaritás, mivel a mandátumuk a nemzeti politikai viszonyoktól függ, ezért a nemzetközi színtéren, a bizottságon belül nem éles a politikai konfliktus. Például a liberális Neelie Kroes köztiszteletnek örvend a grémiumon belül, nemcsak azért, mert ő az egyik alelnök, hanem azért is, mert ő a legidősebb hölgy tagja a testületnek. Navracsics Tiborral való ellentmondásos konfliktusa után Szájer József kioktató stílusban hozzá írt nyílt levele viszont megütközést okozott a biztosok körében. „Az ország megbüntetése már a múlt héten eldőlt, csak a mértékről volt vita a testületen belül. Az a közhangulat, hogy a magyarok ámokfutását meg kell állítani, példát kell statuálni” – magyarázta a bizottság működésére rálátó szakértő.