A hitelét vesztett Matolcsy már nem tárgyalhat az IMF-fel, de továbbra sem váltják le. A kormány szóban elismeri a helyzet tarthatatlanságát, de képtelen levonni ebből a megfelelő következtetéseket. (Fotó: fidesz.hu)

A kormányfő tegnap kijelölte az IMF-fel tárgyaló kormányküldöttséget. A delegáció összetétele azt sugallja, hogy a kormány egyfajta tudathasadásos állapotba kezd kerülni.

Ajánlott írásunk: Megtámadták Magyarországot: Orbán elhitte

Az IMF-fel tárgyaló csapat összetétele egyáltalán nem mellékes kérdés. Egyrészt üzenetértéke van annak, hogy kik is kerülnek bele, másrészt nagyon fontos praktikus szempontoknak is érvényesülniük kell, amennyiben valóban sikert kíván a kormány elérni.

Ami az üzenet részét illeti a delegációnak, a legfontosabb tény, hogy ez az összeállítás teljes egészében különbözik attól, amelyik az IMF-fel való szakítást kimondta. Akkor elsősorban Matolcsy György tárgyalt, és az egyeztetések alapvetően a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) különböző vezetőivel történtek. A mostani delegációban ellenben az NGM mellett a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM), illetve a Fidesz parlamenti frakciója is képviselteti magát, úgy, hogy a delegáció vezetője az NFM-ből került ki Fellegi Tamás személyében.

Ezt az összetétel-változást nem lehet máshogy értelmezni, mint az NGM hitelességvesztésének elismeréseként. Arról már nem is beszélve, hogy Matolcsy György kiszorulása nyilvánvaló cáfolatát adja annak a kormányzati kommunikációs próbálkozásnak, miszerint az IMF-fel való újdonsült kapcsolatfelvétel valójában inkább egyfajta érettségi vizsga teljesítése, nem pedig osztályismétlés.

Ami a praktikus szempontokat illeti, itt már egy kicsit nehezebb a helyzet. A tárca profiljából adódóan sem az NFM, sem az azt vezető miniszter nincs felkészítve arra, hogy költségvetési kérdésekben tárgyaljon. Rogán Antal szóban forgó szakismeretét nem lehet megkérdőjelezni, ám mögötte sem áll olyan apparátus, amelyik képes lenne az egyes IMF-javaslatok nemzetgazdasági hatásainak gyors elemzésére. Az ilyen stábot adni képes NGM-et képviselő Pleschinger Gyula helyzete sem egyszerű, mert egyrészt ő a tárgyalódelegáció politikailag legkevésbé fajsúlyos tagja, másrészt a minisztériumban ő is csak néhány hete vette át pozícióját, ezért nehéz elképzelni, hogy máris megvan az a „helyismerete”, hogy az apparátuson belül melyik kérdésben kihez érdemes fordulni.

Mindez ismét csak aláhúzza azt, hogy egyrészt milyen óriási hiba volt az önálló pénzügyminisztérium megszűntetése, másrészt, hogy milyen komoly praktikus nehézségeket okoz az, ha az NGM élén egy teljesen hitelét veszített, ezért az ilyen tárgyalásokon már nem bevethető miniszter áll. Egy kicsit skizofrén ez a helyzet: bár a kormányfő az egyik oldalról már felismerte Matolcsy György helyzetének tarthatatlanságát, a másik oldalon még mindig nem hajlandó levonni ebből a nyilvánvaló konzekvenciát.

Nemzetgazdasági szempontból azonban ennél még fontosabb egy másik, szintén feloldatlan gondolati konfliktusra utaló jelenség. A kormány az egyik oldalon felfogja és elismeri, hogy az IMF-hez való visszatérés nem csak szöveg, és hogy a tárgyalásokat valóban meg kell kezdeni és elő kell készíteni. A másik oldalon viszont továbbra is gőzerővel fogadják el azokat a törvényeket, amik még a forradalmi hevületben készült költségvetéshez illeszkednek.

Különösen szembetűnő az, hogy miközben mára a régió valamennyi országában jelentősen csökkentették a kormányok a növekedési előrejelzéseiket, a várhatóan a legnagyobb lassulással szembenézni kénytelen Magyarország esetében mindmáig nem történt meg sem ez, sem ezzel együtt a jövő évi költségvetés módosítása. A helyzet ismét csak az, mint az előző esetben: a kormány szóban elismeri a helyzet tarthatatlanságát, de képtelen levonni ebből a megfelelő következtetéseket.

Minden valószínűség szerint vannak, akik ezt valamiféle rendkívül ravasz taktika részének gondolják. Szerintünk azonban az elmúlt egy év sokkal inkább azt mutatja, hogy arról van szó, hogy a kormány Matolcsy György által vezetett gazdasági agytrösztje nem akarja, vagy nem képes a megfelelő számokat a megfelelő logikai sorrendben egymás mellé tenni. Mint amikor 4%-os növekedésről beszéltek, 6%-osban bíztak, hogy aztán 1,5% legyen belőle a valóságban.

Olvasd el ezt is: Összeomlás: Magyarországnak nincs segítség

Ez pedig elvezet minket a kormány legkomolyabb tudathasadásához: a gazdasági kudarcsorozatból továbbra is azt szűrik le, hogy az eddigi politikájuk sikeres volt.