Fotó: Lázár Gergő

Drága barátom, Viktor!

Tudom, hogy nemrég írtam, még itt a kapa a kezemben. De látom én, hogy mennyire megtámadtak téged és nem hagyhatlak egyedül a bajban. Megbeszéltem az asszonnyal is (azóta már hajlandó tenni a kötelességét és a szemem alja is szépen gyógyul), meg a fiúkkal is beszéltem a kocsmában.

Abban maradtunk, hogy melléd állunk mi. Mégiscsak együtt őriztünk libát, együtt fociztunk a legelőn. Jut is eszembe! Emlékszel, mekkorákat estél? Csak úgy siklottál a libaszaron, mint a jégtáncosok a tévében. Istenem, de szép idők voltak!

Na, mit is akarok mondani?

Szóval a fiúkkal megbeszéltük, hogy oda állunk melléd. Mert kell most a támogatásunk, az biztos! Csak majd mondjad meg, hol is állsz te pontosan. Mert ebben nem vagyunk biztosak, azért kérdem. Nemhogy mi ott álljunk melletted, te meg valahol máshol legyél. Már gyerekkorodban is olyan voltál, mindig másfelé állt a fejed, mint kellett volna.

De majd figyelünk, el ne csellengj.

Beszélek itt össze-vissza, pedig biztosan nagyon elfoglalt vagy, meg hát kell is a segítség. Én meg azért írok, hogy tudjad: itt állunk mögötted, az egész falu. A kapával.

Láttam a tévében, hogy az a kuplerájos meg akar lopni téged! Az a Gattyán! Ne hagyd magad, egy barátom! Sok pénz az a húszmilliárd, nagyon sok! Én ugyan még nem láttam annyit, húszezret is csak akkor, amikor fizetik a közmunkát. Az se mindig van, hanem amikor rám kerül a sor. Mert beosztjuk a fiúkkal. Hol egyik, hol másik sepri az árok partját. De hát mit lehet tenni, ha még ide nem ért el a fejlődés? Hát ugye, hogy nehéz az élet, de majd lesz ez jobb is.

Szóval ne hagyd magad kiforgatni abból a húszmilliárdból, én csak azt mondom. Nehogy már azt is az uniós urak mondják meg, jár-e neked az a pénz, vagy nem jár! Ragaszkodjál hozzá! Beszélj a Tállai barátoddal, okos ember az. Hogy megtapsoltuk a kocsmában, mikor mondta, hogy nem kell söralátét, csak sör legyen. Milyen igaza van neki! Itt minálunk a kocsmában a sok büdös parasztja azt se tudja, mi fán terem a söralátét. Azért nekem majd elmondod, ha erre jársz?

Látom ám én azt is, hogy mindenki téged zsarol! Meg hát mondtad is, innen tudom. Az unió is megint, azokkal a telepítésekkel. Hogy ha nem telepítünk, kevesebb pénzt adnak neked… majd ezt is mondd már el, mit akarnak ezek telepíteni ennyire? Kell hozzá kapa? Mert ha attól több munka lesz itt, akkor ammondó vagyok, ne kéresd magad annyira. Megcsináljuk mi a fiúkkal, csak mutassa meg valaki, milyen távolságra kell, meg hogy bakhátalni kell-e? Vetőmagot azt hozzatok, mert nekünk nem telik rá, meg amúgy sem lehet itt minőségit venni, csak a teszkógazdaságos van mindenből. Mert az olcsó. Pedig nem is olcsó, szoktam nézni a reklámújságot. Máshol a deluxe annyi, mint a kisboltban ez a szar. Szóval azt hozzatok. Kapa van, azt nem kell hozni.

Meg itt ez az Ákos is, aki igen nagy művészember. Én ugyan még nem hallottam élőben, mert a kultúrba nem vállalta a fellépést. Vagy hát vállalta volna, csak annyi pénzért, amennyiből az egész falu öt évig megél. Szóval végül nem hívta a tanácselnök, vagy minek kell most hívni. Egyszer a Jenő (tudod, az a nagy lakli gyerek, az ért az internethez is) letöltötte nekem jútúbon, de az valami szörnyű volt, ahogy vernyákolt szegény. A Lajcsi mellett labdába se rúghat, az egyszer biztos. De mindegy is az nekem, ha te szereted, akkor szeretem én is. Tényleg, majd ránéznél, mi van a Lajcsival? Mert hiányzik ám nekünk az asszonnyal. Szerettük azt a szép böszme embert, amikor olyan könnyeseket zenélt. Összebújtunk, aztán… de hát tudod, van neked is elég gyereked.

Szóval ezt az Ákost mi még nem szeretjük annyira, de majd megszokjuk. Ne hagyd magad, nehogy már a liberálbolsifasiszták zsaroljanak (majd ezt is elmagyarázod, amikor erre jársz?). Jól is tetted, hogy felmondtad a Telekomos előfizetést! Fájjon csak a Merkel feje, miből fog megélni ezután a Telekom. Egyék meg, amit főztek.

Te, barátom! Csak úgy magunk közt kérdezem: nem lesz ebből baj? Ebből a telefon lemondásból. Habár te tudod, mert okos ember vagy, mindig is az voltál. Okos is, szép is. Főleg szép.

Most látom, hogy vannak neked barátaid. Ez a kocsmáros, ez a Tiffán gyerek is hogy melléd állt már! Hogy az Embernek az asszonya szül gyereket! És milyen igaza van neki! Mert ki a franc szülne, ha nem az asszony. Hát nem igaz? Bár, ahogy elnézem ennek a Tiffánnak a fejét, ennél se tolonganak a nők, hogy szülni akarnak. Bár, ha elég pénze van… a kocsmárosok jól keresnek. Tudom, mert ez a mi kocsmárosunk se tud már mit csinálni a sok pénzével. Most rendelt egy vadonatúj Ladát! Hát hallottál már ilyet? Ladát. Kérdeztük is, hogy miért nem Audit vesz, mér a tetvedék Ladára fáj a foga. Ez amúgy tényleg igaz, hogy fáj a foga. Mert 3 hónap múlva fogadja csak a fogorvos, olyan hosszú a sor. De ez most mindegy.

Azt mondta a kocsmáros (amúgy Józsinak hívjuk. Azt állítja, Vajk a neve, de ki hisz el ilyen hüyleséget?) hogy ő ugyan nem vesz Audit, mert aztán majd nem kap hozzá féltengelyt, ha a szar utakon tönkremegy. Mert hogy szerinte ha te kilépsz az unióból, akkor nem lesz itt Audi, de még a nyomorék Suzuki se, csak a Lada.

Hát hiszed te, drága barátom, micsoda sötét emberek vannak itt, falun? Ugye, nem?

Lassan be kell fejeznem a levelet, mert úgy nézem, az asszony engedékeny kedvében van. Bár lehet, hogy csak elaludt. Nem baj úgy se, mire felébred, én már félúton leszek a paradicsomba. Tudod, hogy megy ez.

Majd írok megint hamarosan, addig tarts ki barátom! Ha mindenki cserben is hagy, mi itt vagyunk neked. A fiúk a kocsmából.

Szóval búcsúzom, de tudjad barátom: ránk mindig számíthatsz a bajban. Itt állunk mögötted.

Az egész falu.

Kapával.

Edgar Swan

kolozsvaros.com