Tessék csak meggondolni! Hány olyan ötlete volt az elmúlt egy hétben - tíz napban, ami a „csinálhatnék például…” szavakkal kezdődött?

Úgy gondolom, szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy állást találni nagyon kevés esélyem van. Munkát azért még találhatok, „számlásan”. Az sem könnyű persze, de arra sokkal több esélyem lenne, mint az alkalmazotti állásra. És munkát – megélhetést adó, bevételt termelő munkát – kitalálhatok magamnak, ha a számos ötletem valamelyikét  vállalkozási tervvé fejleszteném és megvalósítanám.

Vállalkozni persze nagyon nehéz. Egyedül meg pláne, az nem 50 feletti kezdő vállalkozónak való. De, biztos vagyok abban, hogy nem vagyok egyedül. Nem vagyok egyedül, aki 50 felett is dolgozni, élni, alkotni akar, akinek vannak ismeretei, vannak ötletei, és aki képes lenne másokkal együttműködve megoldani élete mostani legnagyobb problémáját.

Ha jól meggondoljuk, sok mindenünk van ahhoz, hogy munkát, megélhetést találjunk magunknak. Ezekre a „van”-okra, azerősségeink-re építhetjük a jövőnket. Aminek biztosan bővében vagyunk, az a tapasztalat. Úgy gondolom, kevés jó van a „középkorú” életkorban, de az biztosan jó, hogy 50 éves korára az ember már sok mindent látott, megélt, csinált. És ha jön egy probléma, amit meg kellene oldani, jó esély van arra, hogy elő tudjuk kotorni az emlékeinkből azt a hasonló esetet, amit már megoldottunk. Egyáltalán, már az is érték, hogy eddigi életünkben számos problémát már megoldottunk. Ha egy újabbal kell szembenéznünk, akkor nem pánikolunk, hiszen a helyzetet sokszor átéltük már. És ha korábban sikerrel oldottuk meg valamit, minden okunk megvan azt hinni, hogy most is találunk megoldást.

Szerintem mindnyájunknak vannak ötletei. Csak persze most egy kicsit gödörben vagyunk, mert a munkanélküliség olyan kudarc, amit eddig sikeresen elkerültünk, de most utolért a rém, és ettől megrendült az önbizalmunk. Ezért azután a feltörő ötleteinket nem tudjuk igazán tervvé formálni. Hiányoznak a kollégák, akikkel korábban megoszthattuk az ötleteinket, akik segítettek azokat megrostálni és a jó ötleteket esetleg meg is valósítani.

Tessék csak meggondolni! Hány olyan ötlete volt az elmúlt egy hétben - tíz napban, ami a „csinálhatnék például…” szavakkal kezdődött?

Van egy hasznosítható szakmai tudásunk. Persze most azt gondoljuk, hogy ha igazán hasznosítható volna a tudásunk, akkor nem lennénk állás nélkül.

Azt gondolom, aki negyven-ötvenéves koráig folyamatosan dolgozott és akkor egyszer csak elveszíti az állását, az „valamit tud”. Persze lehet, hogy a tudása megkopott, a korábbi munkahelyének technológiai váltását már nem képes követni. De ha lehetőséget kap rá, bíztatást kap hozzá, még képes a szakmai tudását felfrissíteni, új elemekkel kiegészíteni, új feladatok megoldásához kibővíteni.

Talán a legfontosabb, van késztetésünk arra, hogy dolgozzunk, a megélhetésünket a jól végzett munkánkkal biztosítsuk. Meggyőződésem, hogy a nehéz helyzetből történő kilábalás első és legfontosabb feltétele, hogy akarjunk megoldást találni.

Luczek Sándor