Trükköm, trükköm, mondd meg bátran, ki a lexebb a világban - mondhatná Orbán Viktor. A válasz is simogatná az egóját, hiszen ennyi lexet nem látott még a Föld. Lex Borkai, lex Szász, lex Szapáry, lex Biszku, s valahány név a naptárban...
Kis kitérő: nemrég egy kis faluban jártam, ahol - mint ezer helyen - az egyetlen közösségi tér a kocsma. Szánalmas volt látni, ahogyan az utcán dohányoztak szanaszét téblábolva a helyiek, mert benn nem lehet cigizni, büntetnek érte keményen. Kinn viszont inni nem lehet, mert azért is büntetnek.

Eddig legalább a bagót megvehették a pultnál, ezután majd az sem lesz. Nincs már kocsmasztal-hangulat, elnyúló kártyacsata, beszélgetés, hírcsere. Az egyébként is rosszkedvű, földfosztott falusi népek kedélye mélyponton. Az egyik legszebb lex, és trükk a trafiktörvény: a fülkeforradalom egyik legnagyobb átverése. Munkanélküliek és fogyatékosok pályázhatnak a koncesszióra - mondják, s, hogy hétezer családnak nyújtanak majd megélhetést a Nemzeti Dohányboltok. Egy érdeklődő ismerősöm rövid számítást végzett, s arra jutott, hogy elmebeteg, aki megkockáztatja a trafiknyitást.

Először is üzlethelyiséget kell venni/bérelni/kialakítani. A berendezés, és nyitókészlet úgy nyolcmillióba kerül. (Köztudomású, hogy elsősorban a rokkantaknak, és az állástalanoknak van erre pénzük.) A törvény kimondja, hogy a trafikosnak tilos egyes gyártók, importálók termékeinek értékesítését - a többi piaci szereplő rovására "súlyosan hátrányosan" előnyben részesíteni. Hiába, hogy a falu népe - mondjuk - kizárólag mezítlábas Kossuthot szív, kötelező lesz a nálunk kapható cirka 300 féle termékből arányosan bevásárolnia. Aki ezt nem tartja be, 200 ezer forinttól 10 millióig bírságolható.
Évi félmillió lehet a koncessziós díj, ezt ki kell termelni. Valamint a bérleti díjat, az induláshoz felvett hitel törlesztését, a rezsit, az adókat, járulékokat, és egyéb költségeket. És legalább egy alkalmazott bérét, adóját, járulékait.

Mert évi 365 napon keresztül, reggeltől estig egy személyben nem vihető még egy pici trafik sem. Hogy mindezt megfizethesse, és némi becsületes jövedelme is maradjon, számolt ismerősöm, az év minden napján - vasár-, és ünnepnapokon is - napi 800-1000 doboz (!) cigarettát kellene eladnia (mert az árrés csak 3-5 százalék). Ami ugye - főként faluhelyen - képtelenség.
Ha fiatalkorú lép az üzletbe, le kell állítani a kiszolgálást. Miután egyelőre még nincs joga a trafikosnak a fizikai erőszakhoz, rendőrt kell hívnia, hogy kivigyék az ifjút. Addig a bolt nem működik. Nyakamat rá, hogy a magyaros konkurencia hamar felbérel pár suhancot, hogy sűrűn járjanak nézelődni a másik trafikba, lehetőleg akkor ha vevő érkezik...

Szóval trükk ez a lex, hiszen célja az egyre dráguló cigarettával a dohányzás visszaszorítása is - azaz a balek trafikosok csődbe kergetése, netán a húszéves koncessziók baráti kézbe terelése, majd jelentős könnyítés a törvényen, hogy akkor már megérje...
Soha nem látott virágkorra készülnek viszont a cigarettacsempészek, akik pedig eddig is fényesen éltek. Az pedig, hogy a befolyó mind kevesebb jövedéki adó kinek jó, kérdezzék Matolcsytól.