Ráczkevy-Eötvös Miklós
Bármennyire szimpátiával figyelem is a demokratikus
ellenzék pártjainak, szervezeteinek erőfeszítéseit, amelyeket az
Orbán-rezsim leváltása, eltörlése érdekében tesznek, szomorúan állapítom
meg újra és újra: teljesen esélytelen harcra vállalkoznak. Ez a harc
nem elsősorban azért esélytelen, mert Orbán úgy alakította át az
országot, ahogyan átalakította, hanem azért, mert országunk lakosságának
nagy többsége egyszerűen nem érti meg, mi is történik körülötte; ami
történik, az miért rossz, és miért lenne kívánatos a változás.
A magyarok nagy többségének nincs semmilyen demokratikus élménye. Nem
tudja, nem is akarja tudni, hogy a politikai rendszer hogyan épül fel,
nem tudja a politikai intézményekről, hogy mi a szerepük, miért vannak
egyáltalán. Kérdezzük csak meg a kőműves Józsit a piacon, hogy mi az a
költségvetési tanács!
Amit magának a zöm meg tud fogalmazni, azok a rendkívül primitív „ők
ott fent, mi itt lent”, „minden politikus egyforma”, „csak a zsebüket
tömik” jelszavak. Az őt körülvevő világról rettentő keveset tud, de
vágya sincs rá, hogy kissé jobban megismerje. Egész élete (és már
két-három nemzedékről van szó!) úgy telik el, hogy gürizik, kuporgat,
ügyeskedik (ez az ügyeskedés mindközönségesen adócsalást jelent!), és
néha valami arctalan helyről, hivatalból, bárhonnan valaki a fejére
koppant. Ha nem koppantanak a fejére, azt már sikernek értékeli.
Sok helyen áramszünetkor ma is azt mondják: „Elvették a villanyt!” Ki
vette el? Miért vette el? Van-e összefüggés a szolgáltatás minősége és
az érte fizetett összeg között? Ezekkel a felesleges kérdésekkel
honfitársaink zöme nem foglalkozik.
Ha bármi pozitív dolog történik a környezetében, kijavítják a járdát,
felújítják az iskolát, akkor azt nem az adójáért cserében járó
szolgáltatásnak, hanem valamiféle kegy megnyilvánulásának éli meg.
A másik fontos „nemzetkarakter”, ami Orbánt betonozza be, az az, amit
akár „Krahács-jelenség”-nek is nevezhetnénk. Itt van ez a tündöklően
tehetséges magyar nép, nagy teljesítményekre hivatott, de irigységből,
féltékenységből a nagyhatalmak – akik egyébként csak tanulhatnának
tőlünk és hálálkodhatnának nekünk – folyamatosan ármánykodnak ellenünk.
Ez egyrészt kiöli belőlünk a tettvágyat, akaraterőt, hiszen, ugye,
széllel szemben nem lehet, másrészt ilyen-olyan sikereinket képes az
abszurditásig felnagyítani.
Elsöprően sikeres lehet egy olyan kis klip, amely azzal érvel a
magyar nemzet nagysága mellett, hogy pl. a golyóstollat honfitársunk
találta fel! Tényleg, ezek után mit képzel magáról az az Angela Merkel?
Orbán nagyon jól ismeri a magyarokat. Pontosan tudja, hogy 3600
milliárd forint magánnyugdíjpénztári vagyon einstandolása miatt
választást elbukni nem lehet, míg 3600 forint rezsicsökkentéssel
választást lehet nyerni.
Szép ember, szent ember, templomba jár, meccsre jár, kolbászt tölt,
anekdotázik, pálinkát iszik, nótázik, egyszerű szavakat használ, éppen
olyan, mint mi.
Orbánt nem Bajnai vagy Mesterházy, hanem a csőd fogja leváltani. A
teljes összeomlás. Amikor már minden padlás lesöpörve, minden kamra
kiürítve, a nagyszülők teljes hagyatéka a zaciban. Amikor már bús
düledék sincs.
Elkeserítő, szomorú, de így lesz.
Kommentáld!