Budapest önmaga skanzene – egy hagyományokkal rendelkező nagyvároshoz illően őrzi és vonultatja fel saját emlékeit.

A város szövetében akkor érezzük igazán otthonosan magunkat, hogyha az idő, a történelem, a különböző kultúrák lenyomata, a jelenkor emberének életvitele harmonikus, egységes mintát alkot. Szerencsés városokban az ókori épületek mellé évezredek alatt sorakoztak fel az újabb és újabb házak, melyeken az őket létrehozó, felújító, újrafogalmazó kor egyenként rajta hagyta a kézjegyét. Persze vannak idők, amikor a város bővülése, fejlődése ontotta az új lakóházakat, közintézményeket, utcákat, városnegyedeket, majd más időszakokban az egykor fényes városrészek divatjamúlttá váltak, lassan pusztulásnak indultak, vagy éppen egy tragédia következtében rövid idő alatt megsemmisültek.

Élő múzeum

A városi tér emiatt önmaga múzeuma is: az épületek egy-egy korszak határköveként, forrásdokumentumaként vagy egy-egy történelmi esemény emlékezetpontjaként is értelmezhetők. A különböző korú házak persze csak akkor igazán érdekesek, ha a mindennapi életben is zajlik bennük és körülöttük az élet, újabbnál újabb generációk töltik meg „emlékeznivalóval” őket, azaz a jelenkor embere számára is aktuális jelentéstartalmat hordoznak.
Az óbudai Amfiteátrum romjai az ókori kultúra egyik legfontosabb hazai emlékeként egyszerre mesélhet a 2. század Pannóniájának gladiátorviadalairól, a 6. századi longobárdok szálláshelyéről, felidézheti az 1956-ban forgatott Hannibál tanár úr című film képkockáit, de eszünkbe juttathat egy városi pontot, ahol le kell szállnunk a buszról, meg kell keresnünk egy irodaházat, vagy ha a környéken nőttünk fel, akár a gyerekkori bújócskáink hangulata is felvillanhat. És ez csak egyetlen, hétköznapi funkcióval nem is bíró műemlék! Mi van az olyan épületekkel, mint az Andrássy út 60.? Amely előbb bérházként szívta magába a családi ebédek illatát, a viceházmester mérgelődését, miközben őrzi az egymást követő izraelita tulajdonosok emlékét, felidézi a nyilasok és az AVH rémtetteit, esetleg viszonyunkat, álláspontunkat abban a vitában, amelyet a Terror Háza Múzeum létrehozásáról, működéséről alakítottunk ki. Ha pedig magamra gondolok, eszembe jut a kedves bácsi, aki az épület előtt egyszer elmagyarázta, hogyan lehet szűk helyre beparkolni, de arra a biztonsági őrre is szívesen emlékszem, aki egy másik alkalommal órákon keresztül vigyázott a nyitva felejtett autómra.
És mi a helyzet az olyan vitákkal, mint amelyik például a Nemzeti Színház építése körül zajlott, vagy amit legutóbb a Szépművészeti Múzeum bővítése váltott ki?
A városi tér alkalmas arra, hogy mind az egyén, mind a társadalom egésze, rétegei, szubkultúrái rajta keresztül fogalmazzák meg kulturális életrajzukat, identitásukat, de arra is, hogy a politikai hatalom a városi tér formálásával reprezentálja hatalmát, a jövőről alkotott elképzeléseit. A város épületei materializálják az idő múlását, szinte röghöz kötik a kollektív és az egyéni emlékezet pillanatait.

Játék térben és időben

Ha megpróbáljuk saját magunk vagy a számunkra fontos közösségek kulturális térképét elkészíteni, azt tapasztaljuk, hogy különböző korú köztereket, házakat, intézményeket jelölünk ki. A saját időszalagunk egy másikkal, a városéval metszi egymást.
Mi történik, ha kijelölünk egyetlen pontot a saját életünkben? Érdekes játék, ha átgondoljuk, milyen térbeli objektumokhoz kapcsolódnak a kiválasztott időszakban saját emlékeink, történetünk. Még érdekesebb a játék, ha a város életéből metszünk ki egy idősíkot. Egyetlen évet. Mondjuk, 1911-et. Megnézzük milyen épületek épültek ebben az évben, aztán átgondoljuk, közülük hányhoz fűződik emlékünk, történetünk. Ugye hogy első hallásra lehetetlennek tűnő feladat?
Pedig 2011. április 9-én, az év századik napján a KÉK - Kortárs Építészeti Központ és az OSA Archívum kezdeményezésének köszönhetően belülről is megnézhetjük azokat a budapesti épületeket, amelyek 1911. legújabb beruházásainak számítottak! Egy szelet a városi időben, sok-sok pont a város terében, amely megnyílik előtted!

Budapest 100

A margitszigeti víztorony, az egykori Divatcsarnok, a valamikor Palace Hotelként működő Novotel Centrum Budapest a Rákóczi úton, az Arany János utcai Goldberger-ház. Ami közös bennük: idén ünneplik 100. születésnapjukat. Hány hasonló korú épület lehet Budapesten? Elhanyagoltak? Mikor újították fel őket legutóbb? Lakóházak vagy inkább intézmények? Milyen közösség működik bennük? Gyakran cserélődnek a lakók? Az elmúlt 100 évben hogyan változott egy budapesti bérház élete? Milyen módon szervezték a közös képviseletet a lakóház tulajdonosai?
Kérdések százai, melyekre most választ kaphatunk. Az 1911-ben épült Goldberger-épületben működő OSA Archívum és a Kortárs Építészeti Központ kezdeményezésére létrejött honlapon térképen is megnézhetjük azt a 140 épületet, amelyről kiderült, hogy idén centenáriumot ünnepel.
Az oldal persze több szeletét mutatja Budapest 100 évvel ezelőtti városépítészetének: a házakról fotót láthatsz, megismerheted az őket megálmodó építészeket. És a legjobb: tájékozódhatsz a programok között, amelyek alapján megtudhatod, melyik 100 éves ház vár nyitott kapukkal az év 100. napján. Reméljük, hogy a hagyományteremtő szándékkal indított kezdeményezés sikeres lesz, és ezentúl minden évben megtekinthetjük fővárosunk hömpölygő múltjának egy különleges időmetszetét.