2011. június 12., vasárnap, 09:40
• Utolsó frissítés: 18 órája
Szerző: Szegő Péter
Mintegy száz ember vett részt azon a
pódiumbeszélgetésen, melynek vendége az Orbán-kormány politikáját élesen
bíráló Bokros Lajos volt. Az egykori pénzügyminiszter főleg a kormány
gazdaságpolitikáját szedte ízekre, de a szórásból nem maradt ki a
jogállam fogalmának a kormányzat általi kreatív értelmezése sem. Bokros
mind a gazdaságban, mind a politikában tisztességes versenyt szeretne
látni.
A Budaörsi Közéleti Klubban megrendezett beszélgetésen Bokros
Lajos a totális bírálatot a kormány devizahiteles-politikájával kezdte.
Szerinte nem egyszerűen arról van szó, hogy az állam megsegíti a
devizahiteleseket, hanem arról is, hogy a piacon kétszázhúsz forintos
frank esetén, ha az száznyolcvan forinton rögzítve van, a negyven forint
különbözetet valakinek fizetnie kell. Kérdés, hogy kinek. Három
lehetőség van – fogalmazott. Az első szerinte az, hogy a frankonkénti
negyven forint különbség törlesztendő adósság lesz, így az adós ezzel
adósságcsapdába kerül. A második, hogy a negyven forintot a pénzintézet
fizeti. Ha a pénzintézet ezt mindenkinek felajánlaná, hihetetlen
veszteségeket szenvedne el, esetleg magának a banknak kéne az államhoz
fordulni segítségért. Végül az is egy megoldás, hogy a negyven forintot
az állam fizeti. Ebben az esetben megint azok járnak jól, akik nem
törlesztettek rendesen, vagy akik a pénztárcájukhoz képest túl sok
hitelt vettek fel. „Ez egy fordított ösztönzési rendszer” – fogalmazott a
konzervatív-szabadelvű gazdaságpolitikus. A kapitalizmus értékrendjével
összeegyeztethetetlen, hogy azok – például az ingatlanbérlők – fizessék
vissza a hitelezők pénzét, akik nem vettek fel hitelt. Mindehhez
hozzátette: a pénzintézetek csak közvetítői voltak a hitelnek, de nem
ők, hanem a svájci bankok voltak a végső hitelezők. Bokros erélyesen
bírálta az egykulcsos adót is, ami csak „súlyosbítja a helyzetet”: az
állam ezzel rengeteg adóbevételről mondott le, ráadásul a magasabb
jövedelműek látják ennek hasznát.
A kilencvennyolc százalékos különadóról azt mondta: érdemi állami bevétel nem keletkezett volna, még akkor sem, ha az Alkotmánybíróság átengedi.
A nagyvállalatokra kivetett különadók mögött pedig marxista filozófia
van: e felfogás szerint vannak termelő és nem termelő, csak újraelosztó
vállalatok, ez utóbbiakat pedig jól megadóztatjuk. „Nem kéne utólag
rabló módjára adóztatni. Ez teljesen ellentétes a kapitalizmus
működésével” – közölte.
A kormány oktatási reformkoncepcióját Bokros azért nem bírálta, mert –
mint fogalmazott – az nincs neki, „így nem nagyon van mit bírálni”.
Hozzátette: „azt, hogy milyennek kéne lenni egy reformnak, nagyon
szívesen elmondom, de hogy milyen lesz, azt nem tudom”. Szerinte
Magyarország a felsőoktatásra európai vagy világviszonylatban nem költ
túl sokat, tehát ezen a területen alig lehet spórolni. A cél a
felsőoktatás minőségének látványos javulás kellene, hogy legyen. Öt-tíz
olyan egyetemre lenne szükség, amely benne van a legjobb európai
százban, hogy Európa más országaiból jöjjenek ide tanulni.
Versenyhelyzetet kellene teremteni a felsőoktatási intézmények között,
melyeknek ádáz harcot kellene folytatniuk a diákokért. A fejkvóta és a
bebetonozott tanárok azonban a teljesítményre ösztönzés és a verseny
ellen hatnak – mutatott rá a Közép-Európai Egyetem tanára.
Azt mondta: a felsőoktatás nem kötelező, így nem kell, hogy mindenki
részt vegyen benne. Ha van verseny a diákok közt és tandíj, akkor a
diákok megkövetelhetik, hogy a tanárok közt is legyen verseny és őket
kőkeményen számon lehessen kérni. „Ne egy CD-t küldjenek el a tanárok az
órára maguk helyett, amíg Amerikában hakniznak” – mondta az európai parlamenti képviselő, aki szerint Magyarországon elég lenne húsz-huszonöt egyetem, de azok legyenek színvonalasak.
"Spontán módon létrejött durva kapitalizmus"
A pénzügyminiszterségéhez köthető, 1995-ös stabilizációról
Bokros közölte: az egyáltalán nem hasonlít ahhoz, amit ma a kormány
csinál. Másfél évtizede az akkori kormány szándéka volt az érdemi
reform, amelyet azonban politikai támogatás híján nem lehetett
végigvinni. A családi pótlékkal például csak annyi történt, hogy a
társadalom felső tizedétől megvonták. Érdemi oktatási reform sem volt,
mert a bevezetett tandíj „csak egy eleme az oktatási reform huszonnyolc
elemének”.
A pénzügyi szakembernek a mostani egészségügy-politikáról is lesújtó a
véleménye. Azt mondta: a fogorvosi ellátás kétharmadát az emberek
fizetik a magánpraxisban, vagyis végbement az egészségügy számos
részében a privatizáció. „Az állami ellátás összeszűkült és a
magánvállalkozói szektor szárba szökkent” – élt egyik kedvenc szófordulatával Bokros Lajos. Úgy vélte:ez a rendszer sokkal nyíltabban kapitalista, mint ami az Egyesült Államokban
van, mert nincs biztosítás, s aki jó minőségű ellátást akar, az
közvetlenül fizet az ellátásért. Spontán módon létrejött tehát egy durva
kapitalista rendszer.
|
|
Bokros Lajos
|
Az egykori országgyűlési képviselő
úgy látja: az egészségügyön belül nem a szolgáltatásban, hanem a
finanszírozásban van szükség további privatizációra, ugyanis nincs
normális biztosítás, a társadalombiztosítás pedig tele van potyautassal.
A megoldás – akárcsak a felsőoktatásban – a verseny lenne. A verseny
ugyanis a csőd és a felszámolás rémével jár, ennek következtében pedig a
minőség javítására ösztönöz. Amelyik biztosítóhoz nem megy majd
egyetlen beteg sem, az bezár. Az állam azonban nem tud magával szemben
versenyt támasztani. A biztosítók között verseny kell tehát, „de ez nem
megy úgy, hogy ugyanaz az állami emlő táplálja mindegyiket”.
A nyugdíjrendszer reformja 1998 elején, az úgynevezett második
pillér, azaz a kötelező magánnyugdíjpénztár bevezetésével indult. A
pályakezdőknek kötelező volt belépniük a rendszerbe. A volt
pénzügyminiszter szerint a második pillér azért volt fontos, mert ezzel
az egyén szintjén szoros kapcsolat jött létre a befizetett járulék és a
kifizetett járadék között. A rendszer így nem a szolidaritásra, hanem az
öngondoskodásra épült. A volt pénzügyminiszter közölte: az
öngondoskodást – mint értéket – a szocializmus évtizedei után helyre
kellett állítani. Egy példát hozott fel ezzel kapcsolatban: amikor híres
színészek és sportolók az alacsony nyugdíjuk miatt panaszkodnak,
valakinek vissza kéne kérdeznie, hogy anno mennyi járulékot fizettek be.
Hozzátette: súlyosbította a helyzetet, hogy a fejlett országokra jellemző magyar korfa miatt a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan volt.
A legkárosabb lépés
A pénztárak államosítása az egyik lehető legkárosabb lépése volt a Fidesz-kormánynak – fogalmazott az MDF 2010-es miniszterelnök-jelöltje.
Ezzel ugyanis a politikai vezetés azt üzente, hogy nem baj, ha az
emberek nem fizetnek. Bokros hozzátette: jogilag és erkölcsileg is
nagyon káros volt mindez. Jogilag azért, mert a magántulajdon elvétele
történt, erkölcsileg meg azért, mert a szolidaritást nem lehet
kikényszeríteni. Ráadásul egy olyan rendszer, amely adócsaláson alapul,
működésképtelen és csődbe viszi az országot. Úgy folytatta: a
magán-nyugdíjpénztárak államosításával az ország gazdasági állapota egy
jottányit sem javul, mert ez egy csak egyszeri vagyondézsma volt, azaz
nem lehet vele folyamatosan, minden évben fedezni a költségvetési
hiányt. Hozzátette: a pénz egy része elmegy a MOL visszavételére vagy a
MÁV feltőkésítésére.
Egy, a személyes életére vonatkozó kérdésre Bokros úgy felelt: hétfő
reggelenként elutazik Brüsszelbe vagy Strasburgba és csütörtök este vagy
péntek este hazajön. Pénteken – és újabban szombaton is – a
Közép-Európai Egyetemen tanít. A Költségvetési Bizottság tagjaként évi 133 milliárd euró költségvetésbe tud érdemben beleszólni. Emellett póttagja a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak; ez utóbbi újabban sokat foglalkozik Görögország megsegítésének módjáról.
A politikus úgy vélte: az új alkotmánynak mind a szellemisége, mind
egyes konkrét megfogalmazásai is sértenek bizonyos európai
alapértékeket. Hangsúlyozta: „illiberális demokrácia alakul ki, azaz a
többség mindent visz”. A fékek és ellensúlyok
szerepét nem tűri el ez a rendszer, márpedig a fékek és ellensúlyok a
modern demokrácia elengedhetetlen tartozékai. Azt mondta: a bírói
függetlenség látványosan csorbul a nyugdíjkorhatár hatvankét évre
történő leszállításával. „A kormány nagyon durván beavatkozik a bírói
hatalom függetlenségébe” – fogalmazott. Az európai értékrend nagyon sok
területen sérül Bokros szerint, ezért az európai intézményeknek
„kötelességük bírálatot megfogalmazni”. Ennek ellenére a demokrácia
intézményeinek megerősödését Bokros alapvetően nem az európai
intézmények által a magyar kormánynak címzett bírálatoktól, hanem a magyarok szabadságszeretetétől várja.
Bokros: kellene egy párt
A sajtónak áprilisban bemutatott Szabadság és Reform Alapítványról
Bokros – annak kuratóriumi elnökeként – azt mondta: az alapítvány nem
párt és nem is lesz az, de kifejezetten vágyik egy olyan párt
megalakulására, amely szívesen fogadja a Szabadság és Reform által
megfogalmazott közpolitikai tanácsokat. Hozzátette: ma Magyarországon
nincs konzervatív-liberális értékrendet képviselő politikai erő.
A 2014-es választással kapcsolatban az európai parlamenti képviselő
úgy vélte: egy olyan, rendkívül széles választási pártszövetségre lenne
szükség, amely legalább az egyszerű többséget megszerzi és helyreállítja
a köztársaságot. Ez történhet pártalapítással, de egy meglévő párt élén
történő váltással is. Szerinte új arcok megjelenésére lenne szükség a
politikában, a fiatalok között azonban nem népszerű a politika: az
körükben az uralkodó álláspont, hogy aki nem ért semmihez, az elmegy
politikusnak. Bokros az egymással versengő pártok megszaporodását várja
az elkövetkező pár évtől. „Virágozzék minden virág, de a választásokon
legyenek képesek összefogni” – közölte, hozzátéve, hogy a részletekbe
majd akkor lehet belemenni, ha ismert lesz az új választójogi törvény.
„Tiszta lelkiismerettel állok a magyar nép ítélőszéke előtt, mert
utoljára a Bokros-csomag következményeképp ment le a bruttó hazai termék
alig több mint felére az államadósság” – mondta Bokros. (Míg 1995-ban nyolcvanöt, öt évvel később ötvenöt százalék volt az arány – a szerk.)
Egy kérdésre Bokros úgy reagált: a kormány az államkapitalizmus híve,
ő meg nem. A kormány szerint Magyarország jövője akkor van biztosítva,
ha a stratégiai iparágak állami tulajdonban vannak, ezért vették meg a
MOL-t több mint egyötödét. „Szerintem a villamosipart és részben a
pénzintézeteket is szeretnék államosítani” – vélte. Hozzátette: nem az a
fontos, hogy a kőolajvállalatnak nemzeti színe legyen, hanem, hogy az
ellátás zavartalanul és biztonságosan folyjék, azaz mindig legyen olaj,
gáz és villany. Ennek biztosítása állami feladat, de ehhez nem szükséges
az állami tulajdon. „Van nekünk pénzünk részvényvásárlásra? Ráadásul
mit szólnánk, ha az INA-t visszavenné Horvátország vagy a Slovnaftot Szlovákia a MOL-tól?” – tette fel zárásként a költői kérdéseket Bokros Lajos.
Kinyomtatom
Elküldöm
Megosztom
Kommentáld!