'Nem lehet konzervatív egy olyan kormány, amely csak pénzt akar kapni Európától, de az

európai értékeket, a demokráciát, a jogállamiságot, a fékek és egyensúlyok rendszerét, a

médiaszabadságot, a türelmet és az emberi méltóságot nem becsüli'
Népszabadság - Reviczky Zsolt ˜– Valóban pártot alapít?

– Nem szeretnék ezzel kapcsolatban nyilatkozni. Nincs még itt az ideje, hogy erről

beszéljek.

– Az viszont tény, hogy az elmúlt években nagyon hiányzott az a hang, amely

konzervatív-liberális alapon bírálná a kormány politikáját. Ha van rá kereslet, miért nincs

kínálat? 

– Ha arra kérdez, van-e hazánkban piaca egy igazi, európai szabású konzervatív-liberális

alakulatnak, akkor azt válaszolom, merem remélni, hogy igen. Magyarország felemelkedése

érdekében mindenképpen szükséges, hogy ne csak európai jellegű baloldal, hanem európai

ihletésű jobboldal is legyen az országban. A jelenlegi kormánypárt előszeretettel tünteti fel

magát úgy, mintha a konzervativizmus letéteményese lenne. Még a külföldi lapok egy része

is így tartja számon. Folyamatosan bírálom ezt a meghatározást, mert nem lehet európai

értelemben konzervatív egy olyan alakulat, amely élesen piacellenes, versenyellenes,

külfölditőke-ellenes, és az állam mindenhatóságába vetett hittel, szinte élvezettel rombolja

a gazdaság és a társadalom autonóm szereplőinek tevékenységét. Nem lehet konzervatív

egy olyan kormány, amely csak pénzt akar kapni Európától, de az európai értékeket, a

demokráciát, a jogállamiságot, a fékek és egyensúlyok rendszerét, a médiaszabadságot,

a türelmet és az emberi méltóságot nem becsüli.

˜– Ezek szerint nem szivárogtak át a piaci szereplőket sújtó kormányzati csapások a

nyugati sajtóba?

– Átszivárognak ezek a hírek is. Sajnos azonban nem a magyar kormánypárt az egyetlen,

amelyik folyamatosan ostorozza az úgymond kegyetlen és elavult piaci világgazdaságot.

Tessék meghallgatni az új francia elnök beszédeit. A dél-európai lapok is rendszeresen a

válság elsősorban hazai gyökerű, aminek oka egyrészt a felelőtlen költségvetési politika,

másrészt a versenyképtelenné vált belföldi gazdaság. A válság előtti években a

dél-európai országokban a béremelések rendszeresen meghaladták a termelékenység

növekedését. Ezek az országok fokozatosan kiszorították magukat a világpiacról. A

hatalmas államadósság és a növekedési képtelenség együttese tartós válsághelyzetet

okoz. Minden lecsúszó országban népszerű nemzeti sport a bűnbakkeresés, és mindig a

külvilág a hibás.

– Magyarországon főként Brüsszel a bűnbak. Kissé ellentmondásos, hogy ugyanakkor

az összes állami beruházás uniós forrásból valósul meg.

– Finoman fogalmazott, mert ez nem ellentmondásos, hanem képtelen helyzet. A kormány

az egyik mondatával a függetlenségi harc jegyében ostorozza az európai intézményeket,

hatatlan, hiszen a német, a holland és a brit adófizetők pénzéről beszélünk. Ez nem „jár”

nekünk, hanem ki kell érdemelni. Akkor kapjuk meg, ha hatékonyan tudjuk felhasználni, és

bebizonyítjuk a német, holland és brit adófizetőknek, hogy megéri bennünket támogatni a

kohéziós és strukturális alapokon keresztül, mert a kelet-európai országok felzárkózása

megfelel a német, a holland és a brit nemzeti érdekeknek is.

– Sokan viszont azért csalódottak, mert Európa nem lép fel erélyesebben a magyar

kormánnyal szemben. A diplomáciai nyelvből kiérezni a távolságtartást, de a

 Merkel-Orbán találkozó azt jelzi, hogy igazán kemény fellépéstől a kormánynak nem

kell tartania. Az Európai Néppárt védi Orbánt? 

'A kormány az egyik mondatával a

függetlenségi harc jegyében

ostorozza az európai intézményeket,

a másikkal meg számon kéri, hogy

miért nem adnak több pénzt'
Népszabadság - Reviczky Zsolt – Az Európai Néppárt nem azonos a német kormánypártokkal. Ezt a pártcsaládot két, az Orbán-kormányt feltétel nélkül támogató politikus vezeti. Az Európai Parlamentben a néppárti vezetésnek nagyon fontos a fideszes képviselőkből álló 14 fős csoport, amihez hozzá lehet számítani legalább három határon túli magyar képviselőt is. Merkel kancellár azonban több ízben figyelmeztette már a magyar kormányt arra, hogy a tevékenysége nemcsak a német tőke és a német társadalom érdekeit sérti, hanem Magyarország érdekeit is. Ezek a figyelmeztetések diplomáciai csatornákon keresztül érkeznek, a nyilvánosságot a közeljövőben nem fogják elérni, mert az európai válság annyira súlyos és összetett, hogy ahhoz képest a magyarországi folyamatok, akár német szemszögből nézve is, jelentéktelenek. 

– Ha viszont nem mutatnak határozottságot, akkor a válság miatt máshol is felütheti a fejét az Orbánéhoz hasonló politika…

– … fel is üti.

– … és az nem veszélyes az unió egységére?

– Az uniónak lényegében nincs eszköze a fellépésre. A magyar kormány rendszeresen ostorozza Brüsszelt, és Moszkvához hasonlítja, mintha elnyomó hatalom lenne. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Az Európai Unió demokratikus országok önkéntes társulása, ahol az egyes országok belső demokratikus döntéshozatalát az unió intézményei tiszteletben tartják. Az integráció jelenlegi szintjén a közös intézményeknek alig van eszközük a beavatkozásra olyan esetben, ha valamelyik ország eltérne a közös értékektől. 

– Azért a kohéziós támogatás felfüggesztésétől Orbán is fél.

– A kohéziós alapokat azon az alapon nem lehet elvonni, hogy a demokratikus intézmények egy részét a kormány szétrombolta. A támogatást csak azért lehet felfüggeszteni, mert magas a költségvetés hiánya. Nem véletlen, hogy ha másban nem is, az államháztartás dolgában kétségbeesetten igyekszik a kormány megfelelni az

európai követelményeknek. Most már három Matolcsy-csomag született! Kapkodó és

esztelen módon, de igyekeznek megfelelni annak az egyetlen formális követelménynek,

hogy nyolcévi uniós tagság után végre három százalék alatt legyen a magyar

államháztartás hiánya. 

˜– És ha a 3 százalék megvan, akkor bármit megtehetnek?

– Szeretnék rávilágítani egy nagyon komoly ellentmondásra. Ha egy demokráciát

szétverő kormány szabad és tiszta választások útján került hatalomra, akkor a külső

beavatkozás eleve nem lehet demokratikus. Ha ezt az EU megengedné magának, akkor

nem lenne jobb a Deákné vásznánál. Csakhogy az EU nem akar lesüllyedni arra a szintre,

ahová az antidemokratikus erők kerülnek. Ráadásul, ha valamely országban a demokráciát

csak erőteljes külső beavatkozással lehet megvédeni vagy helyreállítani, akkor az a

demokrácia újra törékeny lesz, mert a társadalom nem érzi a magáénak. Magyarországnak

tehát egyértelműen arra van szüksége, hogy belső erőből szabaduljunk meg ettől az egyre

inkább államközpontú, szabadságellenes, hazánk anyagi és erkölcsi romlását előidéző

rendszertől. Ma ez az igazi és legfontosabb magyar nemzeti érdek.

– És hol a belső erő? Az embereket nem érdekli a demokratikus intézmények leépítése. 

Az sem viszi őket az utcára, ha olyan adórendszert vezetnek be, amivel csak a

tehetősek járnak jól. A hallgatók sem tüntetnek, pedig nagyobb tandíjat fizetnek, mint

amit ön vezetett be a kilencvenes évek közepén.

– Érződik a bénultság, igen. Ennek legalább három oka van. Az egyik, hogy a mai kormány

kétharmados többséget szerzett. Még ha nem is a választók kétharmadának akaratából,

de szabad választáson jutott hatalomra. Nagyon nehéz bevallani, hogy rosszul döntöttünk.

A másik fontos ok az, hogy a gazdasági és társadalmi válság körülményei közepette

erőteljesen hat a populista demagógia és a törzsi nacionalista retorika. Sokan elhiszik,

hogy az ország azért nem jut előre, mert külső ellenség támadja, sőt a sztálini logika

alapján, már belülről is támadja. Itt jutok el a harmadik összefüggéshez: a demokratikus

ellenzéknek azért különösen nehéz a dolga, mert megjelent Magyarországon a nyíltan

demokráciaellenes, szélsőjobboldali ellenzék. A Jobbik rendre megkérdőjelezi a maradék

demokratikus intézmények létjogosultságát is, és diktatórikus jellegű rendszer bevezetését

hirdeti. Ennek is sok híve van. Mindhárom ok arra vezethető vissza, hogy a mai magyar

társadalomban a demokratikus kultúra egyáltalán nem szökött szárba. A kommunista

rendszer nem volt hatékony az általa kitűzött cél, vagyis az anyagi jólét elérésében, és

képtelen volt meghaladni a kapitalizmus által kitermelt anyagi gazdagságot. Emiatt meg is

bukott. Abban azonban sajnos rendkívül sikeres volt, hogy szétverte a társadalom

alapszöveteit. Minden kommunista fordulat után az első dolog az volt, hogy a civil

szervezeteket, az autonóm szövetségeket, a szakszervezeteket, a vállalkozói egyleteket

bevonták a totalitárius rendszer ellenőrzése alá. Ezzel egyúttal erőteljesen torzult a

mentalitás is, eltűntek a készségek és képességek arra, hogy az államtól függetlenül,

öntevékenyen és saját erőforrások felhasználásával csináljunk valamit. Ma az úgynevezett

civil mozgalmak túlnyomó többsége költségvetési pénzből muzsikál, nem pedig abból, amit

a polgárok önként adnak nekik. Ráadásul a kormány újfent elnyomja a független

kezdeményezéseket, az államot ellenőrizni kívánó intézményeket, és maga akar a

társadalom által nem korlátozott centrális erőtér közepében lenni.

– És államosította a magán-nyugdíjmegtakarításokat. Az sem váltott ki ellenállást.

– Az a baj, hogy a 13 év alatt, amíg a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer működött,

nem sikerült annyira megváltoztatni a társadalom gondolkodását, hogy ezt az intézményt

önálló értéknek tartsa, és hajlandó legyen megvédeni. Ugyanakkor nem hiszem, hogy az

embereknek tetszett a pénztárak kivégzése és a bennük felhalmozott magánvagyon

elkobzása. Inkább a már említett bénultság az, amely ezt lehetővé tette. Még nagyobb

bajnak tartom azonban, hogy a települési önkormányzatokat fokozatosan kiürítik. Ez a

húszéves hazai reformfolyamat durva megfordítása. Magyarországon az önkormányzatiság

nak komoly tartalma volt. És mit látunk? Bénultan figyeli minden önkormányzat, hogy a

legitimitásuk alapja vész el azáltal, hogy a létezésük értelmét adó feladatokat elveszik

tőlük.

'2002 és 2009 közt Magyarországon a hirdetett fellendülés helyett fenntarthatatlan és káros folyamatok indultak meg, elszabadult a költségvetési túlköltekezés, az ország mérhetetlenül eladósodott, amiből nem jött ki se jólét, se növekedés'
Népszabadság - Reviczky Zsolt – Meg az adósságukat.

– Az önkormányzat létének

értelmét az adja, hogy

mennyi és milyen

színvonalú közszolgáltatást

képes nyújtani a területén

élő lakosságnak. A korábbi

kötelező feladatok

államosítása teljesen

kiüríti az önkormányzatokat. Ebben a vonatkozásban a

rendszerváltást egy

majdani hatékony és

demokratikus

kormányzatnak szinte

teljesen elölről kell kezdeni, mert e mai központosított állami

szerkezetben bizony soha

nem lesz felemelkedés. Azt

kell belátnia a

társadalomnak, hogy csak

az emelheti ki

Magyarországot a jelenlegi

egyre mélyebb társadalmi-

gazdasági-kulturális-

erkölcsi-jogi és főleg

alkotmányos válságból, ha

visszatérünk az európai

gazdasági és társadalmi

fejlődés főáramába.

– Azt mondta, hogy az

ellenzéknek különösen

nehéz a dolga. Igaz, de

más megközelítésben

talán még sosem volt

ilyen könnyű dolga.

Minden napra jut egy f

eldobott labda, hiszen

egy bedrogozott kreatív

stáb sem lenne képes

olyat álmodni például, hogy a gazdasági miniszter magyar és japán csecsemők fenekén található piros pöttyökről beszéljen. Mégsem

sikerül a labdákat leütni.

– A mai bénultságért a még Gyurcsány Ferenc vezette szocialista párt rendkívüli

mértékben felelős. A jelenlegi helyzetben nem vagyok híve annak, hogy a demokratikus

ellenzék és a Fidesz felelősségét összemossák, sosem mondanám, hogy egyik kutya,

másik eb. De az igaz, hogy 2002 és 2009 közt Magyarországon a hirdetett fellendülés

helyett fenntarthatatlan és káros folyamatok indultak meg, elszabadult a költségvetési

túlköltekezés, az ország mérhetetlenül eladósodott, amiből nem jött ki se jólét, se

növekedés. Emellett a demokratikus intézményeket aláásta az állami politika rangjára

emelt korrupció. Kettős hatalom jött létre a rendőrség, az ügyészség és a titkosszolgálatok

keretein belül. Ezért a felelősséget vállalnia kell mind az MSZP-nek, mind a DK-nak.

A múlttal való szembenézés nélkül ez a két párt sosem képes visszaszerezni hitelességét

a választók előtt. Látni kell, hogy ezért nem akar az LMP sem közösködni velük, holott

egyébként ezer okot lehetne találni arra, miért lenne jó az ellenzéki összefogás.

– Matematikailag a kormányváltás nem megy másképp.

– Így van. Amit az előbb mondtam, az csak arra válasz, hogy miért gyenge az ellenzék. De

ebből nem az következik, hogy a demokratikus ellenzék választási összefogása ellen

kardoskodnék. Amikor egy még nagyobb veszéllyel állunk szemben, nevezetesen a

demokratikus gazdasági és politikai intézmények megsemmisítésének lehetőségével –

márpedig erről van szó, efelől senkinek ne legyen kétsége –, akkor be kell fogni az

orrunkat, és azt mondani, hogy a legfontosabb cél a mai kormány és az általa kiépített

rendszer leváltása, azaz vissza kell térni a liberális demokráciához. Ez az, ami összeköt.

– Ha a demokratikus ellenzéki erők képesek lennének is összefogni, nincs-e veszélye

annak, hogy a demokrácia visszaállításának célját a felelőtlen ígéretek eszközével

próbálják elérni? 

– A választás megnyerése érdekében történő összefogás, és a majdani kormányzást

megalapozó program két különböző dolog. Ha a választási rendszer módosítása miatt

semmilyen más esély nem mutatkozik a kormány leváltására, mint a demokratikus politikai

erők teljes összefogása, akkor ezt kell megalkotni egy olyan minimumprogram alapján,

amely alig több, mint egy negatív program: a jelenlegi kormánypolitika elutasítása, az

intézményes demokrácia helyreállítása.

– Ezek szerint nem ért egyet azzal a felvetéssel, hogy a választást bojkottálni kellene

egyrészt a tiszta versenyt kizáró választási törvények miatt, másrészt azért, mert a

sarkalatos törvények és kilenc évre kinevezett pártkatonák kormányozhatatlanná teszik

az országot.

– Igen, ellenzem a bojkottot, és nem is lenne akkora visszhangja az unióban, mint

amekkorát feltételeznek. Az persze kérdéses, hogy a demokratikus ellenzék pártjai

képesek lesznek-e kétharmados többséget elérni vagy sem. Kétharmaddal nyilván sokkal

könnyebb lenne helyreállítani a demokráciát és a jogállamot. De akkor sincs baj, ha a

demokratikus ellenzék csak egyszerű többséget nyer, mert azt gondolom, a mai vészesen

eltorzított alkotmányos közeg fennmaradása esetén is lehetséges eredményesen

kormányozni. De még egyszer mondom: nekünk kell kivívni a változást, a fordulatot, nem

pedig az Európai Uniónak. Akár hálásak is lehetünk a Fidesznek és az Orbán-kormánynak,

hogy hatalmas demokratikus erőpróba elé állítja a magyar társadalmat. Most lesz ugyanis

először olyan választás, amely a demokrácia mellett vagy az ellene történő állásfoglalásra

készteti a polgárokat. 1989-ben Gorbacsov kezéből készen kaptuk a szabadságot, most

kell először megküzdeni érte.