Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#112)

Ángyán József levelét megírta: vidékfejlesztés alatt sajnos egyelőre azt kell érteni, hogy a korrupt fideszes hátország pótkocsis traktorral lopkodja a pénzt és a földet. Nemcsak azt, ami nincs lecsavarozva, de még azt is, ami a föld alatt van.

Az effajta vádak eddig is felbukkantak itt-ott, korrupcióról mindig mindenhol hallani, a vidékfejlesztés pedig Torgyán József óta szimbóluma annak. Nem volt ez sohasem hihetetlen, lévén, hogy a mezőgazdaság az egyik olyan terület, ahol a nagybirtokostól a napszámosig mindenki esküdt ellensége a tiszta versenynek, átláthatóságnak és a mindenkori törvényességnek.

Most viszont nem egy taxisofőr vagy szarkavaró publicista vádaskodik légből kapott félinformációk alapján. Hanem a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára vette észre, hogy a nemzeti burzsoázia úgy hordja haza a magyar vidéket, mintha lomtalanításon lennének. És mint mondja, ő ez ellen nem tehetett semmit.

Ami az ő helyzetében érdekes megállapítás. Elmehetett volna például a miniszteréhez, hogy te Sanyi, mégis mi megy itt, fel kellene lépni, nem erre adtak nekünk az emberek felhatalmazást. Nos, ezt valószínűleg megtette, és Sanyi széttárta a karját, felfelé mutogatott, aztán a szájára és végül a nyakára.

Vagy csinálhatta volna azt, ami minden állampolgár kötelessége, ha bűncselekmény jut a tudomására. Összegyűjteni a rendelkezésére álló bizonyítékokat, szerződéseket meg jegyzőkönyveket, és megtenni a feljelentést. Vagy legalább kinyomni a sajtónak. Itt jegyzem meg, hogy a sajtó erre való, szóval ha a kedves olvasó köztisztviselő, és környezetében férgeket észlel, a mentesítést bízza nyugodtan a nyilvánosságra. Zsebszerződéseket, lehallgatott üzelmeket, plágiumbizonyítékokat teljes diszkréció mellett, ingyen elszállítunk.

Az államtitkár ennél barátságosabb módszert választott. Orbán Viktorhoz folyamodott, hiszen úgy hitte, hogy ő mindezek felett lebeg egy szakrális buborékban, és nem is sejti, mit művelnek az ismerősei a közvagyonnal.

Orbán azonban nem fogadta őt.

Ez elsőre olyan, mintha a miniszterelnököt kicsit sem zavarná a korrupt privatizáció, amennyiben azt nem a kommunisták, hanem az ő haverjai követik el, szóval hogy Orbán Viktor lényegében egy büdös kommunista. Ehhez képest mára megérkezett a csattanós cáfolat: érvényben van a régi ígéret, miszerint aki a kasszába nyúl, annak levágják a kezét.

Éberség!

Természetes, hogy a miniszterelnök nem áll le lelkizni egy gyönge bábbal, aki azzal szalad a szoknyája alá, hogy a vazallusok már az irodájából is ellopták a vécépapírt, és ő nem tud ellenük védekezni. Az ilyen ember alkalmatlan a feladatára, ide férfi kell.

A jelek szerint Orbán igenis komolyan vette a korrupció hírét, és most a legkiválóbb harcosát indítja ellene. Budai Gyula nem fog tétovázni, ha feljelentést kell tenni. Eddig sem tétovázott, igazi, mániákus igazságkereső. Ha ő azt vette a fejébe, hogy utánajár, mit keres Oszkó Péter a Wizz Airben, akkor nem lehet kizökkenteni semmivel. Hát most majd lesznek kellemetlen kérdések. Mit keres Selmeczi Gabriella Abádszalókon? Miből és hogyan lett Lázár János és Rogán Antal erdeje-mezeje?

Bizony, még a kormánybiztos kollégák sem alhatnak nyugodtan, ha valami turpisságba keveredtek. Budai Gyula nem viccel, amibe belefog, azt felgöngyölíti. Legfeljebb a végén kiderül, hogy nem volt simli – de attól még az éberség nem lankadhat. Ráadásul épp most jöttek ki a vagyonnyilatkozatok, be lehet rendelni egyenként a tisztelt képviselőtársakat, és felkérdezni őket, hogyan is lett nekik a fizetésükből vármegyéjük. Aztán jöhetnek az offshore-lovagok, és végül minden elszámoltató ősellensége, Szauron.

Ideje volt már a határozott hadüzenetnek. Amúgy is folyik a nyomozás a Magyarországot megnyomorító spekulánsok után, tele van velük a töke a népnek. Végre a nyomukra akadtunk: nem a londoni tőzsdén bujkáltak, hanem idehaza. Kihallatszott már a leghűségesebb táborból is az elégedetlenség és a fintorgás, ha szóba került a zsákmányszerzés és a hűbéri rendszer. Az ilyen haszonlesők belülről rágják szét a nemzeti együttműködést, ha nem kergetik végig őket a történelem főutcáján. A korrupt privatizációs szerződések felülvizsgálata ősi jobbos követelés, amely végre valóra válhat. Szép, ropogós, friss ügyek ezek, nem évültek el, még a tinta se száradt meg rajtuk. Az eddig oly nyomorultul teljesítő elszámoltatási kormánybiztos most remekelhet.

Már ha nem azért küldték, hogy elhallgattassa az elődjét.