Miért pont lováriul? Nagyváradon teljesen megszokott, hogy az átlagember, akár az ipari munkás vagy az utcaseprő is három-négy nyelven beszél, csak hát a besúgók is átlagemberek voltak. Magyarul, románul értettek. Angolul meg nem mindenki – de hát a barátaim sem. Ugyanez volt a helyzet a némettel és a jiddissel. Oroszul meg egyedül én értettem valamennyit. Patt. Marad a kínai, vagy a lovári. Megtanultunk lováriul. Szőke, tagbaszakadt, szakállas emberek köszöntek úgy, hogy te avesz baxtalo, és az volt rá a válasz, hogy a te delo Del sastipe. (Máig nem vagyok tisztában a helyesírással…) A besúgók meg megőrültek – ilyen nyelvről még csak nem is hallottak.

Ahogy a japán légierő sem a navajokról.

Borzalmas világ volt, de sok humorral. és természetesen a barátaink között sok volt a cigány, sok volt a zsidó, vagy inkább Mózes-hitű magyar, és sok volt a román is. Nem hittünk a nemzetek, felekezetek elkülönülésében. Az egyénben hittünk és a barátságban. És szemben állt velünk a történelem egyik legkegyetlenebb diktatúrája. Nem mi győztük le, de nélkülünk meg nem adta volna magát. A legrosszabb időkben, mikor pár napra okosabb volt eltűnnöm, Ádám barátom dugott el – őnáluk. Cigányok voltak, békés, derék család. Én ott nem láttam semmi rendezetlenséget, gondot, sőt, inkább polgári, kissé biedermeyer rendet. Egyvalamit muszáj volt: este lemezről egyszer meghallgattuk Jascha Heifetzet. De templomi csendben. Igen, Ádám segédmunkás volt, az édesapja főpincér, az édesanyja háztartásbeli. Dantét nem biztos, hogy ismerték, de Jascha Heifetzet igen. Jólelkű, nyíltszívű, derék emberek.

Volt olyan is, hogy jártunk cigány folklórt gyűjteni, bihari falvakba, a Magyar Tudományos Akadémiának – ugye, nem kell mondanom, hogy az akkori Romániában ez több volt, mint öngyilkos vállalkozás? És a legfeketébb nyomorban élő kistelepülésen sem láttam olyant, hogy megtámadtak volna – olyant viszont gyakran, hogy az utolsó csirkét akarták levágni nekünk.

Pár napja, míg mások mással voltak elfoglalva egy tüntetésen, a város egy másik pontján én sört ittam a Baross téren, egy teraszon. Öreg barátom társaságában, akit ritkán látok. A szomszéd asztalnál angol társaság mulatozott – felismerem a manchesteri akcentust. Mulatozhattak már vagy két napja, mert mikor arra sétált egy fiatal cigány pár, a lány elé álltak, és félreérthetetlen mozdulatokat tettek. Meg is villant a srác szeme – az enyém is villant volna – és egyszerűen elhúzta a barátnőjét. Még egy annyit elkaptam, hogy azt morogta: „hagyd csak, külföldiek”.

Ez lenne tehát az a nép, amitől rettegünk? Én itt csak békülékeny, szelíd embereket látok, pedig húsz éve élek a nyolcadik kerületben. Nem mondom, hogy nem veszekedtem már cigány emberrel, de nem volt a cigányokkal több bajom, mint a fehérekkel. Sőt, tán kevesebb.

Azt mondják, költözzek közéjük. Jelentem: itt élek. Semmi különös.

Azt hiszem, jó lenne elfelejteni a marhaságokat.

Azt hiszem, logikai hibával állunk szemben, polgártársaim.

Az itt a baj, hogy kategóriákat állítanak fel nekünk, a cigány ilyen, a zsidó olyan, a meleg amolyan. Holott ezek az emberek nem léteznek – nincs tipikus cigány, zsidó, meleg, bunyevác és vend. Mi meg, jó bolondként elfogadjuk a kategóriákat.

Pedig csak emberek vannak. Jó és rossz, kedves és kedvetlen emberek.

De valami ilyesmit mondott ama galileus is, akit manapság gyakran emlegetnek. Fel ne ébredjen, mert szétcsap közöttünk.

Kolumbusz nem fedezte volna fel kevésbé Amerikát, ha tudják róla, hogy kikeresztelkedett zsidó – és a relativitáselmélet cáfolata is késik. Valamint, ha Kolumbusz cigány lett volna, attól Amerika pontosan ugyanazon a helyen lenne, és akkor is ő fedezi fel Európa számára.

Ebből következően, tehát nincs etnikai bűnözés vagy etnikai érdem. Vannak vétkes emberek és vannak bűntelenek. Nincs „rossz vér”, nincs „genetikai hajlam”. Ez maszlag, áfium, hazugság.

Minden embert a saját tettei minősítenek, éspedig mindegyiket egyenként. Kollektív bűnösség csakis és kizárólag harci alakulatok esetében mondható ki. És még akkor is elgondolkodnék a dolgon.

Cigánybűnözés nincs. Magyarbűnözés sincs.

Emberbűnözés előfordul.

Például akkor, amikor piszok nagy disznóságokról akarják elterelni a jónép figyelmét.

Van itt más baj, van nagyobb baj.

Baxtalo.

Szele Tamás

Mellé azonban javaslom megnézni az alábbi linken Lakatos Attila Cigányvajda beszédét is.

Megtalálható az alábbi linken:      https://www.facebook.com/photo.php?v=177879875587314&set=vb.100000959088529&type=2&theater