Az ellenzék azzal foglalkozik, kinyilváníthatja-e nemtetszését Mesterházyval szemben a hallgatósága, miközben ugyanezen a napon színre lépett Adolf Hitler reinkarnációja. A rendszer ellenzékének fontosabb az MSZP-elnök hiúsága, mint a nácizmus feltámadása.

Orbán Viktor korábban is áthallásos beszédeket mondott. De mostanra letisztult világképet vetített hívei elé. Sallangmentesen és félreérthetetlenül fejtette ki a nácizmus ideológiáját. Beszédének fontosabb elemei szóról szóra párhuzamba állíthatók Adolf Hitler szónoklataival.

1939. szeptember 19-én Hitler azt mondta, a vezérkarnak azt a parancsot adta, hogy az emberiesség jegyében vezessék csapataikat. Hitler a németek vértanúságáról beszélt, akik idegen elnyomás áldozatai. Az elnyomás nem kívülről jött, hanem belülről. Nem mindenki német, aki németül beszél. Hitler azt hirdette, Németország legyen a németeké. Nemcsak a német állampolgároké. A náci Németország önvédelemre kényszerül, a németeknek látszó gyarmatosítókkal szemben.

A náci propaganda lényege, hogy megfordítja a valóságot. Nem torzítja, hanem az ellenkezőjét mondja. Hitler azt mondta a német ifjúságnak, hogy “ez a nép békeszerető legyen, de bátor is”. A békeszerető német nép „előttünk és bennünk menetel”. Békemeneteket tart Hitler békeszerető népe. A békeszózat pedig így hangzott a menetelőknek: „szadista szörnyek szabadultak el és szabadon engedték ösztöneiket” – mondta Hitler a lengyelekről.

Legutóbb Hitler beszélt pejoratív értelemben a „demokratikus államokról”, mint most Orbán Viktor. Hitler a német nép szabadságának veszélyét a demokratikus pluralizmusban látta. Orbán ugyanezt a definíciót adta. Eszerint a szabadság nem azonos a függetlenséggel: “a szabadság értelme ugyanis nem pusztán az, hogy nincsenek itt a szovjetek, és Magyarország nem a KGST foglya”. Belső ellenség plurális jogállamban nem létezik. Aki nem sért törvényt, szabadon képviselhet bármilyen világnézetet. Nemzetre leselkedő veszélyt ebben csak a nácizmus lát. Orbán szerint a szabadság értelme az, hogy „saját életünket, mi rendezzük be, mi döntünk róla önállóan, mások beleszólása nélkül és a saját felelősségünkre”.

A „mi” nem a hazát alkotó egyéneket jelenti, hanem a szűkebb közösséget, amely magát azonosítja a nemzettel. Akik nem tartoznak ebbe, azok idegenek. Nem mindenki magyar, aki magyarul beszél. Magyarország legyen a magyaroké. Ahogy Orbán korábban mondta: egész kormányzását annak rendeli alá, hogy Magyarország magyar ország legyen. Ez kódolt náci szöveg.

Orbán szerint szabadság csak ott van, ahol a nemzettel azonos párt dönthet az ország sorsáról. Ha magyar állampolgárok ezzel szembeszegülnek, a „szabadságot” veszélyeztetik. A nemzet szabadsága a nemzetet vezető párt korlátlan hatalmát jelenti. Minden más akarat idegen befolyás és gyarmatosítás. Magyarországon a „keresztény-nemzeti” magyar jelentése: nem zsidó. Senki nem tud mutatni egyetlen olyan „nemzeti érzésű” magyart, aki a jobboldal nemzet fogalma szerint „magyar”, és nem antiszemita. A „nemzeti” érzést kizárólag a zsidókkal szemben tudják definiálni.

Orbán szerint ennek szellemében születtek a 2010 óta hozott kormányzati intézkedések. Ezek „olyan döntések voltak, amelyekhez senkitől sem kértek engedélyt, sem jóváhagyást, sőt a fél világ ellenére hozták meg őket”. A „fél világ” a demokratikus államok közössége, amely védi az egyének szabadságát és egyenjogúságát. A liberalizmus, az Orbán-rendszer legnagyobb ellensége, a nácizmus szerint zsidó találmány. A zsidóság nemzetek elleni ármányának másik formája a kommunizmus. Ezért nem szűnik a szakadatlan kommunistázás. Ezért mondja Orbán, hogy Brüsszelben a liberalizmus és a kommunizmus lépett házasságra. Ebben a szóhasználatban a kommunista nem marxista-leninistát, hanem zsidót jelent. Kövér hiába szolgálta az MSZMP-t, ő nem kommunista, mert nem zsidó.

Csak a náci ideológia alapján érthető Orbán viccesnek szánt szójátéka, hogy „a pufajkát öltönyre, a tovarist Tavaresre cserélték”. A kommunista zsidó apák liberális zsidó fiairól van szó. A II. világháború óta nem volt példa arra, hogy egy ország miniszterelnöke nyíltan náci eszméket hirdessen, a legszélsőségesebb hitlerista ideológia alapján lezsidózza a liberális demokrácia vezetőit, az európai parlament választott képviselőit. Auschwitz óta Európának még nem volt olyan miniszterelnöke, aki a Mein Kampf ideológiáját hirdette volna.

Orbán közönséges náci. Ellenzékének akkorát kellett volna kiáltania e beszéd után, hogy beleremegjen a világsajtó. Egy náci ideológiára épülő párt korlátlan hatalmát nevezte szabadságnak. Azt jelentette be, hogy „közeledünk a valódi felszabadulás felé”. Ennél durvább fenyegetés még nem hangzott el a rendszerváltás óta.

Miután Orbán kifejtette, mit jelent az igazi szabadság, azt mondta: “Így lett az országnak saját, a magyar és európai keresztény kultúra talapzatán álló alkotmánya”. A Fidesz az antiszemita politikai katolicizmus, és annak szekularizált formája, a kódolt nácizmus sajátos keveréke. Alaptörvénye a Szent Ágoston-i állameszme és a náci ideológia talaján áll. Ez nem más, mint antiszemitizmusra épülő jogfosztás.

Orbán kijelentette: „a nemzet határokon átívelő újraegyesítésével világnemzet lettünk”. A beszéd a nácizmus és az orbánizmus legkisebb különbségét is feloldja. Orbán egy töpörödött országból is képes világbirodalmat vizionálni. Hitler ezt a német népközösség különböző országokban élő törzseinek, a nagy Német Birodalomnak nevezte. Majd, hogy ne legyen senkinek kétsége az ideológia valódi tartalma felől, kifejtette: „döntés született arról is, hogy a magyarok nem élnek tovább a nemzetközi pénzügyi alapok foglyaiként, a közös teherből pedig többet kell viselniük a bankoknak, nemzetközi cégeknek”. A „nemzetközi pénzügyi alapok” a szélsőjobboldal ismert kódjai szerint a zsidókat jelenti. A mondat többi része a „tankok helyett a bankok” kezdetű ordas antiszemita szöveg kifejtése. A kommunista tankok helyett jöttek a liberális bankok. Minkét esetben: a zsidók. Abcúg.

Ettől kezdve szinte önparódia a náci szöveg, amelyet békét szerető hallgatóságának Orbán kifejtett: „a volt kommunisták mindig készen állnak arra, hogy Magyarországot átadják a gyarmatosítóknak”. Vajon kik azok a kommunisták és kik a gyarmatosítók? „Már a rendszerváltás idején is szervezkedtek a külső erőkkel, hogy átjátsszák nekik az ország vagyonát és erőforrásait” – mondta. Meg is írta Grezsó Ferenc az „Apák és fiúk” című penetráns náci röplapjában, ahogy Csoóri Sándor antiszemita írásaiban is kifejtette, hogy a zsidók akarják a magyarságot asszimilálni magukhoz. Nem is engedték oda Lezsákék már a rendszerváltás előtt sem a „külső erőkkel szervezkedő” zsidókat a lakitelki sátorba, mert azok már akkor is azon törték a fejüket, hogyan játsszák át a nemzetközi zsidóknak a szegény magyar nép vagyonát és erőforrásait.

Az orbáni világképben így áll fel Magyarország: vannak a megrabolt és saját hazájukban elnyomott magyarok, akiknek miniszterelnöke Orbán Viktor. Továbbá vannak a zsidók és a zsidóbérencek, akik a külső erőkkel, a nemzetközi zsidó világ-összeesküvéssel összefogva szervezkednek a magyar nép szabadsága és jóléte ellen. Elveszik, ami a magyaroké, a magyarok zsírján élősködnek, a magyarok pedig szegény sorban tengődnek. De jön Orbán Viktor, aki felszabadítja a zsidó és nemzetközi liberális elnyomás alól Szent István keresztény népét. Ezért vannak százezrek a békemenetben. A náci ideológia felszabadítja a magyar népet az önmagával való szembenézés alól. A bűnbakképzés megadja a választ: nem az a baj, hogy valaki nem végezte el a jogi egyetemet és a legmagasabb végzettsége sofőr, hanem az, hogy a zsidók elnyomják és kifosztják őt. A békemenet annak reményében is menetel, hogy egyszer rátehetik a kezüket a zsidók vagyonára, mint 1944-ben. Régen volt, éppen ideje megint megkopasztani őket.

Ezért nem kell törődni azzal, hányan menetelnek Orbán után, mert a náci vezérekért mindig nagy tömegek lelkesedtek. Ha egy ország polgárai nem sikeresek, ha frusztráltak, akkor a náci szónoknak nagy hallgatósága van. Ha Orbán még egy kicsit nyíltabban zsidózna, és még egy kicsit keményebben beszélne róluk, ez a tömeg azonnal a háromszorosára nőne.

Hallgassuk tovább: „A kormány azt akarja, hogy az említett eredményeket ne lehessen újra elvenni a magyaroktól.” Kik azok a magyarok? A nem zsidók. Kikkel szemben értek el eredményeket? A zsidókkal szemben. Kik akarják elvenni az eredményeket? A zsidók. Állandó harc van.

Ezért nem lehetünk nyugodtak, az ellenség még nincs teljesen legyőzve. Nagyon erősek a külföldi támaszaik, de a nemzet megmentője, Orbán Viktor nem hagyja magára az ő népét, és résen van: nyomatékosította, hogy a jelenlegi kormánytöbbség és támogatói nem dugják homokba a fejüket, hiszen „látjuk, hogy megint szervezkednek, fenekednek, hamisítanak, és megint idegenekkel szövetkeznek. A kabinet le fogja leplezni az összes hazugságot, hamisítást és az újabb trükkök százait.” Itt a bizonyíték, hogy kik rendelték meg a bajai videós csalást. Majd Orbán Viktor leleplezi a csalókat. Ahogy Adolf Hitler harcolt a lengyelek és a zsidók embertelensége ellen. Majd köszönetet mondott a Békemenetnek a „gyarmatosítási kísérlet” visszaveréséért.

A gyarmatosítási kísérlet a liberális demokrácia. Az antiszemitizmus látszólag a zsidókra méri a legnagyobb csapást, valójában a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok elleni támadás. Hallgassuk Orbánt, mert ha Hitler élne, tapsolna: „nem elég kiszabadulni a hitelezők szorításából, nem elég az eredmények hosszú sora, és nem elég semmilyen biztató felmérés sem. Nem hihetitek, hogy a kormányotok nélkületek és helyettetek megnyeri a küzdelmet, nem hagyhatjátok a munkát egyszerűen a kormányra vagy a pártokra” – fordult hallgatóságához. Az alkotmány, a munkahelyek, a nyugdíjak, a fizetések és a rezsicsökkentés, vagyis a mindennapi élet szabadságának megvédéséhez személyesen kell részt venniük a küzdelemben. Küzdelem van. „Szerveződjetek, jelentkezzetek és csatlakozzatok!” – biztatta őket.

Ha valaki látott már náci tömeggyűlést, kínjában csak nevet. Ha nem magyarul hallja, azt mondja, Hitler vagy Goebbels beszél. „Nincs okunk kapkodni, de lassan és biztosan be kell indítanunk a gépezetünket, hadrendbe kell állítani csapatainkat, éppen úgy, ahogyan 2010-ben tettük. Készülődjetek, most befejezhetjük azt, amit ‘56-ban elkezdtünk. Mindenkire szükség lesz.”

Orbán 1956-nak azt az örökségét képviseli, amely a forradalom eseményeiben a zsidó ávósokkal szembeni magyar felkelést látott. Ez a nyilas elmélet „A forradalom igaz története” című Szalay Róbert-könyvben került kifejtésre, és a hungarizmus folytatását látta 56-ban. Elődjének Szálasit tartotta. Erre a szintre süllyedt Orbán, amikor a zsidók elleni szabadságharcát 1956 folytatásának mondja.

Csak e logika alapján érthető meg 2006 mitológiája, amely 1956 folytatása volt az orbáni hungarista világképben. Nem a demokratikus kormány elleni törvénytelen zavargások voltak, nem az alkotmányos rend megdöntésének kísérlete zajlott, hanem ekkor is az idegen uralom ellen kelt fel a magyar nép. A liberális-baloldali kormány nem magyar kormány volt, hanem a gyarmattartó zsidók kormánya. Ezért a garázdák nem bűnözők, hanem hazafiak voltak, akik közkegyelmet kaptak, ahelyett, hogy húsz évet akasztottak volna a puccskísérlet miatt a nyakukba. Ez náci tempó. 2006 Mussolini fasisztáit (fascióit) és a náci SA-t idézi. Ezeket ünnepli Orbán.

Felelevenítette a 2006. október 23-i „rendőri akciót is”, és úgy fogalmazott, hogy ezen a napon „puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán”, lovas rohamot vezényeltek, és kardlappal verték a békés tüntetőket. A „békés tüntetőket” volt szerencsénk látni utcakövekkel támadni a rendőrökre, barikádokat építeni és gyújtogatni. Orbán belehazudik a képünkbe, mintha mi nem láttuk volna, mi történt. Puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán? Odaszervezte a gyűlését, ahol várható volt a garázdák és a rendőrök összecsapása, majd otthagyta az övéit, hogy jól verjék össze őket. Vagy vigyék győzelemre a puccsot, és ha győztek, átveszi a gyarmatosítóktól a hatalmat.

Ez az ember Adolf Hitler ideológiájára hivatkozva tartja elfogadhatónak a 2006-os puccskísérletet. Demokráciában Orbán a börtönben töltené hátralevő éveit, élve nem jönne ki a 2006-os történtek után.

Azt mondja, „mindez azért történhetett meg, mert azok kezében volt a kormányzati hatalom, akik gátlás nélkül felhasználhatták az állam fegyveres testületeit saját népük ellen.” A megválasztott kormány az Alkotmányban rögzített jogával és kötelességével élve védte meg az alkotmányos rendet egy náci hatalomátvételi kísérlettel szemben. Az akkori kormányzat gyengesége, hogy nem volt képes a történteket kommunikálni, a bűnösöket letartóztatni, az alkotmányos rendjet megvédeni. Engedte a náci propagandát győzni, és négy év múlva a nép kétharmados többséggel a puccsistákat választotta meg. Ők pedig befejezték 2010 után azt, amit 2006-ban az utcán elbuktak.

Orbán úgy beszélt, mint Hitler, aki szerint a német népet érte támadás: „ne legyen kétségünk felőle, ma ismét közénk lövetnének – jó esetben gumilövedékkel -, és megint ránk vezényelnék az állam erőszakszervezeteit”. Ebből csak azt lehet kiolvasni, hogy ő lövetni fog.

Azt állítja, „a magyarok a 2010-es választáson félretolták őket”. Kik tették? A magyarok. Akiket „félretoltak”, azok nem magyarok. Velük szemben minden megengedett. Nyilvánvaló, hogy őket a hatalomba nem szabad visszaengedni. Velük szemben minden eszköz megengedett. Aki azt állítja, hogy Orbán valaha demokratikus úton átadja a hatalmat, az hazudik. Aki ezt elhiszi, az hülye.

Orbán jó nácihoz méltóan azzal zárta szavait, hogy „ahogyan 1956-ban, úgy most sincs középút: vagy felszabadítjuk magunkat, vagy nem leszünk szabadok”. Lefordítom ezt Hitlerre: „Világos, hogy számunkra a háború vége csak egy lehet: vagy a germán nép pusztulása vagy a zsidóság eltűnése Európából.” Vagy ők, vagy mi. Ez már nem is katolikus, ez már náci gondolkodás.

A demokrácia a középút államformája. A nácizmus ezt nem ismeri. Aztán Orbán mondott egy figyelemre méltó mondatot, amelyet a demokrácia hívei is megfogadhatnának: „Aki nem a szabadságot választja a saját erejéből, annak a szolgaság lesz a végzete.”

A fentiek után jellegzetes antiszemita bűz járja át a jelszót: „hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” Az MTI tudósítása pedig egy gyönyörű mondattal zárul: „Az MTI tudósítói semmilyen atrocitást, provokációt nem tapasztaltak.”

Nem vették észre a téren a náci szónokot, az antiszemita provokációt, aki maga volt az atrocitás.