2014 január 5  AN

Amit most szeretnék mondani az újév kezdetén, meglehetősen személyes jellegű. Legalábbis, ami a kiindulópontot illeti. Az Orbán-rendszerrel való foglalkozás egyre nagyobb undort váltott ki bennem az újságírással kapcsolatban. Először csak menekülés érzésem volt, majd undort éreztem, aztán értelmetlennek tartottam mindent. Szégyelltem, hogy egy idő után már nem szavak, hanem csak utálat és undor tör felőlem, de mégsem lehet csak szitokszavakat írni. Ők váltották ki, mégis én éreztem magam szennyesnek és bűnösnek az indulataim és a tehetetlen dühöm miatt. Úgy éreztem, semmi értelme annak, amit csinálunk, hogy a mindennapos hazugságözönről és elmebajról tudósítsunk, azt magyarázzuk, elemezzük. Megundorodtam a szakmámtól, úgy éreztem, ez nem nekem való, én nem tudom ezt elviselni. Éreztem, hogy valami nem stimmel.Aztán arra lettem figyelmes, hogy valahányszor az amerikai sajtót olvasom, az amerikai hírműsorokat nézem, elmúlik ez az undor és utálat, csodálatos szakmának tartom az újságírást, inspirál, terveim és ambícióim lesznek. Kis időbe telt, amíg megfejtettem ezt az ellentmondást. Az ellentmondás oka az, hogy ami Magyarországon történik, annak megoldása nem klasszikus újságírói feladat. Amikor úgy próbálunk viselkedni, mint ahogy egy normális világban a demokráciában kell, akkor tévúton járunk. Magyarországon a sajtó szerepzavarban van, ahogyan a politikai ellenzék is. Most azokra gondolok, akiket nem a Fidesz fizet a háttérből vagy közvetve, és akiket nem Simicska irányít. Akik azt mondják, hogy olyan csapdába kerültünk, amelyből nincs kiút. Ez ugyanaz az érzés, amit az újságíró is érez. Márpedig kiút mindig van, csak nem jó helyen keressük.Megértettem, miért van ez így. Ennek oka, hogy elfogadtuk, és elfogadjuk azt a hamis helyzetet, mintha egy legitim hatalom és demokratikus kormányzat működne. Mi olyan válaszokat adunk, amelyek egy jogállam és egy demokrácia autentikus válaszai. De a másik oldalon nem jogállami és nem demokratikus hatalom áll, hanem egy bűnszervezet. Az újságírónak ebben az esetben nem az a dolga, hogy cikkeket írjon e bűnszervezet mindennapi ténykedéséről, mintha itt egy kormány működne, hanem az, hogy rendőr után kiáltson. A szerepzavar abból fakad, hogy nem egy malomban őrlünk. A mi válaszaink nem autentikusak a helyzetre, ahogyan a politikai ellenzék válaszai sem azok (újra hozzáteszem: nem azokról van szó, akik zsarolás, lefizetés és egyéb alkuk nyomán a bűnözők társtettesei).A magyar sajtónak meg kell értenie, hogy nincs tovább miért eljátszani ezt a szerepet. Nem vagyunk a helyzettel kompatibilisek. Ennek csak a felszíne az, hogy valamikor több hetes tényfeltáró munkával kellett felderíteni olyan összefüggéseket, hogy a kormányzat milyen áttételeken kapcsolódik azokhoz, akiknek milliárdokat juttat. Ma ezt kutatni sem kell, a miniszter kiadja a listát róla, megjelenik a közlönyben. Ez maga a működési mód. És mivel megszállták az államigazgatás és a bűnüldözés minden pontját, nem lehet semmit tenni ellene. Valójában fegyvert szegeznek ránk. Ugyanazt a forgatókönyvet hajtották végre, mintha 2006-ban sikerült volna az utcai hatalomátvétel. A “forradalom” akkor megbukott, de a demokráciában elfogadhatatlan eszközökkel kétharmados parlamenti többséget szerezve végrehajtották ugyanazt. Ez a kétharmad sem ruházta fel őket olyan jogokkal, mint amilyenekkel magukat felruházták. Csupán annyi történt, hogy a forgatókönyv fejlécén a “forradalom” szó elé írták, hogy “fülke”.A “forradalom” eredeti terve szerint megszállták a rádió és a televízió épületét, elfoglalták az ügyészséget, a rendőrséget, megszállták az Állami Számvevőszéket, elfoglalták a bíróság épületét, behatoltak az Alkotmánybíróságra és birtokba vették a testületet. A parlamentben statáriális jellegű törvénykezést hoztak létre, a népképviselet épületébe katonákat vezényeltek, akik sakkban tartják az ellenzéket. Önhatalmúlag megváltoztatták az alkotmányos rendet, saját új alkotmányt adtak az országnak, amelyet senki nem szavazott meg rajtuk kívül, és senki nem legitimált. Ezt az Alkotmány tiltotta, a Btk. pedig az államellenes bűncselekmények között büntetni rendeli.Már a kétharmados parlamenti többség is demokráciában megengedhetetlen eszközökkel és módon született. A politikai ellenfelek egy részét igyekeztek szétverni, a többieket a nemzetből kitagadták. A győzelem után nem egy választást nyert demokratikus pártszövetség vette át a kormányzást, hanem egy bűnszervezet rontott rá az államhatalmi szervekre, megszállta az országot, elfoglalta a stratégiai pontokat, statáriális helyzetet vezetett be, és megbénította az ország védekező képességét. Puccsisták vették át a hatalmat, és az intézkedéseik azért nevetségesek, mert a bűnszervezet a demokratikus látszat és díszletek között valósítja meg azt, amit egy katonai puccs után hatalomra kerülő junta. A komikus helyzet a látszat és a valóság között feszül. Olyan ez, mint amikor a bankrablók betörnek egy bankba, lefegyverzik az őrséget, kikapcsolják a riasztóberendezést, a személyzetet a földre kényszerítik, kifosztják a széfet, és ezután megnyitják a bankot a forgalom előtt, mintha mi sem történt volna. A bankrablók üzemeltetik tovább a bankfiókot fegyverrel a kezükben.Ha Orbán bűnszervezete úgy viselkedne kívülről is, mint ahogyan egy katonai junta puccsistái, nem lennének nevetségesek az intézkedéseik. A Közgépbe tolt százmilliárdok, a közmédiának álcázott hazugsággyár, a kert végébe épített futballstadion, a megszállt trafikok, elfoglalt földek, a bíróságokon zajló koncepciós perek természetesek volnának. Csak így röhejesek, hogy külsőre pályázatnak látszik, közbeszerzésnek tűnik, a pisztollyal a fejnél befizetett stadiontámogatást TAO-nak hívják. Ezért kell megőrülni tőle, ezért tudna ütni az ember, és ezért jön ki csak káromkodás a száján, mert belső lényegét tekintve ez egy szimpla puccs, fegyveres megszállás és bankrablás. A bűnszervezet vezetője, egy közönséges rablóvezér és útonálló, miniszterelnöknek mondja magát, a banda vezérkarát kormánynak és pártelnökségnek hívják, de e külső látszat mellett saját zsebre működtetik a megpuccsolt, megszállt és elfoglalt országot. Nem kell elfogadni a hazug öndefiníciót, nem kell úgy tenni, mintha nem látnánk, miről van szó. Joga van mindenkinek hülyének lenni, de nem muszáj.Ez a valóságos helyzet, a sajtó pedig úgy működik, mintha a szeme elé vetített díszletek valódiak lennének. Nem látják a vászon mögött a korhely bandát, a fegyveres banditákat. Ezek ugyanis fegyveres banditák, a TEK nevű kommandósbrigád a bűnszervezet fegyveres alakulata. A nevüket azért kapták, hogy alkalomadtán minden olyan ellenállást, amely a törvényes rend helyreállítására irányul, terrorizmusnak nevezzenek, az alkotmányos rend védelmét terrorizmusnak tüntessék fel, miközben ők maguk a terroristák. Bizarr, hogy az Alkotmányt megpuccsoló bűnözők, miután elfoglalták a Nemzetbiztonsági Hivatalt, azt “Alkotmányvédelmi Hivatalnak” nevezték el. Ebben is benne van a fenyegetés. A csaló alaptörvénythez már nem lehet nyúlni, azt nem lehet kétségbe vonni. Az állam védi. Fegyveres erejükhöz tartozik még az egykori magyar rendőrség és honvédség, amelyeket egyetlen puskalövés nélkül elfoglaltak. Ez a tényleges helyzet.A tehetetlen düh, az ellenzék által emlegetett csapdahelyzet abból fakad, hogy ezt a tényleges helyzetet nem ismerik fel, és nem ennek megfelelően cselekszenek. Ők a díszlettel folytatnak párbeszédet, miközben a díszletek mögött egy terrorszervezet, bűnbanda ténykedik. Nem kompatibilis a valódi helyzettel a reakció. Nem autentikusak a válaszok. Egy kivetített képpel társalognak, miközben a vászon mögött teherautóba pakolják a Nemzeti Bank kincseit, a költségvetés bevételeit. Mivel nem egyszeri rablásról van szó, hanem tartós kifosztásról, működtetik az elfoglalt országot, hogy az nekik termeljen. Csak annyit fordítanak rá, amennyit feltétlenül muszáj, betegek és öregek dögöljenek meg, okos emberek képzésére nincs szükség, minél többen menjenek közmunkás rabszolgának éhbérérét. Már rabszolgákat is tartanak.Az újságíró azért utálja meg a szakmáját, mert érzi ezt a hazugságot, és hogy nincs a helyén. Nem azt teszi, ami a dolga. Az újságírónak ebben az esetben nem az a dolga, hogy helyszíni közvetítést adjon arról, amit a terroristák vetítenek elé, hanem az, hogy a vászon mögé nézzen, és azt írja meg, amit ott lát. Ez az oka annak, hogy budapesti kedves kollégáim egy része is lehülyéz engem, mert velük szintén két malomban őrlünk. Én kényszerűségből írok arról is, hogy mit művel a farkas, amikor báránynak mutatja magát, de én a farkast látom, míg az otthoniak a bárányt. Eltévedt bárányt, aki egy kicsit sérti a demokratikus elveket, de elhiszik neki, hogy egy bárány. Nekem mindenem tiltakozik az ellen, hogy a terroristák bűncselekményeiről úgy számoljunk be, mintha itt egy kormány működne, amely ugyan megnyirbálta a demokratikus jogokat, de attól még kormány. A hazai értelmiség még ott tart, hogy valahogy ki kellene egyezni velük. De ez nem fog menni. Terroristákkal nincs miről egyezkedni, és ők sem egyezkednek. Márpedig ez nem egy kormány. Ez egy terrorszervezet, bűnszervezet, zsiványtanya, puccsista rablóbanda. Itt legfeljebb úgy lehet írni róluk, ahogyan a bűnügyi rovatokban szokás. De az újságírónak nem ez a dolga, hanem az, hogy a valóságnak megfelelően reagáljon, és semmi mást ne tegyen, mint rendőr után kiáltson. Feleslegesen öljük egymást is. Legalább azoknak, akik nem adták el magukat, ebben a minimumban meg kellene egyezniük.Az autentikus reakció az lett volna, miután Orbán bejelentette a fülkeforradalmat, s erre hivatkozva a NENYI-ben egy új rendszer megalapításával bízta meg magát, hogy  az ellenzék figyelmeztesse őt: ha ezt megteszi, Alkotmányt sért, és a Btk. alapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélendő. Amikor az Alkotmányt felszámolta, az ország stratégiai pontjait elfoglalta, és a hatalmat kizárólagosan saját kezébe összpontosította, akkor az ellenzék vezetőinek közölnie kellett volna vele, hogy ez puccs, a hatalma mostantól illegitim, bűnözőként bitorolja a közhatalmat, és mostantól így bánnak vele. Ha erre nem mond le, akkor a rendőrség és a katonaság parancsnokai közül meg kellett volna keresni azokat, akik hűek az alkotmányos rendhez, az Alkotmányra tett esküjükhöz, és egy összehangolt akció keretében Orbánt és bűntársait őrizetbe kellett volna venni. Erről tájékoztatni kellett volna az Európai Unió vezetőit, és kérni, hogy ha a “békemenet” jól ismert békés tüntetői zavargásokat robbantanak ki, akkor nyújtsanak segítséget a rend fenntartásához. Amíg Orbánék ellen zajlik a büntetőper, vissza kellett volna állítani jogaiba az Alkotmányt, és új demokratikus választásokat kiírni. Ez lett volna az egyetlen jogállami, alkotmányos és törvényes eljárás. És ugyanez ma is.Ezért rájöttem, hogy nem az újságíró szakmával van baj, nem én utáltam meg ezt a szakmát. A bennem feszülő indulatok nem az én problémám, hanem éppen az egészséges lelkemet mutatják: erre a törvénytelen helyzetre ez a helyes reakció. Ezt a rendszert csak az antiszemiták, a kádárista ingyen sört (rezsit, stb.) lesők és a korrupt kollaboránsok támogatják. Normális embernek mindene tiltakozik ellene. Ezért éreztem mindig úgy, hogy be kellene zárni az Amerikai Népszavát, semmi értelme annak, hogy közvetítsük, hogyan hazudnak a bűnözők, miközben egyetlen feladatunk lenne: követelni az azonnali letartóztatásukat. Teljes szereptévesztés, hogy mi is pótszert adjunk, pótcselekvést nyújtsunk a becsapott emberek egy részének, akik megnyugszanak kissé, ha hallják az igazság egy morzsáját. Az újságíró feladata a törvénytelen helyzet elleni tiltakozás. Akik ebből élnek, hogy úgy tegyenek, mintha a farkas bégetne, azokat valamennyire meg lehet érteni. De mi nem ebből élünk. Nekünk nem kell hazudni a megélhetésért. Igazából, a más malomban őrlő kedves kollégáknak sem kellene, mert amikor ezt a szép hivatást választották, ha nem is formálisan, de lélekben arra vállalkoztak, hogy ettől a helyzettől a hazájukat megvédik. De nem teszik.Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ennek a bűnszervezetnek, mint minden terrorista csoportnak, szintén van ideológiája. Ez is egy Szent Háború, katolikus dzsihád. Sokan lebecsülik a kereszténynemzeti klerikálfasiszta antiszemita ideológia szerepét, és úgy tekintenek arra, mint egy fügefalevélre, amely csak a “maffia”, a szabadrablás leplezésére szolgál. Nem erről van szó. Ahogyan az öngyilkos merénylők, ezek is meg vannak győződve arról, hogy küldetésük van, és elhiszik magukról, hogy nem bűnözők, hanem a sors (Isten) eszközei. Ezért legalább olyan fontos annak kimutatása, hogy ez a bűnszervezet egy olyan ideológia mentén szerveződik, amely évszázadokon át Európa szenvedéseit, háborúit és népirtásait idézte elő. A katolicizmus éppen olyan puccs eredményeként létrejött csalás, mint az orbáni “demokrácia”. A nevet ugyanúgy megtartotta, miközben a tartalmát kibelezte. Egy bűnszervezet gyilkolta és rabolta végig a világot a kereszténység neve alatt. A katolikus egyház kezéhez több vér tapad, mint a nácik kezéhez, akik semmi mást nem tettek, csak a katolikus antiszemitizmusból elhagyták a vallási mázt, és kivették belőle a lényeget. Ez ellen a hazugság ellen legalább olyan fontos küzdeni, különösen Magyarországon, ahol a nemzeti identitást ehhez a hamis egyházhoz kötötték, mint ugyanennek a bűnszervezetnek a maffiajellege ellen.A magyar sajtó és az igazi ellenzék elmulasztotta a helyzet valós értékelését, és ennek következtében elmaradt a megszálló puccsisták vezetőinek letartóztatása. A tényleges helyzet felismeréséhez talán idő is kellett. Nem dicsekvésből mondom, de az Amerikai Népszava ebben élen járt, évekkel előzte meg a teljes magyar sajtót és ellenzéket. De mostanra a leghülyébb ember is láthatja, hogy igazunk volt, és mi a valóság. S mivel a helyzet az elmulasztott lehetőség óta semmit nem változott, a feladat és a lehetőség ma is ugyanaz.Büszkén mondhatom, hogy a teljes magyar sajtóból mi vagyunk az elsők, akik a megpuccsolt Alkotmány alapján felszólítjuk a legitim módon soha meg nem szűnt Magyar Köztársaság rendőri vezetőit, a hadsereg parancsnokait, hogy esküjükhöz híven védjék meg az alkotmányos rendet, állítsák helyre az Alkotmányt, és azonnal vegyék őrizetbe Orbán Viktort, Kövér Lászlót és Áder Jánost, valamint bűntársaikat, akik államellenes bűncselekményt hajtottak végre, a hatalom kizárólagos gyakorlását valósították meg, és hatalmukkal visszaélve erőszakosan megváltoztatták az alkotmányos rendet. Orbánt és bűntársait helyezzék bűnvádi eljárás alá, kutassák fel és foglalják le a bankszámláikat és a vagyonukat.Felszólítjuk az ellenzéket, hogy tegyen lépéseket az Európai Unió, az Egyesült Államok és az Egyeszült Nemzetek Szervezete felé, hogy a tényleges helyzetről felvilágosítást adjanak. Tegyenek lépéseket a bűnözők letartóztatása és az alkotmányos rend helyreállítása érdekében. A lakosságnak pedig fel kell vennie a passzív ellenállás formájában a harcot az országot puccsal elfoglalt bűnözők ellen. Az Orbán-rendszer minden ténykedésére és bejelentésére csupán egyetlen választ kell adni: illegitim hatalom, törvénytelen alaptörvény, bűnszervezet által végrehajtott puccs, törvénytelen helyzet. Tartóztassák le a bűnözőket.Ez a sajtó dolga, hogy ezt követelje, és az embereket erre szólítsa fel. Nem kell ezen csodálkozni. Az ország legjobb elméi megírták egy könyvben, hogy ez egy bűnszervezet. Csak azt nem írták meg, hogy a hatalmat is bűncselekmény révén gyakorolják, miután egy államcsínyt követően illegitim rendszert hoztak létre. De bűnözőket mindenképp le kell tartóztatni. Nem számít, ha ez nem történik meg, akkor is csak ezt kell követelni. El kell indítani az órát, hogy Orbán Viktor hány napja van még mindig szabadlábon.Most kezdem érezni,