2012. július 05., 23:02        Népszava

Tulajdonképpen semmi újdonság, legfeljebb az érintettek megnevezése szokatlan, és mégis.

Amikor elolvassa az ember a cikket, igennagyon baleknak tudja érezni magát.

Megjelent egy cikk a Heti Világgazdaságban, szerzője Rádi Antónia, címe pedig az, hogy Simicskáék MSZP-közeliekkel is üzletelnek. Az írásból aztán kiderül, hogy üzletelnek liberálisokkal is, sőt, a minap egy LMP-s politikus is felügyelőbizottsági tagsággal lett jutalmazva - ki tudja, miért.

A cikkből világosan kiderül, hogy míg ő elvekért és eszmékért utálja a szomszédját, elveket és eszméket próbál számonkérni az általa választott pártformáción, addig az adott párt korifeusai vagy a pártokat kézbentartó vállalkozói körnek nevezett rablóbanda tulajdonképpen a szeme előtt lopja szét az országot, kéz a kézben az ellenoldal politikusaival.

A legszörnyűbb ebben a tehetetlenség, mert ez a helyzet olyan, mint amikor az ember belelép a mocsárba, előrehaladni nem tud, és a mocsár lehúzza, ha nem tud hanyatt homlok kimenekülni belőle.

Lehetne ezt persze az élet diadalának is felfogni a vad demagógia felett, csak az a baj, hogy ez az üzletelés az adófizetők pénzének újrafelosztása, amiből új érték nem, vagy nem a megfelelő helyen keletkezik, hanem a magánzsebek duzzadnak egy koldusszegény országban.

A mezei választó meg rohan meghallgatni kedvenc politikusát mindenféle pártrendezvényeken, ahol megtudhatja, hogy a szembenálló tábor versenyzője nyerészkedő, korrupt és erkölcstelen, erre megfelelő példákat is felhoz az aktuális szónok, de lássunk csodát, ezek között egy sem szerepel a közös akciókból, mintha azok nem is léteznének.

Nem mai a probléma, hiszen ha még emlékszik valaki az olajszőkítéses ügyekre, akkor tudja, hogy a mutyi törvényi szinten került megalapozásra, és bár a bűncselekményeket megállításához egy hárommondatos jogszabály meghozatala is elég volt, ezt a három mondatot évekig nem mondták ki törvényhozóink.

A varázsszó itt a pártfinanszírozás volt és tán még ma is az, mivel a jelenlegi törvényi szabályozás egy vicc, a jogszabály betarthatatlan és ezer sebből vérzik, könnyen kijátszható és közröhej tárgyát képezi.

Mégsem nyúlt hozzá senki, egyetlen kormány sem, pedig mindegyik fogadkozott programjában, hogy szembenéz ezzel a problémával, de valahogy soha nem volt rá érkezésük.

Ma sincs.

Merthogy a mutyi lényege abban áll, hogy politikai segédlettel megszerzett megbízásokat nem korrekt áron, hanem messze az elvégzett munka értékén felül számlázva kapják kézhez a címben emlegetett pártközeli vállalkozók, akik aztán előírás szerint visszaosztanak.

Kap belőle a pártpénztárnok és kap a vállalkozó is a rettenetes kockázat okán, és az így befolyó pénzekből a pártok emberei is lecsípnek kicsinyt.

A világhírű maffia-regényben, a Keresztapában ezt úgy mondták, hogy engedik nekik kicsit megnedvesíteni a csőrüket a bővizű kútnál.

Így aztán mindenki jól jár, csak az ország és az adófizető állampolgár nem, mert a költségvetési pénzeket olyan bőkezűen szórják, mint kukoricát a háziasszony a hízlalásba fogott liba elé.

Az állampolgár ebből nem sokat vesz észre, a politikus meg befogja a száját, mert ha nem fogja be, akkor legközelebb már nem politikus, márpedig politikusnak lenni jövedelmező üzlet.

Ha pedig abban az illúzióban ringatnánk magunkat, hogy az állam erre hivatott szervei meg tudják akadályozni ezeket a dolgokat, akkor olvasgassuk kicsit el az ominózus cikk APEH funkcionáriusaira vonatkozó részét és felejtsük el valamennyi illúziónkat - ez a terület a maffia birodalma, és bátran állíthatjuk, hogy itt is nehéz a sora a pentitonak, a bűnbánó bűnösnek, és itt is érvényes az omerta, a hallgatás törvénye.

Tulajdonképpen az természetes, hogy külön-külön minden politikai szegmensnek megvan a maga vállalkozói holdudvara, mely előnyökre ácsingózik, de hogy összeállnak trösztbe a költségvetés fosztogatására, ez azért már vicces, habár gazdaságilag indokolt.

Így nem mennek el felesleges energiák az egymás elleni harcra, akinek azt a dolga, az handabandázik időnként, de az üzlet zavartalanul gurul.

Most azért mutatkoznak repedések a nagy egységfronton, mert a Fidesz a kétharmadra való hivatkozással teljesen ki akarja iktatni a konkurenciát, és maga akarja uralni a teljes piacot.

Ez persze csak átmenetileg sikerülhet neki, de az alaphelyzeten ez fikarcnyit sem változtat, az eddigi ellenfelek behódolnak és minden megy tovább, zökkenőmentesen.

A nép meg öli egymást és ábrándokat kerget, ahelyett, hogy ezt az egész rohadterkölcsű, bűnöző bandát kergetné el, akik mára már minden mértéket elveszítettek a megalomániás Törperős vezérletével.

Persze ez is csak ábránd, ha ezt elmondja valaki egy Fidesz-hívő tanítónéninek, akkor az elveri a rossz hír hozóját az esernyőjével.

Mégis, rá kellene valahogy ébreszteni az országot, hogy hülyének nézték a népet együtt és külön-külön is, mert rossz nézni, hogy a tiszta elvek tiszta zászlainak tengere mögött néhány maffiózó kezében van az ország.

Aki erre képes, annak nyert ügye van!