A baksis a kulcsszó. A keleti nyitás lényege. Sok pénz. Zsebbe. A bizánci lét kenőolaja. Nincs közbeszerzés. Miért is? Hát azért, mert abba nem lehet beleírni a baksist. Nem lehet pontértéket adni a zsebibabának. Szebben mondva az alkotmányos költségeknek, amelyek magánszámlákon landolnak. Persze, van ilyen az EU-ban is, de mások az arányok, ráadásul üldözik. Kelet csatlakozása ezért nehéz a Nyugathoz, mert az egyiket a baksis tartja életben, a másik meg az egyéni teljesítményekre alapozva fejlődik. Az egyik világ statikus, a másik dinamikus. Az egyikben előre eldöntött, manipulált választások léteznek, a másikban valódiak. Az egyiket a status quóhoz való ragaszkodás, a másikat a változás iránti igény jellemzi. Orbán Viktor lelkének a baksis világa kedves. Ez az orbáni keleti nyitás lényege.

De most maga alá csinált a páva, mert más lett a zene. Megállt a madár, és zavartan pislog. Táncát az EU-ban már ismerik, ha nem máshonnan, tőle magától. Keleten még nem annyira. Döntenie kellene, mert ha ott is kiismerik, csak magának táncolhat.

Rosszkor jött ez az Ukrajna. A vezér azt üzente, Ukrajna ne legyen kampánytéma. Kellemetlen egy szabadságharcosnak, amikor a saját közrádiója terroristának nevezi az ukrán szabadságharcosokat. Pedig most annak kell, mert a felsőbb érdek, a baksis úgy kívánja. Ez kedves Putyinnak. A kampány, a győzelem fontosabb, kerüljük a kényes témákat. Az ukránok meg lődözzék halomra egymást, vártak volna a forradalmakkal a választás végéig.

Itthon már minden lenyúlva. Üres minden zseb. Magánnyugdíjpénztárak, játékgépek, trafikok, állami földek, takarékpénztárak Orbán zsebében. Igaz, pálinkát annyit főz otthon a magyar, amennyit bír, mert megnyertük a szabadságharcot. Igaz, a rezsicsökkentés néhány hónapra valóban juttatott a leggazdagabbaknak is néhány ezer alamizsna forintot, de a rendkívül szimpatikus, finomlelkű és ékesszavú kormánybiztosnak most azt kéne magyaráznia, hogy a háromszáztizenhárom forintos euróval még jobban jártunk, de erre már ő sem képes. Összedőlt a szarból hosszan épített vár.

Paks ügyében Orbán feltehetőleg azért nem írt ki közbeszerzést, mert nem biztos hogy az oroszok nyerték volna, és akkor ugrik a baksis. Az elbizonytalanodása jele, hogy a választási kampány előtt belevágott. Lehet, hogy ez az utolsó esélye. Eljárta a pávatáncot Putyinnak. Abból az Orbánból, aki a 89-es mondatával – oroszok, takarodjatok haza – nyerte meg egy ország szívét, aki a ma már általa is támogatott Déli Áramlat gázvezeték-szerződést az aláírásakor hazaárulásnak minősítette, ma a legigazibb demokratának nevezi Putyint. Oroszországot meg a demokrácia bölcsőjének.

Megzavarodott a páva. Választania kell. Baksis vagy szabadság Ukrajnának. Izzad a páva és megint kioktatni készül az EU-t és a NATO-t, hogy csak a tárgyalásos út a járható. Mintha az EU meg a NATO háborút akarna, és ennek a veszélyét ő fogja elhárítani.

Először is egy demokratának – aminek Orbán tartja magát – el kell ítélnie a durva katonai fenyegetést és agressziót. Ha nem teszi, jogos a kérdés, hogy mikor mond igazat. Most, amikor nem mond semmit, vagy 89 június 16-án? Másodszor össze kellene hívni a parlamenti pártok vezetőit és egy mindenki által vállalt nemzeti konszenzust kialakítani az ukrajnai súlyos válság ügyében. Ahogy annak idején Antall tette, az ukrán magyar alapszerződés megkötésekor. Ez ellen akkor csak a MIÉP előképe tiltakozott. Nagyjából azok, akik ma vissza akarják csatolni Kárpátalját. Pedig Antall érvelése alapos volt. A Szovjetunió szétesése nem azt jelenti, hogy az orosz medve kimúlt, csak azt, hogy alszik. Fel fog ébredni, és birodalmi vágyait gazdasági és katonai eszközökkel akarja majd kielégíteni. Ukrajna elismerése pedig azért volt fontos, hogy az akkor még létező Magyar Köztársaság és az Orosz Birodalom határai ne essenek egybe, legyen közöttük egy puffer állam, mert ez Magyarország érdeke. És ma is ez.

Hazai pályán, meg az EU-val csak nevetséges volt a pávatánc. Most már veszélyes. Az oroszok a baksisért elvárják a támogatást. Nekik jól jön egy Orbán vezette Magyarország mint előretolt ék az EU-ban. De nekünk jól jön ez az ék-szerep? Negyven év szovjet politikai agresszió után harminc év orosz gazdasági befolyásra vágyunk? Ugyanis a paksi szerződés azt tartalmazza, hogy amíg az orosz adósságot nem fizettük vissza, addig a paksi áram árának alakításába az orosz félnek beleszólási joga van. Nagyon gyanús, mert ennyire még Rákosi se volt szovjetbarát, pedig az állítólag örök és megbonthatatlan volt. De vége lett. Mint ahogy Orbán rezsimjének is vége lesz.