2012. december 03. hétfő, 03:05 |
Bajnai
Gordon, az Együtt 2014 választói mozgalom egyik vezetője, volt
miniszterelnök a Tömegtüntetés a nácizmus ellen címmel meghirdetett
demonstráción beszélt, amelyen az MTI szerint több ezren, az atv.hu szerint ötvenezren vettek részt.
Tisztelt Honfitársaim,
Tisztelt Polgártársaim!
A szervezők arra kértek minden szónokot, így engem is, hogy röviden
beszéljek. Igazuk van – és nem csupán a hideg miatt. Nincs szükség
hosszú beszédekre ahhoz, hogy elmondjuk, miért vagyunk itt.
Békében akarunk élni! Olyan világban, amelyben a problémákat nem
erőszakkal próbálják megoldani, hanem közös erőfeszítéssel. Ahol a
nehézségek láttán megoldást keresnek, nem pedig bűnbakokat.
Negyvennégy éves vagyok: az én nemzedékem már háború nélkül nőtt fel.
És azt akarom, hogy a gyermekeimnek is megadasson ez a béke. Ez ugyanis
az igazi tétje annak, hogyan reagálunk a zsidógyűlöletre, a
cigánygyűlöletre; és mindazokra, akiknek a gyűlölet adja az élet
értelmét.
Mi itt, sok ezren – és otthon a képernyők előtt sok százezren, és
szerte az országban sokmilliónyian –, olyan országot akarunk, ahol a
félelem nélküli élet mindenki számára alanyi jog. Jog, amelytől nem
fosztható meg senki – akárhová szülessen, akárki gyermekének.
Félelem nélkül akarunk élni egy normális országban. Békében, nem háborúban. És nem is szüntelen háborúskodásban.
Magyarország azonban ma nem működik normális országként. Ennek a
tünete az is, ahogy a közvélemény szinte szenzációként kezelte, hogy ma
végre együtt és nem egymás ellenében áll ki a gyűlölet ellen a magyar
közélet sokféle képviselője. Civil és politikus. Jobbos, balos és
centrista. Kormánypárti és ellenzéki.
Normálisan működő országokban azonban nem ez a hír. Hanem az, ha nem
így tesznek a demokratikus pártok képviselői. A demokrata ugyanis
nemcsak az, aki nem fél, hanem az, aki nem is kelt félelmet senkiben.
A mai napból mégis szalagcímek lehettek Magyarországon. És erről nem a média tehet. Erről mi tehetünk. Mi, mindannyian.
Én is.
Mert igaz: reményt adhat a jövőben, hogy ma, ádvent első vasárnapján,
az ország fővárosának talán legfontosabb pontján Magyarország egy
pillanatra úgy működik, ahogy mindennap működnie kellene…
De bűntudatot is ébreszthet bennünk, hogy nem voltunk itt
ugyanennyien, ugyanilyen egységben korábban, az elmúlt években. Ha
máskor nem, hát legalább akkor, amikor Tatárszentgyörgyön meggyilkolták
Csorba Róbertet és ötéves kisfiát, Robikát. Nagycsécsen Nagy Tibornét és
Nagy Józsefet. Tiszalökön Kóka Jenőt, Kislétán Balogh Máriát.
Hat magyar embert, csak azért, mert cigányok is voltak. Meggyilkolták őket azért, aminek születtek.
És mi nem jöttünk ide, nem kérdeztük egymástól, hogyan történhetett
meg mindez a mi hazánkban… Nem kértünk tőlük bocsánatot, hogy nem tudtuk
megvédeni őket. És nem borultunk nemzeti gyászba.
Hiba volt, és Magyarország többé nem véthet ilyen hibát! Erről is szól ez a mai nap.
Honfitársaim!
Mostanában emlegetik, hogy a béka, ha forró vízbe ejtik, kiugrik,
mert dolgozik benne az életösztön. Ha azonban lassan forralják fel
körötte a vizet, mozdulatlanul fő halálra.
Az elmúlt évek során a gyűlölet egyre magasabb hőfokaihoz szoktunk
hozzá mi, magyarok. Már nem szisszentünk fel. Pedig a nemzeti
megmaradásunk, az emberhez méltó életünk a tét.
Ebben az országban ugyanis nincs többé ártalmatlan zsidózás és nincs
többé ártalmatlan cigányozás, mert nekünk a holokauszt nemzeti
tragédiánk. A magyar Soá, amelyben nemcsak az áldozatok, de nagyrészt a
bűnösök is honfitársaink voltak. Testvérgyilkosság volt ez, amelynek a
tanulsága örökre meg kell hogy változtassa viszonyunkat a gyűlölet
szavaihoz és tetteihez.
Az Ország Házában pedig nemrég kimagyarázhatatlan beszédet mondott
egy képviselő. Antiszemita, gyűlölködő beszédet. És egyúttal önmagát
leleplező beszédet is. A pártját, a Jobbikot, és az egész magyar
szélsőjobbot leleplező beszédet.
Azt mondta, össze kell írni a magyar zsidókat, mert nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.
De én makacsul hinni akarok abban, hogy ez az ország, ez a nemzet
megtanulta a történelmi leckét. Megtanultuk, hogy nemzetbiztonsági
kockázatot éppen az jelent, aki össze akar írni minket. Származásunk,
világnézetünk, hitünk miatt.
Ebből egyszer már elég volt. Nem felejtünk! És nem engedjük, hogy bárki felejtsen!
Ezért vagyunk itt – azt remélem. A felébredt életösztön miatt. Azért,
hogy világossá tegyük: nem vagyunk hajlandók kétszer ugyanabba a
folyóba lépni. Ugyanabba a folyóba, amelynek a partján elárvult cipők –
magyar férfiak, nők és gyermekek cipői – hevernek az idők végezetéig…
Ez a zavaros, bölcs és nagy folyó, a Duna a tanúnk rá, hogy nem felejtünk, és nem engedünk felejteni!
MTI/Beliczay László
Honfitársaim!
Az antiszemitizmus nem a zsidókról szól. És a cigánygyűlölet sem a
cigányokról szól. Hanem rólunk, mindannyiunkról: Magyarországról, a
nemzetről.
Mert a magyarok közösségének holnapja azon múlik, mennyire szolidárisak egymással a tagjai ma.
A nácizmus összeegyeztethetetlen az élettel. A nácik, a kirekesztők,
az újfasiszták csak pusztulást hoznak. Minél rosszabb Magyarországnak,
annál jobb nekik. Mert a romokon végre uralkodhatnak, amire egy normális
országban sosem volna esélyük.
A nácizmus azonban olyan, mint a legtöbb kórokozó. Csak egy gyönge
immunrendszerű szervezetet képes ledönteni a lábáról. Csak betegeskedő
országokat tud legyőzni.
Ezért kedveli ez a vírus annyira a gazdasági nehézségeket, a
szociális válságokat, a nemzeten belüli megosztottságot. Mert ez az a
közeg, amelyben el tud szaporodni.
És éppen ezért nem elég vele szemben a tüneti kezelés. A megelőzés a legfontosabb.
Jó kormányzás, erős társadalmi közép és egészséges politikai kultúra
kell ahhoz, hogy ezek a kórokozók ne üthessék fel újra a fejüket a
városainkban, falvainkban. Hanem oda szoruljanak vissza, ahova valók: a
nagy járványokról szóló történelemkönyvek lapjaira, a koleráról és a
pestisről szóló fejezetek közé.
Honfitársaim!
A mai nap sok szempontból a kijózanodás napja is. A politika –
pontosabban az a belső hidegháború, ami Magyarországon az elmúlt 12
évben a politikát jelentette – vakká és felelőtlenné tett minket.
Vakká, mert nem láttuk, hogy a gátlástalan hatalmi harc, a nemzet
megosztása, a politika züllése hogyan hizlalja, erősíti a nevető
harmadikat: a magyar szélsőjobbot.
És felelőtlenné, mert a fanatikussá vált politikai vitáik során olyan
könnyű kézzel nyomtuk egymás homlokára a pecsétet: „Ha baloldali vagy –
komcsi vagy. Ha jobboldali vagy – náci vagy.”
Pedig nekünk, a normális országot akaró embereknek nem érdekünk, hogy
igazságtalan, elhamarkodott címkézéssel szorítsuk ki középről akárcsak
egyetlen honfitársunkat is.
Mára ugyanis ez a kölcsönös megbélyegzősdi bizony megosztotta és
gyengévé tette Magyarországot. Rossz üzenetet küldött mindenkinek.
A valódi náciknak azt üzente, hogy a jelenlétük elfogadott, hiszen
lám, az ország egyik fele nácinak mondja a másikat… Pedig az igazság az,
hogy a nácik jelenléte elfogadhatatlan.
A jobboldali embereknek azt üzente: több megértést, több közös
nevezőt találhatnak a jobbszélen, mint középen… Pedig az igazság az,
hogy a szélsőjobb tagad mindent, amiben ők hisznek. A nemzeti
összetartozást. A keresztény tanítást. Szent István örökségét. A hitet,
a reményt és a szeretetet.
A baloldali embereknek pedig azt üzente, hogy az antifasiszta,
befogadó kultúra a baloldal hitbizománya… Pedig az igazság az, hogy a
jobboldaliságot ellentétbe állítani az antifasizmussal ugyanakkora bűn,
mint a baloldaliságot szembeállítani a nemzeti érzéssel.
Előbb vagyunk nemzetünkhöz hű magyarok – és éppen ezért antifasiszták –, mint jobb- vagy baloldaliak.
Sokan üzenték nekem, hogy használjam ki ezt az alkalmat a
kormánypártok cinkosságának vagy épp a baloldali kormányzás
tehetetlenségének az ostorozására. Nem fogom megtenni!
Küzdöttem a rezsimmel tegnap és újra küzdeni fogok holnap – mert minden nap új és újabb okot ad rá.
De ma nem az egymásra mutogatás ideje van. Ma a gyűlölet elleni összefogás ideje van.
Ha a normális politizálás új korszakát akarjuk Magyarországon, akkor
annak éppen ez az első számú erkölcsi parancsa. „A nácikkal szemben
mindenkivel össze kell fogni, de még a hatalomért sem szabad összefogni a
nácikkal.”
Akármelyik pártra vagy politikusra fogtok szavazni, amikor
legközelebb Magyarország sorsáról döntünk: ennek a próbának vessétek alá
azt, akit választotok!
Üzenjük meg tehát együtt: Bennünk többé nem kelthet félelmet senki!
És üzenjük meg azt is: Magyarországon nem kell többé félnie senkinek!
Mert így, együtt már hangosabbak vagyunk a gyűlölet minden szavánál, és
együtt erősebbek vagyunk már a gyűlölet minden tetténél.
Magyarok vagyunk, megvédjük egymást és nem félünk!
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
(Forrás: hazaeshaladas.hu)
Kommentáld!