Megfontolandó szavak az
öregségről
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte
tőlem, milyen érzés öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem
gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván
reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra
ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok
neki.
Végülis úgy döntöttem, hogy az öregség egy
ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először
az, aki mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem!
Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a
megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn,
aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de
nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a
szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz
hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb
lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját
barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a
kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a
virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz
ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen
legyek, hogy extravagáns legyek.
Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim
idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit
az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 –ig olvasok,
vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a
kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén…..és meg is
teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában,
amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a
hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett
sajnálkozó pillantásokkal.
Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként
feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De
azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört
néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz
valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a
cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést
és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett,
érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a
tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem
ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat
mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly
sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb
pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit
gondolnak mások. . Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul
fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére,
elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem
azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok,
nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha… vagy
azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem
édességet /már ha kedvem van hozzá/.
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz
barátságokra nagyon vigyázz!
És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját
hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és a
kínaiak szerint erősíti az immunrendszert.
Kommentáld!