„Ez a világnap – írja az érsek – fontos és egyre fontosabbá váló alkalom, hiszen a világon élő idősek számát 600 millióra becsülik, s ez a szám a világ népességének növekvő elöregedése miatt egy évtizeden belül meghaladhatja az egymilliárdot. Feladatunk tehát, keresztényeknek és minden jó szándékú embernek, hogy mindenütt együttműködjünk az igazságosabb és egyenlőbb társadalomért, amelyet azok is hatékony közreműködésükkel gazdagítanak, akiket olykor 'haszontalannak', sőt 'tehernek' tekintenek, akik azonban életük során szerzett tapasztalataikat és bölcsességüket kínálhatják fel.”

„Ahhoz, hogy az idősek a társadalmi élet 'társfőszereplői' lehessenek és maradhassanak, az úgynevezett 'gazdag' országok társadalmaiban szembe kell nézni az életkor meghosszabbodásának valóságával, melynek oka többek közt a tudományos és orvosi ismeretek növekedése. A magas életkor nem jelenthet egyszerűen hosszabb életet, hanem azt tisztelettel, megfelelő módon értékelnünk kell, kezdve az öregek kívánságaival és jellemző tulajdonságaival, az idősek hátterét is figyelembe véve” – folytatta az érsek.

A fiatalok és az öregek közötti szolidaritás annak megértéséhez vezet, hogy „az Egyház ténylegesen minden generáció családja, amelyben mindenkinek otthon kell éreznie magát, s amelyet a profit és a birtoklás logikája helyett csakis az ingyenesség és a szeretet logikája irányíthat. Az öregségben törékennyé válik az élet, de sem értékét, sem méltóságát nem veszíti el soha; Isten mindenkit akar és szeret; mindenki fontos és mindenkire szükség van... Itt tűnik fel az értéke annak a különleges pasztorációnak, amelynek alapvető eleme a generációk közötti szeretetközösség. E gondoskodás az egység kultúráját erősíti: az egységet a nemzedékek között, akik nem tekinthetik egymást különállónak vagy netán szembenállónak; olyan életet állít eléjük, amelyben az új generációk nap mint nap az egység e kultúrájába merülve növekedhetnek, amelyet mindenki a maga nélkülözhetetlen hozzájárulásával gazdagít.”

Zimowski érsek hangsúlyozza, hogy e pasztoráció ne az idősek felé irányuló, hanem az idősek általi pasztoráció legyen: „Az idős ember nem elsősorban tárgya a gondoskodásnak és a szeretetteljes pasztorális figyelemnek, hanem a pasztorális tevékenység alanya és lehetséges végrehajtója”. Kiemeli: „az idősek vallási felkarolása az egész keresztény közösség közös vállalása kell legyen.”

Ez a célja az Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa által szervezett nemzetközi konferenciának, melynek központi témája: Az Egyház az idős beteg szolgálatában: degeneratív idegrendszeri betegségben szenvedők gondozása.

„Keresztény szempontból az öregség valóban nem hanyatlása, hanem beteljesedése az életnek: ekkor ötvöződik egységbe mindaz, amit az ember megtanult és átélt, amit megszenvedett, aminek örült és amiről lemondott” – idézi az érseket a News.va.

Forrás: Magyar Kurír