Az amerikai közéletben éles vita folyik arról, hogy milyen külpolitikát folytasson az Egyesült Államok. Obama elnök és a demokraták azt hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok nem lehet a „világ csendőre”, nem avatkozhat be más országok belügyeibe, és csak végső esetben alkalmazhat katonai erőt. Az iraki és afganisztáni háborúk kimerítették az amerikaiakat, a közvélemény nem akar hallani újabb katonai beavatkozásról.
A republikánusok másképpen látják ugyanezt. Ők úgy vélik, hogy jelenleg az Egyesült Államok passzív külpolitikát folytat. Vákuum alakult ki a világ számos erőterében, és oda új, nemkívánatos politikai erők nyomultak be. Amerika csökkentette jelenlétét Európában, válaszul Putyin agresszív Oroszországa nyert teret. Ha az Egyesült Államok csökkentené ázsiai szerepvállalását, akkor ott a kommunista Kína jutna vezető szerephez. De a legnagyobb veszélyt abban látják a republikánusok, hogy egyes országokban kiszámíthatatlan, gyakran irracionális vezetők kerülnek uralomra. Irán mollái atombombával fenyegetnek, Észak-Korea vezetői rakétákkal ijesztgetnek, és a szíriai Asszad saját lakossága ellen is hajlandó háborút viselni. Európában is vannak autoriter, kiszámíthatatlan vezetők, mint a fehérorosz Lukasenko, a török Erdogan vagy éppen a magyar Orbán Viktor.
A magyar kormány külpolitikáját már eddig is zavaros sodródásként értékelték Amerikában, de ez a legutolsó gyerekes trükk nagyon visszaütött. Orbánék egyetlen húzással szinte minden támogatójukat elveszítették a tengerentúlon.
Nem tudom, kinek az agyában fogant meg az ötlet, hogy vezető magyar politikusok titokban gratuláljanak Irán vezetőinek az Iszlám Forradalom 35. évfordulójának alkalmából. A magyar vezetők cinkosan, diszkréten akartak összekacsintani iráni barátaikkal, biztosítva őket, hogy a magyar politika a felszínen „nyugati”, de azért a Fidesz-kormány mélyen megérti és csodálja a teheráni mollák rendszerét. Így aztán Áder János államelnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László házelnök és Martonyi János külügyminiszter melegen üdvözölte az iráni rezsimet.
A dolog nem maradt titokban, bár úgy tűnik, erre az eshetőségre a Fidesz stratégái nem számítottak: az iráni hírügynökség gyorshírben repítette világgá az üdvözletet. A civilizált világ megdöbbent, mert Orbánékon kívül csupán a tádzsik, a kirgiz, az azeri és a brunei vezetők üzentek Teheránba.
A külpolitika modern történetében kevés ilyen bakit jegyeztek fel; ilyen ügyetlen trükközésre még példát sem igen lehet találni. Ezek után nehéz elképzelni, hogy vezető amerikai politikus, demokrata vagy republikánus kezet rázna olyan magyar politikussal, aki üdvözletet küldött Teheránba.
Pedig Orbánéknak voltak támogatói az amerikai konzervatívok között, volt, akinek tetszett az antikommunista, konzervatív-keresztény retorika. De az egykori amerikai elnökjelölt, John McCain budapesti látogatása után írásos nyilatkozatott adott ki, amelyben keményen bírálta az Orbán-kormányt. Kijelentette, hogy a magyar demokráciával kapcsolatban „aggályok merültek fel, és néhány aggály súlyos”. McCain utalt a sajtószabadság, a jogrendszer és piacgazdaság elleni antidemokratikus intézkedésekre. Szokatlanul éles hangú bírálat ez egy szövetséges NATO-tag kormányának, ráadásul a konzervatív oldalról, ráadásul az amerikai törvényhozás egyik legbefolyásosabb vezetőjétől.
Itt nem csupán bírálatról van szó. Burkolt figyelmeztetés ez. McCain azt üzente, hogy az Orbán-rezsim legitimitása is megkérdőjelezhető. Fricz Tamás, a polgári oldal ideológusa, nem éppen árnyaltan fogalmazott amikor azt írta: „John McCain szenátor jött, látott és baromságokat beszélt.” McCain magyarul is beszélő stábja jól ismeri a budapesti helyzetet, és szerintük is baj van a Fidesz által kiagyalt választási rendszerrel. Már az amerikai konzervatívok sem zárkóznak el attól a gondolattól, hogy az Orbán-csoportot esetleg illegitimmé nyilvánítsák.
Több republikánus képviselő, sőt Condolleezza Rice volt külügyminiszter isnaponta veri az asztalt, hogy Egyesült Államoknak „fel kell ébrednie”, McCain is az amerikai érdekek hathatós védelmét szorgalmazza. Putyin előretörését látja mindenütt, az európai orosz térhódítást veszélyesnek tartja.
A jobboldali republikánusok szerint a Nyugat és Oroszország konfliktusának frontvonala Ukrajnában húzódik. Foggal-körömmel harcolni kell azért, hogy Ukrajna a Nyugat része legyen. Elfogadhatatlan, hogy Budapesten, Ukrajna tőszomszédságában, olyan csoport legyen uralmon, amely Moszkva, Peking és Teherán (!) felé kacsingat, és nem hajlandó elfogadni a nyugati demokráciák értékrendjét.
Az amerikai jobboldalt aggasztja, hogy a kiszámíthatatlan Orbán titokban Putyin Oroszországával melegszik össze. Átveszi Putyin nacionalista retorikáját, Nyugat-ellenes attitűdjét, autoriter társadalmi modelljét, korrupt oligarcharendszerét, megfűszerezve jó adag rasszizmussal, antiszemitizmussal és homofóbiával.
Nem tetszik az oroszokkal kötött paksi atomerőmű szerződés, nem tetszik az oroszok által kezdeményezett Déli Áramlat gázvezeték, nem tetszik az sem, hogy a Mol tulajdonában lévő horvát INA-részvénycsomagot Orbánék állami segítséggel az orosz Rosznyeftnek akarták átpasszolni. Ha Ukrajna „elesik” és Putyin befolyása alá kerül, Orbán Magyarországa a következő „gyenge láncszem”. Budapest lehet Putyin következő zsákmánya, hiszen Szerbia már Moszkva megbízható szövetségese.
A republikánusok bizalmát Orbánék már eljátszották, ők már egyáltalán nem bánnák, ha új arcok, új politikusok tűnnének fel a magyar jobboldalon. Félreértés ne essék, az amerikai konzervatívok számára a magyar ellenzék is elfogadhatatlan, egy MSZP vezette Magyarország ideológiailag távol áll tőlük. A republikánusok számára egy konzervatív, Amerika-barát miniszterelnök lenne ideális.
Orbánék érzik a veszélyt, és bevált szokás szerint trükköznek. Két republikánus képviselővel (Andy Harris és Mario Diaz-Balart) Orbánt dicsérő nyilatkozatokat terjesztenek. A befolyásos washingtoni héják már félreérthetetlenül jelezték, hogy nem jó a magyar politikai irány; az Irán-barát Orbán-csoport támogathatatlan. Obama elnököt noszogatják keményebb fellépésre, mert a Kelet felé nyitó Magyarország ellentétes Amerika stratégiai érdekeivel. Orbán Viktor, Áder János, Kövér László, Martonyi János (a „négyek bandája”) már nem számíthatnak amerikai konzervatív barátaik támogatására.
Kommentáld!