„...tényleg már csak a magyar ellenzéken múlik, hogy a kampány Orbán végnapjaihoz viszi-e egyre közelebb az országot, vagy a katasztrófához.” Ara-Kovács Attila jegyzetéből idézünk (narancs.hu):

„Mintha a magyar közvélemény – leszámítva a diákságot és egynémely szakszervezetet – észre sem venné, hogy megkezdődött a 2014-es kampány, pedig erre számos jel utal, főként, ha az ember a nemzetközi reakciókra figyel. Azok, akik kintről – kormányok vagy nagy nemzetközi intézmények megbízásából – követik nyomon az itteni eseményeket, nagyon is tisztában vannak annak következményeivel, mi történhet, ha a Fidesz újrázni lesz képes. Orbán Viktor – és a mögötte álló parlamenti frakció – sok mindent tett, hogy esetleges eljövendő választási győzelmének tisztességét, becsületét már jó előre kétségessé tegye, így az még akkor is illegitim lesz, ha a voksok többségét történetesen a mai kormány mégis megszerezné.” (...)

„Az Orbán kormány reformok helyett romokat hagy maga után. Az unió és az ország legfontosabb szövetségeseinek, így az Egyesült Államoknak a figyelmét – ma elsősorban az köti le, miként lesz menedzselhető az Orbán okozta magyar politikai válság a választások után. A demokratikus intézmények olyan állapotba kerültek, hogy újabb rendszerváltás nélkül a politikai és gazdasági – mi több, a szociális – stabilitás nem lesz garantálható. Ugyanakkor kétséges, hogy e politikai válságot, a demokrácia inflálódásának, sőt felszámolásának következményeit képes lesz-e a magyar társadalom egymaga kezelni. Szerencsére nem élünk légüres térben; olyan külső erők segítségére és olyan, másutt honos megoldások átvételére lesz szükség, amelyek nem csak a nyugati-keleti különbségek áthidalásában lesznek hasznosak, de abban is, hogy általuk Magyarország képes legyen bepótolni azon mulasztásait is, amelyeket az 1989 utáni elszalasztott lehetőségek hagytak ránk örökül.“ (...)

„Érdekes módon, a magyar ellenzéken kívül mindenki teszi a dolgát. Neelie Kroes uniós biztos ismét megszólalt a média helyzetével kapcsolatban, félreérthetetlenné téve: az ügy nem került le a napirendről. Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára most látta időszerűnek, hogy egy hónapokkal korábbi magyarországi tárgyalássorozatának részleteit a világ elé tárja. E tárgyalásokon a magyar kormány „vitatott törvényei” épp úgy szóba kerültek, mint az „igazságszolgáltatás és a média szabadságának kérdése”. Viviane Reding pedig, az Európai Bizottság alelnöke, alig egy hete – a Bayer-cikk kapcsán – ismét a magyar jobboldal rasszizmusával foglalkozott.

Thomas O. Melia, az Egyesült Államok külügyminisztériumának képviseletében, Budapesten – vagyis a helyszínen – fejezte ki aggodalmát. Az európai vezetők pedig azzal, hogy távolmaradásukkal tüntetnek; nem hajlandók fogadni Orbánt, de pártjának és kormányának alacsonyabb beosztású, kevésbé exponált tagjait sem. Megvetésük politikai és morális üzenet egyszerre. Az unió ismét napirendre vette a magyar kormány mulasztásait, és azon tetteit is, amelyeket saját rendjével, értékeivel, elvárásaival összeegyeztethetetlennek tart. A gazdasági tényezők is ugrásra készen várják a pillanatot. Mindennek ellenére tényleg már csak a magyar ellenzéken múlik, hogy a kampány Orbán végnapjaihoz viszi-e egyre közelebb az országot, vagy a katasztrófához.”