Ráczkevy-Eötvös Miklós

Nagyon bízom abban, hogy az ócsai telep az idők végezetéig állni fog, mint egy új szoborpark, örök figyelmeztetésként az eljövendő nemzedékeknek: ide vezet egy kontrollálatlan, tekintély- és parancselvű politikai rendszer.

Kiindulásként létezik egy nagyon súlyos probléma, nevezetesen a devizahitelesek problémája, amelyet részben maga a fent említett politikai rendszer okozott, a probléma orvoslására semmi sem történik egy ideig, aztán jön egy ötlet, amelyről rögtön látható, hogy nem old meg semmit, de az említett rendszer sajátossága, hogy egyeztetés nincs, vita nincs, kontroll nincs, hatástanulmányok, költségvetési, költséghatékonysági számítások nincsenek, ellent sem lehet mondani már. Egyetlen cél van csak, hogy a lakájmédiában időről-időre győzelmi jelentéseket lehessen harsogni. A pénz nem számít, a jelenlegi állásnál az ócsai telep házainak négyzetméterára öt-hatszázezer forint körül van, ez a budai zöldövezet luxuslakásainak ára nagyjából.

Pár napja, egyéb dolgom éppen nem lévén, kiautóztam Ócsára, megnéztem a telepet, megnéztem Ócsát, beszéltem ócsaiakkal. Voltak bizonyos elképzeléseim, előismereteim, de a helyszínen tapasztaltak minden előzetes várakozásomat alulmúlták. Aki erre a telepre embereket költöztet, az azokat az embereket lassú sorvadásra, pusztulásra ítéli. Az a hely egyszerűen alkalmatlan az emberi életre!

A telep öt-hat kilométerre van Ócsától, az Ócsát Gyállal összekötő, forgalmas út mellett, egyébként meg pontosan a semmi közepén. Valahogy minden tudósításból kimaradt az az aprócska tény, hogy a telep és Ócsa között húzódik az M5-ös autópálya, ami azért a tervezett útépítéseket – egy külön kerékpárút is volt a tervek között – legalábbis megnehezíti, hiszen egy felüljáró építése nem két fillér, de ha a meglévő autós felüljárót bővítik is ki kerékpárúttal, gyalogjárdával, az sem olcsó.

A házak a tervezettel ellentétben nagyon alacsony komfortfokúak lettek, vezetékes gáz nincs is a telepen, palackos PB-gázzal fognak főzni, és vegyestüzelésű vaskályhákkal fűteni. (Ah, ez a „vegyestüzelésű” szó oly költői! Eredetileg szén-fa tüzelést jelentene, de ez mára bővült az uszadékfa-töröttraklap-gumibelső-háztartásiszemét-bármi combóval, a levegő-szennyezés legnagyobb örömére.) Mellékszál: a nagy rezsicsökkentési hevületből „természetesen” mind a tüzifa, mind a PB-gázpalack kimaradt.

A telep melletti úton megy a Volánbusz járata Gyál, Üllő irányba, naponta három-négyszer, a budapesti járat más irányban közlekedik, egy buszmegálló építése nyilván nem nagy probléma, a menetrend alakítása már inkább, de fentebb említettem volt, a pénz nem akadály, ha tíz embernek kell egy buszjáratot indítani, akkor tíz embernek lesz buszjárata. Vonat Ócsán jár, a vasútállomás a teleptől hét-nyolc kilométer.

A „remek” közlekedési helyzet ellenére autó nélkül a telepen létezni nem lehet majd. Maradva egy pillanatra a gázpalackoknál: ezeket tömegközlekedési eszközön szállítani tilos. Jelenleg a teleptől legközelebb eső bolt – egy kis, sarki vegyesbolt – a teleptől mintegy öt kilométerre van. Ha abból indulunk ki, hogy ide olyan embereket költöztetnének, akik már mindenüket elvesztették, vélelmezhetjük, hogy autójuk sincs. Nem az elpuhult, motorizált nemzedék szól belőlem, gondolják csak végig, hogy minden bevásárlásuk egy tizenkét kilométeres gyalogtúrával párosul, hóban, szélben, fagyban.

A helyzetet jól jellemzi, amit egyik ócsai ismerősöm mesélt. Amikor megtudták, hogy ez a telep Ócsán lesz, a szép és gazdag magyar xenofób hagyományoknak megfelelően mindenki aggódni kezdett, hogy miféle népek költöznek majd a faluba, de amint megismerték a telep pontos helyét, mindenki megnyugodott, abból a távolságból nincs miért aggódniuk.

Ócsán egy általános iskola és két óvoda van, mindhárom bővítésre szorul. Erre állítólag forrásaik lesznek, de egyelőre semmi sem történik, mivel nem tudják, kik költöznek, mennyi gyerekkel, milyen korúakkal. Mindenesetre elképzelhető, hogy március közepén 150-200 gyerek esik rá az ócsai oktatási intézményekre.

Az már szinte említésre sem méltó, hogy az ócsai telepre költött pénzből 250 családon lehetett volna segíteni úgy, hogy azt a lakást vásárolják meg, amelyikben addig is laktak. Nem kellett volna baráti kapcsolataikat megszakítani, a megszokott környezetből kikerülni. Még egy felnőttnél sem tudható biztosan, hogyan reagál ilyen változásokra, pláne nem egy 8-9-10 éves kisgyereknél!

A telkekre pályázóknak sok feltételnek kell megfelelniük, de jelenlegi állás szerint a pályázat elbírálóinak túl nehéz dolguk nem lesz: sajtóhírek szerint a nyolcvan házra kiírt, február 15-én záruló pályázatra február 6-ig húsz pályázat érkezett.

Mindegy, március közepére ígérte a Legfőbb Vezető az első beköltözőket, tehát biztosak lehetünk benne, hogy március közepén ott is lesznek a beköltözők, és áhítattal fogják elrebegni hálás köszönetüket a közszolgálat mikrofonjába.