A meghallgatáson Katus Károly, a Szolgálat és Becsület Érdekvédelmi Mozgalom nevében, Kuti László pedig a Korkedvezményes Nyugdíjasok Országos Érdekvédelmi Egyesülete nevében fejtette ki álláspontját, szavaikat pedig Garai Csaba nyugalmazott határőr egészítette ki. A kérdés egy év elteltével immár másodszor került az EP petíciós bizottságának napirendjére, az előző vita óta a kérdésben lényegében semmi nem történt.

A panaszosok azzal érveltek, hogy törvény alapján 2012. január 1-jén egy csapásra megszűnt a rendvédelmi dolgozók esetében korábban megszerzett öregségi nyugdíjas, illetve szolgálati nyugdíjas jogállásuk, amelyre a korkedvezményes nyugdíj jogintézménye révén voltak jogosultak. Azóta egyfajta szociális járandóságot kapnak, ami bizonytalan értékű, bármikor megvonható, és kisebb összegű is a korábbi nyugdíjnál.

Az EP-ben tartott ülésen az Európai Bizottság nevében hozzászóló tisztviselő azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyugdíjrendszer alakítása a tagállamok hatáskörében maradt, az uniós jog arra nem terjed ki, így az Európai Bizottság, amelynek az EU-jog tiszteletben tartásán kell őrködnie, nem kompetens az ügyben a fellépésre.

Az Európai Bizottság egy másik tisztviselője ezt azzal egészítette ki, hogy megítélésük szerint a változtatás nem kifejezetten az életkoron alapult, így az nem minősülhet életkoron alapuló diszkriminációnak.

Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő a vitában azt hangoztatta, hogy itt nem nyugdíjkérdésről, hanem alapjogi kérdésről, az alapvető jogok sérelméről - így például az érintettek számára hátrányos visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmáról, szerzett jogok elvételéről, a tulajdonhoz való jog sérelméről - van szó. Javasolta, hogy az EP petíciós bizottsága tartsa nyitva a kérdést. Szerinte a petíciós bizottság az EU "élő lelkiismerete az Európai Bizottság technokrata, jogi szabályok mögé bújó felfogásával szemben".

A szintén szocialista Göncz Kinga azt vetette fel a vitában, hogy az Európai Bizottságnak jelentést kellene összeállítania arról, miként történtek az egyes uniós tagországokban az elmúlt években lebonyolított nyugdíjreformok.

A vitában kikristályosodott, hogy az ügy alapjogi problémaként - és nem nyugdíjkérdésként - való kezelését akadályozza az EU alapjogi chartájának 51. cikke, amely kimondja: a charta rendelkezéseinek címzettjei az uniós intézményeken túl lehetnek ugyan az egyes tagállamok is, de csak annyiban, amennyiben az unió jogát hajtják végre. Vagyis a charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki azon túli területre, ami egyébként is az unió hatáskörébe tartozik. Az alapjogi charta nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az unió számára.

Forrás: MTI