2011. 11. 11. 09:55|Pénzügy » Árupiacok

Nem múlnak a spekulációk a nemzeti aranytartalékok megcsapolásának lehetőségéről az euró megmentése érdekében. A szűnni nem akaró válságcsúcsok visszatérő témája az egyes eurózóna tagországok aranykészlete.

Különösen a közös európai valuta életben tartásának terheit lassan egyedül viselő, és a világ második legnagyobb aranyvagyonával rendelkező Németország reagál a fokozódó belpolitikai feszültségek miatt is ingerülten azokra a felvetésekre, hogy az EFSF mögé saját tartalékaival beállva biztosítson garanciákat a mentőcsomag számára – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A világ jegybankjai ezért őriznek még ma is aranyat a trezorjaikban, amelyek részben az aranyfedezet idejéből származnak, részben pedig azt követően halmozódtak fel szimpla kincsképzési céllal. Ezért elsőre kézenfekvőnek tűnhet egyes brüsszeli döntéshozók javaslata, hogy az euróövezet tagországainak hegyekben álló aranyvagyonát használják most fel az euró megmentésére tákolt mentőcsomag hatékonyságának növelésére A Cannes-i G20-as csúcs óta napirendi téma a jegybanki aranytartalékok valamilyen formában történő igénybevétele. Főként a német, az olasz és a görög kormányzat látja el egymást jó tanáccsal arra vonatkozólag, hogy miért kéne épp a másik félnek vésztartalékká minősíteni és megcsapolni a nemesfémkészletét. Egyelőre még elszántan hárítja minden érintett az ez irányú javaslatokat, de az európai adósságválság eddigi forgatókönyve ékes bizonyítéka annak, ahogy a válságkezelés során a legelszántabb politikusi fogadkozások is már többször meghazudtolódtak.

 

A német jegybank 3.401 tonnás aranykészlete a második legnagyobb a világon. A 2.452 tonnás olasz aranytartalék a negyedik helyen következik, de jelentősnek számít Görögország 111,5 tonnányi aranya is, ami a 30. helyhez elegendő. Mindez soknak tűnhet, de tekintettel Róma 1,9 billió eurós adósságállományára a teljes aranykészlet dobra verése is mindössze 1,8 billióra csökkentené az olasz állam kintlévőségeit. Nem más a helyzet a többi rossz adósnál sem. Görögország államadóssága 320 milliárd euró, de a jó adósnak számító németek is 2 billió euróval tartoznak hitelezőiknek. A családi ezüst kiárusítása tehát nem lenne több a szállóigévé vált cseppnél a tengerben.

Ugyanakkor őrültség is lenne túlzott mértékű eladással túlkínálatot teremteni az évente nagyjából 4.000 tonna felvételére képes nemzetközi aranypiacon. A kínálati sokk hatására az árfolyam összeomlana, ami az eladóknak sem lenne érdeke. Pont ennek megakadályozására született meg 1999-ben az úgy nevezett Központi Banki Arany Egyezmény (Central Bank Gold Agreement), amely szerint évente maximum 400 tonna aranyat értékesíthetnek az ehhez csatlakozott jegybankok együttvéve. Az egyezményt az euróövezet tagállamai mellett aláírta még Svájc és Svédország központi pénzintézete is, így a tényleges piaci értékesítésnek jogi akadálya is lenne.

 

A Bundesbank csábító méretű aranytartalékai megmozgatták már az utóbbi évtizedekben amúgy több német politikus fantáziáját is, de eddig még mindenki, aki rá szerette volna tenni a kezét a nemzet aranyára, vérző orral távozott. 1975-ben az olajválság idején az olajtartalékok feltöltésére használták volna szívesen az értékes nemesfém eladásából befolyó pénzt, 1999-ben a pénzügyminiszter a hiány finanszírozására használta volna, 2003-ban a német társadalombiztosítás vetett rá szemet, és 2009-ben konjunktúraélénkítő programot akartak indítani a felhasználásával. Csakhogy az aranytartalék a devizatartalékok mellett a frankfurti székhelyű, független jegybank felségterülete, amely a nép nevében köteles megőrizni azt.

 

A német aranytartalékokhoz egyébként sem könnyű hozzáférni. A nagy titkok övezte készletnek valószínűleg kevesebb mint a 10%-a lehet Németországban. A többi a központi bank szóvivőjének elérhető nyilatkozatai szerint a fontosabb kereskedési helyszíneken, New Yorkban, Londonban és Párizsban lelhető fel, az ottani jegybankok felelős őrzésében.