Az elmúlt 8 + 4 év

2014. február 02., vasárnap 

Szerző: Dobszay János

Címkék: kampány; választási kampány; választás 2014;

, illetve az ellenzéki Összefogás. A választók mozgósításában várhatóan fontos szerepet játszó témákat és az érveléshez használandó verbális fegyvereket vettük számba.

Fotó: Túry Gergely

A következő kormányzati ciklusra vonatkozó ígéretek helyett várhatóan azok a témakörök uralják majd a 2014-es parlamenti választási kampányt, amelyeken keresztül a Fidesz, illetve a múlt hét végén az Összefogás nevű formációba tömörült balliberális tábor (MSZP, Együtt–PM, DK, Liberálisok) illusztrálni tudja a választóknak, miért hiteltelen, szószegő a másik oldal.

Rezsicsökkentés: Mivel a tömegek életét pillanatnyilag könnyítő intézkedéssorozat a párt tartós előnyére is magyarázatul szolgál, a korábbi és az idénre tervezett három további tarifacsökkentés reklámozása a kormányzati kampány legmeghatározóbb eleme. A Fidesz kommunikációs „csodafegyvere” egyszerű elven működik: a tarifáikat az energiahordozók árának csökkenése idején is folyamatosan emelő szolgáltatóktól csak „visszavesszük” az extraprofitot. Ellenzéki ellenérv: igazságtalan helyzetet teremt, hogy a gazdagabbak, „a medencéjüket fűtők” többet spórolnak. Az ésszerűtlenségig fokozott díjcsökkentések miatt a fejlesztések elmaradnak, ez az üzembiztonságot veszélyezteti. Differenciált tarifacsökkentésre lenne szükség.

Paks: Az atomerőmű bővítéséről kötött államközi szerződés mint előre nem tervezett kampánytéma váratlanul hullott az ellenzék ölébe. Könnyen kijátszható kártya, hogy a Fidesz korábban a „Keletről semmi jó nem jöhet” jegyében az orosz érdekszférától való függetlenséget tűzte zászlajára, nemcsak politikai, hanem gazdasági, energiaellátási értelemben is. A fordulat a Fidesz-szavazókat is meglepte, így a kormányzati kampányban nem csak az ellenzéket kell „leszerelni”. A Fidesz érvelése: az évtizedes politikai ellenérzéseket hiba kivetíteni a szakmai szempontból legjobb (orosz) ajánlatra. Magyarországnak továbbá geopolitikai érdeke, hogy minden nagyhatalomnak teret adjon valamilyen stratégiailag fontos ágazatban (USA: high-tech; Kína: logisztika; Németország: telekommunikáció, autóipar). Kormányon az MSZP is támogatta az orosz részvételt

Trafik- és földpályázatok: Az utóbbi négy év legjelentősebb botrányainak felidézése az ellenzéki kampányban elsősorban annak az illusztrálására szolgál majd, miként él vissza befolyásával a kormány. A „mutyi” és az új „oligarchák” hívószavakkal érzékletessé tett téma az ellenzék számára könnyen kommunikálható, ám mivel a nyertesek tömegeinek kormányzati kötődése, a strómanok helyzetbe hozása már többszörösen bizonyított, a téma mozgósító ereje megkopott (már a legújabb Ángyán-jelentésnek sem volt komoly utóélete). Kormányzati ellenérv: a dohánykereskedelem haszna a multik helyett magyar cégekhez, családokhoz kerül. Az árusítóhelyek megtizedelése – hasonlóan a füstöléstilalom szigorításához – népegészségügyi célokat szolgál. A földek új gazdáinak kiválasztása a magyar föld, a hazai áruk védelmének garanciája; felkészülés a termőföldpiac uniós megnyitására. Azt ugyanakkor a Fideszben is tudják, hogy ezek az ügyek „túlságosan mélyre mentek”, és nagyfokú kormánypárti elköteleződés kell ahhoz, hogy a kormányzati magyarázattal a választó azonosulni tudjon; ezért e területen várhatóan a „terelés” a kormányzati taktika.

Kivételező NAV: Az ellenzék szerint az adóhivatal kormányzati asszisztálás mellett ezermilliárdos áfacsalásokat nézett el. Az érvelést gyengíti, hogy konkrét cégek konkrét csalásait eddig nem tárták fel. A balliberális Összefogás nem csak nyerhet, veszíthet is a téma erőltetésén: a kiskapuk bezárására tett intézkedésekkel a kormány az adókikerülések terén régóta létező gyakorlat elleni fellépés pozitív szereplőjeként tüntetheti fel magát, kontraproduktívvá téve az MSZP által például a parlamentben kezdetben nem támogatott múltfeltárást

Fotó: Túry Gergely

Hol vannak az új munkahelyek? Az ellenzéki érvelés kulcseleme, hogy érdemi eredmények a foglalkoztatáspolitikában nem történtek, a versenyszféra helyett a közmunkások, valamint a külföldön munkát vállalók szépítik a statisztikát. A kormányzati kommunikáció a közmunkásokkal kapcsolatos kritikákra váddal válaszol: az ellenzék „újra segélyalapú társadalmat” építene. A kormányzati sikerpropaganda legfontosabb üzenete: 21 éves csúcson a foglalkoztatás, és a reálbérek is emelkedtek. A közmunkások kapcsán mindkét fél részéről óvatos megközelítésre lehet számítani: a téma túlzott reflektorfénybe állítása a „cigányozó” Jobbiknak kedvezhet.

A rasszista, antiszemita kártya: A Fidesz-kampány szerint a rasszista indítékú bűncselekmények 2010 óta visszaszorultak, a holokauszt-emlékévvel kapcsolatos megemlékezések pedig a megbékélést szolgálják. Ellenzéki kontra: hatalma megtartása érdekében a Fidesz folyamatosan gesztusokat tesz a radikálisoknak, „a Horthy-korszakot restauráló törekvések” bátorítása hiteltelenné teszi a kormány szavakban hirdetett elkötelezettségét. A rasszista kártya ellenzéki kijátszásának veszélye, hogy felerősítheti a zsidó szervezetekkel szembeni ellenérzéseket; ezt érzékelve az utóbbi napokban például a Mazsihisz már visszakozott attól a tervtől, hogy nem venne részt a holokauszt-emlékév rendezvényein.

Átpolitizált oktatás és kultúra: Az iskolák állami kézbe vétele, az intézményi, szakmai központosítás poroszos útra terelte és versenyképtelenné tette az oktatást, tartalmi kérdésekben a kormány ideológiai szempontokat preferál – hangzik az ellenzék érve. A nemzetközi viszonylatban is megmutatkozó teljesítményromlás (PISA-vizsgálat) a kormány szerint a liberális oktatáspolitika kudarcát mutatja, amikor a „gyeplőt a lovak közé dobták”. A Nemzeti alaptanterv ebben a megközelítésben csupán a „nemzeti tudásminimumot” garantálja, a tankönyvpiac egységesítése pedig a takarékosságot és az intézmények közötti átjárhatóságot szolgálja. A művészeti intézmények, díjak reformjára az egyensúly helyreállítása érdekében volt szükség, a „nemzeti elkötelezettségű” alkotók csak behozták évtizedes hátrányukat. A kötelező erkölcstan- vagy hitoktatás Összefogás által tervbe vett megszüntetésének gondolata az ellenzéki szavazók és bizonytalanok körében kedvező fogadtatásra találhat, amire a Fidesz-kampány várhatóan az erkölcsi-etikai tartópillérek nélkül felnövekvő ifjúság víziójával „válaszol”, ecsetelve annak minden káros társadalmi következményét (bűnözés, széteső családok).

Család- és népesedéspolitika: A kormányzati kommunikáció szerint hatalomra kerülve az ellenzék eltörölné azokat a 2010 óta bevezetett, gyermekvállalást segítő intézkedéseket (gyed extra, ismét 3 éves, munkavállalás mellett is igénybe vehető gyes), amelyek hosszabb távon megállíthatnák a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. Az ellenzék számára e téma kapcsán jelentős kihívás annak az elmagyarázása, miért jobb az anyának, ha nem esik ki több évre a munkaerőpiacról, miért eredményesebb az olyan népesedéspolitika (például Franciaországban), amely a munka és a család összeegyeztethetőségét inkább a rugalmas munkavállalással ösztönzi. Az ellenzéki érvelés szerint a kormány családpolitikája nem hatékony, kirekesztő bizonyos családtípusokkal (szegények, élettársi kapcsolatokban élők) szemben, és növeli a kisgyermekes szülők kiszolgáltatottságát a munkapiacon. Túlzott kormányzati optimizmusnak bizonyult, hogy „a kisbabáknak kedvük támad megszületni”.

Orbán vs. Gyurcsány: Az ellenfél vezetőinek démonizálása, hiteltelenítése mindkét tábor számára a legfontosabb kampánystratégia. A Fidesz az őszödi beszéd kiszivárogtatásával kapcsolatos rendőrségi és titkosszolgálati információk kampányidőszakra tervezett nyilvánosságra hozatalával készül a „hazudós baloldal igazi arcának” bemutatására. Ebben a fő támadási pont és hivatkozási alap Gyurcsány Ferenc. A közös baloldali miniszterelnök-jelölt, Mesterházy Attila csak az ő visszatérését készíti elő – sulykolja a Fidesz-üzenet. Az ellenzéknek e területen van a legkevesebb muníciója a visszavágásra, részéről így – a meggyőző és világos válasz helyett – a visszatámadás a legvalószínűbb taktika. A fő érv, hogy a Fideszre szabott választójogi szabályok kényszerítették ki az összefogást. Orbán leváltása pedig az ország érdeke, és minden más szempontot felülír. A programok összehangolása nem a kampány, hanem egy majdani kormányalakítás feladata. Az Orbánra, illetve Gyurcsányra kihegyezett karaktergyilkossági kísérletek hátulütője, hogy egysíkúvá, unalmassá teheti a pártok üzeneteit; a bizonytalanok megnyerésére pedig garantáltan alkalmatlan.

DOBSZAY JÁNOS