Az állam én vagyok! – Orbán Tusnádfürdőn megint kijelölte Magyarország útját
Abcúg liberalizmus, agyő demokrácia! Át kell alakítani az
államot, méghozzá orosz, kínai vagy éppenséggel török példákat követve,
hisz ők napjaink sztárállamai. Hatékonyak, és nem feltétlenül
demokraták. Tusnádfürdőn csak a devizahitelesek mentése kapott tapsot, a
többit nyilván még emésztik a rajongók is.
Orbán Viktor megint megmondta a tutit
határon túli fan clubjának, persze úgy, hogy akit érdekel, az itthon is
meghallja (a műsort egyenesben adta a Duna tévé). A mondandója nem
érdemel mélyreható elemzést, hisz inkább afféle közlemény volt, távolról
sem együttgondolkodásra ösztönző felvetések sora.
Fotó: MTI
|
|
Ilyenformán tehát a választáson szűken
egy mandátummal megszerzett kétharmadból az egy mandátum épp a tisztelt
Tusnádfürdőn egybegyűlteknek, vagyis a határon túli szavazóknak
köszönhető, de ne nagyon legyenek ezért büszkék magukra, mert a
kétharmad a törvényalkotók műve. Nos, nem hazudott, ezt magunk is
megerősíthetjük, és a számadatok is alátámasztják: az érvényben lévő –
brutálisan a Fidesznek kedvező, mindközönségesen antidemokratikus –
választási törvény nélkül a büdös életbe’ nem lett volna meg a
kétharmad.
Mely kétharmaddal fel lehet építeni,
vigyázat, Orbán szava következik, az illiberális államot, mert itt az
ideje, hogy elfelejtsük a rendszerváltást, s a 2008-as gazdasági
válságot tekintsük nulla kilométerkőnek, az pedig a nyugati demokráciák
végét jelenti nem mást. Tehát előre a kínai, orosz, török úton. Magyarul
Orbán végre kimondta Tusnádfürdőn, amit mindenki tud, csak az emberek
egy jelentős csoportja eddig nem mert bevallani még önmagának sem, azt
tudniillik, hogy a legfontosabb célja megszabadulni a nyűgös
demokráciától. Természetesen ebbéli célja elérést rettenetes ellenségek
akadályozzák, egyfelől maga a Nyugat, másfelől a Nyugat csecsén lógó, a
pénzéből (vö.: Norvég Alap) piszkos aknamunkát kifejtő civilek, vagyis
ál-civilek, alkalmasint diverzánsok.
Mint bevezetőnkben jeleztük, az Orbán
beszédeibe feszt közbetapsolók ezúttal csak két alkalommal tapsoltak
bele a szövegbe, akkor, amikor közvetlenül hozta szóba a pénzt: eztán
valamivel kevesebb megy tanulmányokra, s megmentjük a devizahiteleseket.
E tapshiány, bár kétségkívül jelent valamit, de semmiképpen sem a
rajongói preferenciák változását. Csupán annyit, hogy ez még egyelőre
nekik is sok, de próbálnak barátkozni vele.
Mivel próbálnak barátkozni? Értsük pontosan, a demokrácia nyílt felmondásával.
Kommentáld!