Az Aviva „Mind the Gap” című legfrissebb tanulmánya szerint a francia, olasz, ír, spanyol, lengyel, orosz és török fogyasztók két külön generációjáról mondható el, hogy nyugdíjas éveikre vonatkozó anyagi várakozásaik egyáltalán nincsenek összhangban a jelenlegi megtakarítási szokásaikkal.

Valóságtól elrugaszkodott várakozások

Annak ellenére, hogy az európaiak többsége, hosszú és az átlagnál magasabb jövedelmű nyugdíjas évekre számít, 25 százalékuk, tíz évvel a nyugdíjba vonulásuk várható időpontja előtt mégis kevesebbet, vagy egyáltalán nem tesz már félre. 44 százalékuk mindezt azzal magyarázza, hogy jelenlegi életszínvonalának fenntartása teljes egészében elviszi havi jövedelmét, 56 százalékuk pedig számláinak mindennapi kiegyenlítéséért aggódik, mintsem hogy nyugdíjas éveire gondolni tudjon. Sokan közülük (41 százalék) azonban már felismerte a helyzet súlyosságát, így tervei szerint később fog csak nyugdíjba vonulni.

A kutatás felhívta a figyelmet arra is, hogy bár az idősebb generáció nyugdíjproblémájára a 18-34 éves korosztály is felkapta a fejét, azonban további ösztönzésre, a helyzet világossá tételére, megtakarítási lehetőségeik ismertetésére van szükség. 60 százalékuk valóban aggódik ugyanis nyugdíjas évei miatt, minden harmadik pedig bevallottan nem érti a nyugdíjrendszert. Több mint felük pedig mindennapi kiadásainak fedezetével van elfoglalva.

A tanulmányban számszerűsítésre került az is, hogy a 2011-2051 között nyugdíjba vonulóknak, az Európai Unió egészében, évenként mintegy 1,9 billió euróval többet kellene félretenniük ahhoz, hogy nyugdíjas éveik alatt megfelelő színvonalon, vagyis nyugdíjba vonulások előtti jövedelmük 70 százalékának megfelelő összegből élhessenek. Ez az összeg az EU 2010-es GDP-jének 19 százaléka, amely meghaladja a gazdasági válság becsült költségét. A hiány mértéke természetesen országonként eltérő mértékű, a legnagyobb hiányok a nyugat-európai országokban figyelhetők meg, ugyanakkor ezekben az országokban a legmagasabb a nyugdíjba vonulás előtti jövedelem is, vagyis a nyugdíjas évek alatt szükséges jövedelem becsült szintje magasabb más piacokhoz képest.

Hozzá kell tenni azonban, hogy az elemzésben nem szerepelnek a nem hivatalos jövedelmek, amely a közép- és kelet-európai országok esetében közel 60 százalékkal magasabb nyugdíjhiányt eredményeznének.

A teljes vagyon felélése sem megoldás

A nyugdíjon kívüli vagyoni elemek bizonyos mértékig pótolni tudják a nyugdíjhiányt. Az Aviva becslései szerint az európaiak nyugdíjon kívüli vagyona – így az életbiztosítási és egyéb likvid eszközök, valamint a lakóingatlanok - hozzávetőleg 370-1080 milliárd euró közötti összegre tehető. Ezek azonban még akkor sem fedeznék a teljes nyugdíjhiányt, ha száz százalékban hajlandóak lennének vagyonukat nyugdíjas korukban elkölteni.

A probléma megoldásához az Aviva szerint az Európai Bizottságnak össze kellene fognia a nemzeti kormányokkal és a pénzügyi szervezetekkel, hogy egy közös, koordináltan működő nyugdíjpolitikát hozzanak létre. Ezen kívül a tanulmányban az alábbi ajánlásokat fogalmazták meg a Bizottság számára nyugdíjakról szóló fehér könyv év végén várható kiadása előtt:

• A kormányok rendszeresen állítsanak ki nyugdíjkimutatásokat az állampolgárok számára, mely cselekvésre ösztönözné az állampolgárokat,
• A nyugdíj-megtakarítást ösztönző meglévő rendszerek hatékonyságát felül kell vizsgálni,
• Európai szintű minőségi szabványt kell kialakítani a nyugdíjakra vonatkozóan, amely megkönnyítené a termékek összehasonlíthatóságát, és fokozná a fogyasztói bizalmat,
• Európai nyugdíj-előtakarékossági célértéket kell megállapítani, országonként változó, a GDP százalékában meghatározott célértékként.

Andrew Moss, az Aviva csoport vezérigazgatója szerint az európai nyugdíjhiány ugyan jelentős, de nem áthidalhatatlan. Ha a fiatalabb generáció egy napilap árának megfelelő összeget félretenne, jelentősen javíthatna nyugdíjkilátásain. Emellett azonban az iparágnak is átláthatóbb termékeket kell fejleszteni, hogy megkönnyítsék az ügyfelek megta