Magyarcsanád
- Öt évtizede szerezte végzettségét, ezért a napokban aranydiplomát
kapott a magyarcsanádi védőnő, Graur Istvánné. Nagy utat tett meg: az
egykori cigánysoron nőtt fel, szülei még írni-olvasni sem tudtak –
megkülönböztetést ugyanakkor sem tanulmányai idején, sem munka közben
nem tapasztalt.
–
Védőnőnek lenni szép, de nagyon nehéz hivatás. Mindegyik szülőnek a
gyermeke a legnagyobb kincse, ugyanakkor nem mindenkivel könnyű
megtalálni a hangot – mondja a magyarcsanádi Graur Istvánné.
A Makón 3 és fél évtizeden át szolgált nyugdíjas védőnő a napokban
kapta meg a végzettség megszerzésének ötvenedik évfordulóját tanúsító
aranydiplomát, amire különösen azért büszke, mert annak idején a makói
gimnáziumban és a védőnőképzőben is ő volt az egyetlen roma származású –
utóbbi helyen tudomása szerint a megyében egyúttal az első is.
Nagy
utat járt be. Mint meséli, a ma már nem létező magyarcsanádi
cigánysoron, a Dankó- telepen nőtt fel nagy szegénységben, gyermekkora
azonban boldog volt. Az apró, egy szoba-konyhás házban nem volt áram,
vezetékes ivóvíz, előtte járda sem. Hatan voltak testvérek, ő volt a
legkisebb. Szülei írni-olvasni sem tudtak, ám egész életükben keményen
dolgoztak: édesapja napszámba járt, gazdálkodott, a gyerekeket is
munkára fogta, édesanyja pedig a ház körüli teendőket látta el.
Az, hogy ő továbbtanuljon, Török Miklós magyarcsanádi
iskolaigazgatónak jutott eszébe – négyes eredménnyel zárta a nyolc
osztályt. Mint meséli, az otthoni körülmények miatt nem volt egyszerű
készülni az órákra: leginkább délután tudta kezébe venni a könyveket,
vagy petróleumlámpa mellett. És arra is vigyáznia kellett, hogy az
iskolába ne sáros cipővel érjen be.
 |
| Graur Istvánné: Védőnőnek lenni szép, de nehéz hivatás. A szerző felvétele |
A
makói gimnáziumban 1961-ben érettségizett, és először fogalma sem volt,
hová jelentkezhetne. Végül egy volt osztálytársa biztatására próbált
szerencsét a védőnőképzőben. Itt 1964-ben végzett, majd Makón
jelentkezett munkára.
A
36 év alatt végig a városban dolgozott, Magyarcsanádról járt be.
Összesen több ezer gyerekkel foglalkozott. Hangsúlyozza: sem az iskolai
évek alatt, sem a munkájában soha nem tapasztalt megkülönböztetést,
pedig a szülők többsége, akikkel kapcsolatba került, nem volt roma.
Időközben férjhez ment, neki is született két gyereke – férjével, aki
buszsofőr volt, és akit tavaly szeptemberben veszített el, gazdálkodtak a
szabadidejükben, így jó körülmények között éltek. Munka mellett a
főiskolát is elvégezte.
–
Maga volt a csoda, hogy a cigánysorról idáig jutottam – mondja, és
hozzáteszi: saját igyekezetén túl a legfontosabb minden bizonnyal az
volt, hogy noha szegény sorból származott, szülei szorgalmasak,
becsületesek voltak, s mindig támogatták abban, hogy tanuljon.
Graur Istvánné: Védőnőnek lenni szép, de nehéz hivatás. A szerző felvétele
Forrás:
http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/aranydiploma_a_ciganysorrol/2388565/
Kommentáld!