Anyák és anyukák
Május első vasárnapja: anyák napja. A „családok” és a „keresztény értékrend” pártjai, a templomokban kifüggesztett üzenetekben és a „történelmi” egyházak honlapjain ekképpen aposztrofált Fidesz és KDNP két hete újra „bizalmat kapott” a szavazóktól.
Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz európai listájának első helyezettje, maga is négy gyermek „anyukája”, tévékamerák kíséretében látogatást tett egy sokgyermekes családnál. A gondosan kiválasztott anyuka és sakkozó, zongorázó, saját és nevelt gyermekei illedelmesen és boldogan fogadják a virágcsokrot és az ajándékokat.
A Kossuth téren gyülekezik egy másik társaság is: a súlyosan sérült gyermekeiket havi 29 ezer forintért gondozó anyáké. Hozták a gyerekeiket is: kire is hagyhatnák. Nem vidám látvány: a szellemi és testi fogyatékosság súlyos nyomait viselik magukon. Aligha adható optimista válasz az egyik anya kérdésére: „Mi lesz velük, ha mi nem leszünk?”
A halmozottan hátrányos helyzetű szülők a jelenleginél valamivel több pénzt és szociális biztonságot kérnek napi huszonnégy órás szolgálatukért. Tudják, ahogy mi is, hogy a legolcsóbb és leghatékonyabb szociális szolgáltatás a családokban történik. Ami csekély lehetőség van az egyénre szabott fejlesztésre, azt ezek a családok megteszik. Szeretetből, meg azért, hogy a gyerekeik legalább minimális fokon képesek legyenek önálló életre. Hogy akkor, amikor „ők már nem lesznek”, ne elsötétült elmével vegetáljanak egy pszichoszociális intézmény hideg zugaiban.
Hiába vártak. A „családok” és a „keresztény értékrend” pártjainak képviselői nem jelentek meg. Szerény kéréseiket léggömbök továbbították az illetékeseknek.
Kommentáld!