Mindenki nyugodjon meg, dőljön hátra és élvezze az anyagi biztonságot! A jegybank bejelentette: minden egyes magyar háztartás nettó 7,7 millió forint megtakarítással büszkélkedhet.

Innen is csókoltatom Matolcsy Györgyöt, aki szép, mint egy rózsabimbó és legalább annyira okos is szerencsére. Én most végigkérdeztem a családom tagjait, ki rakta be a fehérneműi alá a család pénzét, de senki nem vállalta.

Ebből azt a következtetést vontam le: nekünk momentán nincs 7,7 milliónk. Kérdeztem a szomszédot, de nekik sincs. Pedig elméletileg neki 15,4 milliójának kellene lenni, akkor nekünk nulla és átlagban kijönne a 7,7 millió. De nem jön ki. Merem állítani, ha végigkérdezném az utca összes családját, akkor sem járnék sokkal közelebb az igazsághoz. Tehát mi nem tartozunk az átlagba, pedig nem is lakunk a szegényebb régióban, ezzel ellentétben kifejezetten gazdag környéken élünk. Mégis így jártunk.

A kérdés csak az, hogy akkor hogy jön ki ez a családonkénti 7,7 millió? Persze, tudom, jártam iskolába. Átlagot úgy számolunk, hogy összeadjuk, elosztjuk. A jegybank és Matolcsy György szerint a magyar háztartásoknak 39 574,4 milliárd forintja volt az idén, de mivel adósságok is voltak (meg vannak is) azt levonjuk az összegből, elosztjuk a háztartások számával és így jön ki az, hogy mindenkinek van 7,7 milliója. Ha akarja, ha nem.

Ezzel csak az a gond, hogy nincs. Nekünk sem, a szomszédnak sem. Pedig mi nagyságrendekkel jobban élünk, mint például az az óvónő ismerősöm, aki három gyereket egyedül nevel és akkor még nem beszéltünk a minimálbérből éhezőkről, a közmunkásokról, a munkanélküliekről, rokkantakról és a hajléktalanokról. Mert ebben a statisztikában ők is benne vannak, ha egyébként az egész gazdasági életből, de még a szociálpolitikából kiszorultak is már régen.

A megoldás nem túl bonyolult, csak kissé gusztustalan. Vagy nagyon. Mert – bár matematikailag rendben van – kicsit sem életszerű összeadni az Orbán-klán milliárdos vagyonát, meg a Lázár, L. Simon, Szijjártó, Vajna, Simicska és hasonló dinasztiák anyagi tartalékait a baktalórántházi postás és a felcsúti stadiont fényesre suvickoló takarítónő, valamint az Interspar mögötti rekettyésben sátrazó hajléktalanok semmijével, elosztani a versenyzők számával és örülni, milyen ügyesek is voltunk.

Vagyis lehet ennek örülni, csak nem érdemes. De lehet az is, hogy érdemes. Mert a rekettyésben lakó hajléktalan amúgy sem tud róla, meg igazából szarik is rá. Örül, ha van mit ennie, két kiflivel elvan magának. A baktalórántházi postás ugyan tudhat róla, szentségel magában és kész. Mit tud tenni? Semmit.

A közmunkás is tudhat róla, de ő is lapít, mint szar a fűben. Dehogy pofázik, mert akkor nem kap a következő hónapban munkát a polgármester úrtól, akkor meg mi lenne a családdal? Azzal a családdal, amelyiknek elméleti 7,7 milliós megtakarítása van, de ettől még kikapcsolták a villanyt, mert nem tudták fizetni a számlát, a gyerek gyertya mellett tanul és a szupermarket mögötti kukából kibányászott kartondobozokkal fűtenek jobb napokon. Rosszabb napokon semmivel se fűtenek.

Akiknek ezek az adatok igazán fontosak, azok a kormány szavazói. Náluk van ennek jelentősége. Igaz ugyan, hogy a többségnek szintén nincs ennyi pénze, de még ennek a töredéke sem, de az nem is fontos. Elég az a tudat, hogy mindenki másnak van, mégpedig azért van, mert a kormány annyira jól teljesít, hogy be kell szarni tőle. Tessék kérem, itt a kánaán és a tejjel-mézzel folyó! Bezzeg a szocik alatt nem volt, Gyurcsány egyenesen ellopta, ezért csak 7,7 millió családonként. Ha nem lopja el tuggyukki, akkor most 27,7 lenne!

Egyetlen csoport hallgat erről az egészről. Azok, akiknél ez a pénz ténylegesen ott van. Persze nem a 7,7 millió, mert az nudli, az új kastély kertjébe vásárolt gipszhattyúk lakkozására se lenne elég és akkor a valódi műanyag kertitörpékről még nem is beszéltünk. Meg a grillező körül ácsorgó márványoszloporól, vagy a nappalit rondító hetvenkilós swarovski csillárról, ami bűnronda ugyan, de látszik rajta, hogy rohadtul sokba került.

Lehet ám ilyen csillárja mindenkinek, csak elég közel kell ülni a tűzhöz, a tűzön rotyogó húsosfazékhoz és az azt kavaró főszakácshoz. Elég hangosan kell éltetni az ő főzőtudományát akkor is, ha sótlan, kozmás, ehetetlen az étel. Akkor majd jut gipszhattyúra.

Meg átlagban 7,7 milliós megtakarításra. Addig kuss van, kedveskéim.