Kedves Barátaim,
Néztem az amerikai elnökválasztást, és reggel meghallgattam Obama elnök
beszédét. Valószínűleg nem ő az Egyesült Államok legjobb elnöke, de
olyan beszédet mondott, amihez hasonlót első vonalbeli hazai
politikusaink közül egyetlen egy sem lenne képes elmondani. Nem csupán
azért, mert ilyen beszédhez szenvedély, lendület és hit kell, hanem
azért, mert egy ország is kell hozzá. Egy olyan ország, amely büszke
önmagára, a tehetségeire, a teljesítményére, tiszteli a múltját és hisz a
jövőjében, és polgárai tudják, hogy egymásra vannak utalva.
Az
elnöki beszédben nem csak PR fogásként szerepelt a politikai rivális
teljesítményének elismerése, az iránta és a családja iránt érzett
tisztelet, és az együttműködés hangsúlyozása, hanem mindez azt a
racionális és elkötelezett politikai kultúrát fejezte ki, aminek célja
az ország felemelkedése. S az országba beleértendők gazdagok és
szegények, öregek és fiatalok, nők és férfiak, fehérek és feketék,
melegek és heteroszexuálisok, őshonosok és bevándorlók.
S ha mindennek hallatán sírva fakadunk, annak oka nem a meghatódottságunk, hanem valami egészen más. Sajnos, egészen más.
Lévai Katalin
Kommentáld!