A Nobel-díjas Robert Solow növekedési elmélete szerint a szegényebb területek sikeresebbek a tőke vonzásában, ugyanis a befektetők szívesen viszik olyan helyekre pénzüket, ahol nagyobb a tőke által kiváltott termelékenység, és így az elérhető hozam ígérete is. Ennek következtében a produktivitás kiegyenlítődik a különböző területek között, amelyet a bérek növekedése is követ majd idővel. Amennyiben a tőke szabad áramlása biztosított, akkor a szegényebb területek gyorsabban növekedhetnek és fejlődhetnek – foglalja össze az elmélet.
„Ez a makroökonómia egyik központi eleme” – mondja Daniel Shoag, a Harvard Egyetem közgazdásza. A szakember szerint ezt már az alapoknák is tanítják, ugyanis ez a megállapítás egyike azon tényeknek, amely előrejelezhető egy modell alapján. Vagy legalábbis volt eddig – teszi hozzá az elemzés, mert az elmélet az utobbi időben mintha megcáfolta volna önmagát.
Az elmúlt 30 évben a konvergencia nagyrészt leállt, a szegényebb államok jövedelme már nem közelít a tehetősebb államok bevételeihez. Egy kutatásban Shoag és másik közgazdász, Peter Ganong ezt azzal magyarázza, hogy bár fontos a tőke áramlása a felzárkózáshoz, nem csak azon múlik a növekedés, szerintük nagyon fontos tényező még a munkaerő mobilitása is. A jobb élet ígérete sokakat csábított korábban többek között New York-ba vagy éppen Kaliforniába, azonban manapság ezt már csak a művelt elit teheti meg az egyre magasabbra rúgó lakhatási és megélhetési költségek miatt.
A magasabb béreket kereső munkaerő áramlása miatt az is kimutatható, hogy a magasabb jövedelmű államokban növekszik a leggyorsabban a népesség is. A kutatók azt is kimutatták, hogy az 1940-es évektől tapasztalt migrációs célpontok megváltoztak az 1980-as évekre: ahelyett, hogy a jobb munkát, így jobb megélhetést keresők a korábban népszerű San Francisco, New York, vagy éppen Boston helyett inkább a középméretű városok felé fordultak, így Phoenix, vagy Florida felé vették az irányt. Az is látható, hogy az alacsonyabb, 16 évnél kevesebb tanulmányokkal rendelkező réteg elhagyja az igazán gazdag városokat.
A probléma az, hogy általában nem találnak az elképzeléseknek megfelelő béreket kínáló munkát, de ha még találnának is, akkor a magasabb megélhetési és lakhatási költségek miatt pénzük kevesebbet ér, mint más államokban. Az esetlegesen megkereshető extra jövedelmet a szerelők, az ügyintézők, vagy éppen a fodrászok szinte biztosan elbukják a havonta esedékes számlák kifizetésekor. A magasabb költségek luxusát kizárólag a magasabban képzett munakerő engedheti meg magának – következtet a szerzőpáros. Mindez azt jelenti, hogy mindenkinek alaposan át kell gondolnia, mielőtt lakhelyet vált egy jobb élet reményében, ugyanis kevesek ugorhatják át az elit által emelt gazdasági falakat.
Szerző: Világgazdaság Online
Kommentáld!