Budapest – A HVG-nek adott interjút Thomas O. Melia helyettes külügyi államtitkár, aki a rendszerváltáskor maga is segítette a demokratikus átmenetet Magyarországon. Az interjúból kitűnik, hogy Amerika immáron súlyosan aggódik a magyar helyzet miatt, és nem rejti véka alá kritikus véleményét. Volt demars, és Washington nem tekinti magyarország belügyének, hogy felszámolják a demokráciát.

hvg.hu : Mit szól ahhoz, hogy a készülő új jegybanki szabályozás miatt az IMF és az unió küldöttsége máris elutazott Budapestről, és megszakadtak a nagy fontosságú tárgyalások?

Thomas O. Melia: Ez a terv sajnálatosan csak gyarapítja azon kormányzati intézkedések sorát, amelyek miatt már korábban kifejeztük aggodalmunkat. Meglátásunk szerint egymást követően több olyan jogszabályt léptettek életbe az ön országában, amelyekkel gyakorlatilag mintegy eliminálni akarják a kormányzati hatalommal szembeni fékeket és ellensúlyokat. Az utóbbi idők sarkalatos törvényei nemcsak bennünket, hanem a legfőbb európai szövetségeseinket is riadóztatták. Nem létezik más modern gazdaságban olyasmi, hogy az utolsó pillanatokban módosítanak egyébként sem rendesen áttárgyalt törvényjavaslatokat. Mindebből a procedúrából kizárják az ellenzéket, kizárják a szakterület főbb szereplőit, szakértőit. Ez történt most is, a jegybank vezetőinek bevonása, a velük való konzultálás nélkül akarnak hozni törvényt a jegybank önállóságának csorbításáról. Igen, ez mélységes aggodalommal tölt el bennünket. Hangsúlyozom: nem véletlen, hogy ezen fennakadtak az IMF és az Európai Bizottság vezető illetékesei, mint ahogy egy hónappal ezelőtt Mario Draghi úr, az Európai Központi Bank elnöke szintén aggodalmának adott hangot a végtörlesztéssel kapcsolatos magyarországi eljárás miatt. Mindezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy az Egyesült Államok kormánya nincs egyedül aggodalmával.

hvg.hu: Nem lát javulást a magyarországi demokrácia terén nyár óta, amikor is itt Budapesten Hillary Clinton külügyminiszter asszony az ön mostani fogalmazásához képest sokkal visszafogottabban ugyan, de szintén aggodalmát fejezte ki?

T. O. M.: Nincs változás azóta. Sőt – ahogy a fenti példák is bizonyítják – inkább romlott a helyzet e téren. A legkülönbözőbb szinteken tárgyaltunk a Clinton-látogatást követően magyar illetékesekkel, diplomatákkal, nagykövettel, idelátogató külügyi vezetővel, és még ennél magasabb szinten is volt konzultáció Magyarországgal. A jelek szerint mindez nem hozott eredményt, így továbbra is aggódunk Magyarország miatt.

hvg.hu: Az egyszerű polgár bizonytalan a kérdésben: átadott-e az amerikai nagykövet diplomáciai demarsot Orbán Viktornak vagy sem? Mi a „végső igazság”?

T. O. M.: Természetesen volt demars. Az ügy szempontjából teljesen mindegy, hogy az írásban vagy szóban történt. Az egyedüli lényeg, ha egy külföldi nagykövet azért megy be a miniszterelnökhöz, hogy ismertesse saját kormánya aggodalmait, panaszait, ellenvéleményét a másik kormány lépései kapcsán, akkor az demars. Márpedig a magyar miniszterelnökkel ez történt. Azt ne higgyék, hogy létezik önálló Clinton-féle, Melia-féle és Kounalakis-féle vélemény a magyarországi helyzet értékelésében. Minden ellenkező vélekedéssel szemben Washingtonban és a budapesti amerikai nagykövetségen egy nyelven és egy hangon szólunk.

hvg.hu: Paul Krugman, a Nobel-díjas amerikai közgazdász a New York Timesban azt írja országunk kapcsán, hogy az amerikai külügyminisztérium a maga részéről elvégezte „házi feladatát”, most az európaiakon van a sor. Mit szól ehhez a gondolathoz?

T. O. M.: Egyetértek Paul Krugmannal abban, hogy mi itt Washingtonban valóban folyamatosan fejezzük ki aggodalmunkat. De azt is látni kell, hogy a bírósági rendszer és magának az új alkotmánynak a kapcsán éppen most fejezte ki igen kemény hangon rosszallását Viviane Reding uniós biztos. És friss dolog az is, hogy az EU- és IMF-küldöttség megszakította látogatását Budapesten. Európai partnereink többsége ugyanazt látja, mint mi, hogy Magyarországon egy bizonyos irányba mennek a dolgok, olyan irányba, amely nem erősíti, hanem gyengíti a demokráciát.

hvg.hu: Mégis milyen irányba?

T. O. M.: Hogy egyre szűkebb kör kizárólagos birtokába kerül a hatalom. A kormányzat saját embereivel tölti meg minden hatalmi ág legfőbb tisztségeit. Az a friss fejlemény is ezt támasztja alá, hogy a bírósági apparátus felé is a kormányzathoz közvetve-közvetlenül kapcsolódó személyt neveztek ki. Kérdem én: ilyen körülmények között miként lehet valós a bírósági ág függetlensége? Olyan kinevezésekről van szó ebben az esetben is és egy sor korábbi sarkalatos fontosságú kinevezés esetében, amely egyetlen párt, egy bizonyos kormány pozícióját látszik hivatottnak tartósítani a választási ciklus utáni időkre is. Ez mutatja, hogy miért van okunk aggódni a fékek és ellensúlyok teljes felszámolása kapcsán. Az MNB ügye még problematikusabb, mert egy szabad piacgazdaság működésének egyik legfőbb letéteményesének függetlensége kerülhet veszélybe. Ez magát a szabad piacgazdaságon alapuló rendszert kérdőjelezheti meg. Emiatt van igazán kétségbe esve az IMF, az Európai Bizottság és vélhetőleg az Európai Központi Bank is.

hvg.hu.: Mi jöhet ezután szövetségeseink és az önök részéről? Újabb demars?

T. O. M.: Nézze, Magyarországot továbbra is barátunknak tekintjük. Az Európai Unió tagjáról van szó, ahol az elmúlt húsz évben négyévente demokratikus, szabad választásokat tartottak. Magyarországra nem tekinthetünk másként, mint olyan országra, ahol többpártrendszer van. De nem titkolhatjuk el a nyilvánosság előtt sem már a mélységes aggodalmainkat. Tehát a médiához fordulunk és folytatjuk megbeszéléseinket a magyar kormány illetékeseivel.

hvg.hu: Mit válaszol azoknak, akik felvetik az ön szavai kapcsán, hogy mi köze a magyar belügyekhez Washingtonnak; milyen alapon avatkozik be nálunk?

T. O. M.: Nem avatkozunk bele Magyarország belügyeibe. Barátok beszélnek most barátokkal. Máskülönben az ön országa, kormánya messzemenően támogatja 56 ország emberi jogokhoz és a demokrácia fejlődéséhez kapcsolódó együttműködését. Ennek az együttműködésnek éppenséggel az az alapvető üzenete, hogy a demokrácia közös ügy. Az emberi jogok, egy demokrácia átláthatósága olyan közös érték, amelynél nincsenek belügyek, e téren minden egyes ország ügye a másiknak is ügye, ha úgy tetszik: belügye.