A szabadságharcot ünnepelve méltán kap kiemelt szerepet Petőfi és a többi ifjú, de méltatlanul kevés szó esik azokról, akik a forradalmi kormányban tevékenykedve alkották meg a respublika alkotmányát.
A Batthyányi kormány tagjait még csak-csak fel tudjuk idézni a tanulmányainkból, de ma is megszívlelendő gondolataikat és tapasztalataikat alig ismerjük. Közülük csak Eötvös Józsefnek volt hosszabb politikai pályafutása, mert a forradalom véres eseményeiben nem vett részt, ezért a kiegyezés után ismét vallás- és közoktatási miniszter lehetett.
Eötvös 35 évesen került a forradalmi kormányba, s már akkor kész oktatáspolitikai koncepcióval rendelkezett, ami lényegében későbbi minisztersége idején is érvényes maradt. De részt vett az alkotmányozás és a kormányzás feladataiban is.

Íme néhány gondolata:

"Hazánk jelen helyzetének legnagyobb nehézsége, hogy alkotmányunk nem felel meg míveltségi viszonyainknak. - Százszor elmondatott, hogy octroyált, vagy bizonyos elvek szerint néhány nap alatt, mintegy mondva készült alkotmányok mit sem érnek, s hogy az alkotmány csak akkor felelhet meg céljának, ha az a néppel együtt fejlődik és szükségeket pótol, nem pedig új szükségeket teremt, mi minden improvizált alkotmány következése."

"Bámulhatjuk-e, hogy, miután napjainkban a szabadság neve alatt kezdett mozgalmak mind csak a parlamentáris kormány megszerzése után törekszenek, e mozgalmak eredménye soha megelégedést nem idézhet elő. A népre kevés gyakorlati előnnyel jár, ha azok, kik fölötte korlátlanul uralkodnak, ezt az ő nevében, parlamentáris többségük nevében teszik..."

"Főfeladata az alkotmánynak: egyesíteni a rendet a szabadsággal, de kétségtelen, hogy ez nagy nehézségekkel jár."

"Csak ami a nép anyagi jóllétének vagy szellemi míveltségének emeléséhez vezet, az történik tulajdonkép a demokratia érdekében."

"Nem azon pénz, melyet évenként t5isztviselőinek fizet, hanem az, melyet évenként polgárainak zsebében hágy, biztosítja a kormánynak fennállását."

"Két dologra megelégedéssel tekinthetek vissza s ezt tőlem elleneim sem tagadhatják meg. Az egyik az, hogy bármennyiszer csalódtam, bármennyiszer kételkedtem egyes nézeteimben, érzelmeimben soha nem ingadoztam és egyes eszmékhez soha nem vesztettem el bizalmamat. A másik az, hogy egész életem az eszmék létesítésének volt szentelve, s mint magamat, úgy minden tehetségemet csak az eszmék eszközének tekintettem."