A magyar munkavállalók átlagosan 57 éves
korukig szeretnének dolgozni, ennek ellenére azt gondolják, hogy 66
évesen is kénytelenek lesznek munkába járni. Ez derül ki egy friss
felmérésből. Azt nem tudni, hogy milyen korosztályt kérdeztek meg, és
azt sem, a válaszadók milyen fizetési kategóriába esnek, egyáltalán
dolgoznak-e. De az, hogy a megkérdezettek a "kénytelen" szót használták,
sok mindent elárul.
Orbán Viktortól tudjuk, magyarnak lenni
azt is jelenti, hogy rajtunk van az Isten áldása. Azt kapjuk, amit
megérdemlünk: megtarthatjuk a világ legszebb országát és a hozzá tartozó
boldog élet reményét - mondta a büszke miniszterelnök. Nos, a
munkavállalók még reménykedhetnek, a nyugdíjasok már azt sem. Talán jobb
is, ha nem láthatják, hogy a hazai hotelekben jóízűen vacsoráznak
vaddisznósültet a külföldi kortársaik s a masszázsmedencében pihentetik
fáradt csontjaikat, a belvárosi kávéházakban európai körúton lévő
nyugdíjas baráti társaságok kóstolgatják a különleges borokat. A mi
nyugdíjasaink otthon tévéznek, csirkefarhátat főznek, piaci körútra
mennek, és a kevésből is kuporgatnak, hogy a munka nélkül maradt
gyerekeiknek is adhassanak egy keveset.
Ezt érdemelik? A 60 éven felüliek
többsége legalább egy krónikus betegségben szenved, de vannak, akik
három vagy több kórral küszködnek. A nyugdíjasok harmadának nincs
megtakarítása a gyógykezelésekre, de úgy ahogy még megélnek. A fekete
leves csak eztán jön. A mai harmincasok, negyvenesek csak irigykednek
majd erre az úri jómódra. Hiába reménykednek abban, hogy 66 évesen talán
kiegészítik filléres kis nyugdíjukat némi munkával, a rabszolgabéres
közmunkából, az egy vacsora ára segélyből aligha lesz normális életet
biztosító ellátásuk. De a miminálbérre bejelentett, napi 12 órát melózó
építőmunkásoknak, vagy a borravalóért, reggel kilenctől éjfélig robotoló
pincéreknek sem sok juthat. Tömegessé válik majd az időskori nyomor.
A boldog élet reményében azok bízhatnak
csak, akik itthonról külföldre menekülnek. Nekik jut majd a Hiltonban
csirkemellfilés, calvadoszos gombamártásos vacsorára, meg
vaddisznósültre. A többiek meg érjék majd be Isten áldásával.
Muhari Judit muharij@nepszava.hu
Kommentáld!