Ady döbbenetes gondolatai 110 évvel ezelőtt
"Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedü
nk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett
középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk
csinálni zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk rögtön
sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének
édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek
sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz
ennek a vége szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem
handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit aki különb mint ti. A vége
az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen mintha itt sem lettünk
volna.
Legyünk ez egyszer
számítók. Kerekedjünk föl s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk
kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a
csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép
ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl
itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél,
hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal,
kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk
vissza Ázsiába!."
Ady Endre
Nagyváradi Napló - 1902. január 31.
Kommentáld!