A mai nap délelőttjén (2014 0526) a budavári Sándor palota előtt elmondott beszédem Áder Jánosnak címezve: "Tisztelt Áder úr! Mi, a Szabadság téren ma már 48. napja az elátkozott emlékmű ellen protestáló civilek ma megpróbáltunk Önnek átadni egy olyan petíciót, melyet Londonban élő honfitársaink indítottak útjára, s melyet szerte a világban mostanáig több mint 1500 magyar honfitársunk írt alá. Azért adtuk volna át, mert erre bennünket megkértek, azzal, hogy még a tervezett felavatás előtt adjuk át Önnek. Napokkal ezelőtt jeleztük ebbéli szándékunkat, Ön nem talált időt bennünket fogadni. Nos, mindenki arra ér rá, amire akar. Meglehet a rá nem érésben benne volt az is, hogy úgymond Ön nincsen „szintben” velünk, holmi civilekkel. S ez valóban így is van. Csak éppen megfordítva... Jelen esetben mi ereszkedtünk le ugyanis Önhöz, azzal, hogy korrekciós lehetőséget kínáltunk fel az Ön számára. Ön ezzel élhetett volna. Nem tette.  A közelmúltban Ön elmondott egy tisztességes beszédet Auschwitzban. Ez az érme egyik fele. Majd HAZAJÖTT, S ELFELEJTETTE AZ OTT ELMONDOTT SZÉP BESZÉDET ITTHON, A MAI Magyarország kontextusában megismételni. Ok pedig lett volna rá. Kétségkívül, ha megteszi, szembehelyezkedett volna politikai felettesével. Morálisan viszont igazolta volna, hogy auschwitzi szavai komolyan veendőek.  Nem lehet külföldön szép szavakat mondani, majd hazatérve cinkosan hallgatni. Ez nem becsületes eljárás, ilyet egy egész nemzetét megtestesítő köztársasági elnök nem tehetne. Ön ezáltal morálisan alkalmatlanná vált arra, hogy posztját betöltse. Ön hivatalát egy méltatlan módon lemondani kényszerült elődjétől vette át. Sajnos nem sikerült a hivatal méltóságán esett csorbát kiköszörülnie. Különféle képtelen törvények átengedésével, majd most a „kint beszélni - itthon cinkosan hallgatni” minta követésével a Schmitt úr által viseltes mellényre mind több sár fröccsent.  Önnek, amikor köztársasági elnökségre vállalkozott, lett volna zsinórmértéke. Göncz Árpád. Önnek hozzá hasonlóan korábbi pártkötődését felednie kellett volna. Ehelyett Ön mind nyíltabban politikai vezetője függvénye. Márpedig ma már, midőn ismertté vált, hogy vezetője 2017 után az Ön székébe készül, s ezzel Önt a politikai súlytalanság mezejére taszította, nincsen veszíteni valója. Lehetne akár bátor is. Lehetne Ön demokrata, ki nem fél. Tudja, ha még emlékszik e névre: Bibó...  Áder úr, betelt a pohár. Nekünk Ön a továbbiakban nem elnökünk. Csak pártja hű katonája. Nem tartunk igényt a továbbiakban szolgálatára, petíciónk árvételére, kiállására morális kérdésekben. Már nem szükséges megjelennie a Szabadság téren. DE. Önnek nem lesz helye a leendő, újra felépítendő Magyar Köztársaság közéletében. Ön mostanára kiírta, kicselekedte, cinkosan kinémáskodta magát onnan. Elkövetkező éveiben vegye fel havi bérét, s érezze magát jól belőle. 

Végül, egy 25 évvel ezelőtti közvetlen rendszerváltó harcostárs jogán még valami: Janó! Lehettél volna becsületes ember. Nem volt kötelező sem a hatalomért, sem a pénzért, sem félelmek okán erkölcsi hullává válnod. Kár érted, szívből sajnállak. De sajnos nem mondhatok mást: Janó, szégyelld magad!