Áder János köztársasági elnök az elmúlt héten egy, a napokban pedig újabb két törvényt dobott vissza az Országgyűlésnek. Mindegyik esetben hangsúlyozta, hogy nem tartalmi, hanem formai kifogásai vannak: a médiatörvényt eljárási hiba miatt küldte vissza, a kisajátításról szóló törvény módosítását azért, mert házszabályba és a jogalkotási törvénybe ütköző módon fogadták el, a sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló jogszabálynál pedig a koherenciazavar miatt volta kifogásai.

Természetesen Áder János első hivatalban töltött hónapja alapján merészség volna messzemenő következtetéseket levonni, bizonyos dolgok azonban már most nyilvánvalóak.

Ajánlott írásunk: Áder nagyon erős kezdése

Miután a köztársasági elnöki pozíció esélyeseként elkezdett forogni a neve, Áder János sokaktól, köztük a Véleményvezértől is kemény kritikákat kapott. A bírálók alapvetően két dolgot kifogásoltak. Egyrészt azt, hogy Áder a politika világán kívül nem mutatott még fel semmiféle olyan önálló teljesítményt, amivel összes elődje, még Schmitt Pál is rendelkezett. Másrészt pedig, hogy a Fidesz régi, megbízható, korábban vezető párttisztségeket betöltő politikusaként indokoltnak tűnt az a félelem, hogy Áder egyszerűen csak a törvényhozás új motorja lesz.

Rögtön az elnöki tisztségre történő felkérés elfogadásakor, majd első beszédében is reagált Áder a politikán kívüli teljesítményét hiányoló kritikákra. Már a szülői örökségből is a munka tiszteletét emelte ki, de ami ennél is okosabb húzásnak bizonyult, a teljesítmény elismerésének fontosságát egyenesen elnöki programjának egyik központi elemévé tette. Áder pontosan érzékelte, hogy ebből az irányból mennyire sebezhető. Egyelőre úgy tűnik, a veszély korai felismerésével és ügyes kommunikációjával ezt a fenyegetést semlegesítette, hiszen a „teljesítménykérdést" kivette bírálói kezéből és saját zászlajára tűzte.

De saját megítélését mégis leginkább az említett három törvény visszadobásával formálta pozitív irányba: azzal, hogy rögtön elnöksége elején több esetben is formai kifogásokat emelt, úgy demonstrálhatta autonómiáját és elkötelezettségét a jogbiztonság iránt, hogy mégsem kellett valódi politikai konfliktust felvállalnia Orbán Viktorral és kormányával.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Természetesen nem gondoljuk, hogy Áder János kizárólag merő politikai számításból küldte volna vissza a szóban forgó három törvényt, sőt biztosak vagyunk benne, hogy ez annak világos bizonyítéka, hogy az elnök most és a jövőben is nagyon komolyan fogja venni a jogbiztonság és a jogállamiság szempontjait. Ehhez hasonlóan az elnök kiállása közleményben és személyes látogatásával Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi mellett szintén egyértelmű jele, hogy Áder egyrészt érzi, pozíciójából adódóan milyen kötelességei vannak, másrészt, hogy kicsit emelkedetten fogalmazva: „helyén van a szíve."

Azonban muszáj megállapítanunk, hogy egy hónapos teljesítménye alapján Áder János rendkívül profi, sőt tehetséges politikusnak látszik, aki lojalitásának megkérdőjeleződése nélkül kezdte el aktívan és hatékonyan felépíteni egy, a NER-ből mégis egy kicsit kilógó politikus imázsát. Az első hetek mérlege egy jó beszéd, három visszadobott törvény és egy demonstratív kiállás – ez máris sokkal több, mint amit elődjétől összesen láthattunk.

Az elnöki pozíció hiába hagyományosan súlytalan Magyarországon, illetve hiába vált teljesen jelentéktelenné a Nemzeti Együttműködés Rendszerében és különösen Schmitt Pál alatt, Áder János ebbe nyilvánvalóan nem akar belenyugodni. Korai lenne tehát hosszú távú következtetéseket levonni, az viszont biztos, hogy Áder igen ügyesen építi magát – minden szempontból számolni kell vele.