Aczél Endre: Tahó és hazug
Döbbenet fogott el, amikor több portálon betű híven olvashattam el
Kövér Lászlónak a Hír TV péntek esti beszélgetős műsorában elhangzott
szavait: "Bajnai Gordonnak azt kellett volna mondania, hogy szégyellem a
pofámat, (..) el is megyek a fészkes fenébe". (Magyarul: szégyenemben
elbújok, politikai szerepet soha többé nem vállalok. Mondta ezt
olyasvalaki, aki - Bajnaival ellentétben - 23 éve nem tud a "fészkes fenébe" menni a magyar politikából, holott volna rá igény.)
Kövér nem gárdista, nem kocsmai cimbora, még csak nem is érdesen
fogalmazó jobbos publicista, hanem a magyar parlament elnöke.
Besorolása: államférfi. Üzenem tehát neki, hogy egy európai államférfi
így nem beszél, nem beszélhet. (Orbán is legfeljebb az "ördögbe" küldte a
- szerinte - adósságcsinálókat.) Aki így beszél a politikai
ellenfeleiről, az nem államférfi, hanem olyasvalaki, akinek - úgy fest -
nem volt politikai gyerekszobája. Túl azon, hogy önmagát, hivatalát, a
parlamentet "égeti" - "égeti" Magyarországot is, ahonnan híre megy, hogy
a 3-as mezt viselő közjogi méltóságot ilyen mosdatlan szájjal áldotta
meg a sors. (Szívesen megnézném a Budapestről az unióba tartó nagyköveti
jelentéseket.)
Negyvenöt éve szemlélődök a nemzetközi politikában,
láttam és hallottam egyet s mást. Vannak eszményképeim. Olyan
embereknek, mint Willy Brandt, Helmut Schmidt, Bruno Kreisky, Olof Palme
vagy Helmut Kohl, soha ilyen kifejezések nem hagyták volna el a száját.
Margaret Thatcher zsigerien utálta, ha nem épp gyűlölte a "szocikat",
az egész baloldalt, a szakszervezeteket vagy akár az "izzadós tenyerű"
(értsd: gyáva) eszmetársakat, de annál csúnyább kifejezéssel, hogy
"baloney" (angol szlengben: ostobaság, nonszensz), nem illette se a
tevékenységüket, se a mondataikat. A munkáspárti Harold Wilson még
bizalmas körben sem volt képes kiejteni egy csúnya szót; ilyennek
született. A konzervatív Edward Heath, noha a bányászszakszervezet
megbuktatta, inkább elegáns karmesteri pálcájához ragaszkodott (nagyon
képzett zenész volt), mintsem az átkozódáshoz. A gőgös, arisztokratikus
Charles de Gaulle méltatlannak érezte volna önmagához, hogy bárkit is a
"fészkes fenébe" küldjön. Egy korszak ikonja, az olasz eurokommunista
Berlinguer, az OKP hajdani főtitkára, családi háttere, iskolázottsága,
műveltsége, kulturális "beágyazottsága" folytán csak esszéisztikusan,
finom és elegáns stílusban volt képes minősíteni minden vitapartnerét -
ezért is vonult ki a temetésére barát és ellenfél.
De ez csak a
történet egyik fele. Az igazi államférfi arról is felismerszik, hogy ha
ravaszkodik, ha színez, ha a maga javára torzít is valamennyit, nem
hazudik bele a nyilvánosság képébe. (Kivétel: Berlusconi.) Kövér az
idézett TV-interjúban azt állította, hogy 2010 nyárelőjére, amikor Orbán
beült Bajnai Gordon megüresedett székébe, az eltávozott ember "oda
juttatta az országot, hogy a Fidesz .az előre meghatározott hiány
mértékénél 500 milliárd forinttal nagyobb deficittel tudta átvenni a
kormányzást". (Ja, hogy májusban az éves deficit-előirányzatnak már a 80
százaléka teljesült? Ez így szokott lenni. Tessék csak megnézni az
Orbán-adatokat. Hajszálra ugyanilyenek. A bevételi előirányzatok
általában az év második felében, kivált a vége felé teljesülnek; tudván
ezt, a Bajnai-kormány sem módosította áprilisban a 3,8 százalékos
előirányzatot.)
Ehhez képest a valóságban az történt, hogy a
Bajnai-kormány (Gyurcsány Ferenc távozása után) 1200 milliárd forintos
megtakarítást hajtott végre az államháztartásban. Ez, arányait tekintve,
(1) az elmúlt évtizedek legnagyobb kiigazításának volt tekinthető, akár
világméretekben is, mert (2) azonos volt a GDP csaknem 5 százalékával.
Igen, brutálisan kellett reagálni a 2009-es év több mint 6 százalékos
GDP-visszaesésére és az állami jövedelmek ezzel arányos zsugorodására.
Ennek folytán 2010 elején az államháztartási hiány már 3,8 százalék volt
csak - ennél jobb teljesítményt csak öt ország volt képes felmutatni az
unióban. Obama gratulált a távozó Bajnainak és - akkor még, egészen
novemberig (vö. a miniszterelnök FAZ-interjúját) - Orbán Viktor is
szerfelett elégedettnek mondta és mutatta magát. ("Két kormánnyal" - a
Bajnaiéval és a magáéval, ahol is persze elődje nevét semmi pénzért ki
nem ejtette volna a száján.)
Na mármost. Kövér állítása, hogy
tudniillik "az előre meghatározott" (Barroso által is elfogadott, 3,8
százalékos, azaz a 3 százalékos elvi limitet meghaladó) hiány mértékénél
Bajnaiék 500 milliárddal többet produkáltak, közönséges hazugság. A
"lyukat" tudniillik nem Bajnai, hanem Matolcsy ütötte, éspedig azzal,
hogy alapjában módosította a Bajnai-Oszkó-féle költségvetést, három
fronton is. Feloldotta a "kulcsfontosságú" (fideszes) önkormányzatok
támogatásának zárolását; bevezette a 10 százalékos társasági adót (500
millió forint jövedelemhatárig); majd kérte Brüsszeltől, hogy engedje
szabadon, ha nem is épp az egekig, a költségvetési költekezést (ad
notam: nem engedte), mely szándékra a piacok azonnal a friss
hitelkamatok (hozamok) brutális megemelésével reagáltak. Kb.
hatszorosan. Látták, hogy az Orbán-kormány nem akar egyebet, mint a
fiskális politika végzetes fellazításával beindítani a gazdaság
motorjait. Egy erején felül költekezni akaró kormány mindig gyanús, nem
is engedik olcsón a kasszához. Mindez összességében nem is 500, inkább
600 milliárddal gyöngítette Orbánék bevételi pozícióit. Ismétlem: nem
Bajnaiék bűnéből, hol voltak ők már akkor!
Ha viszont a
Fidesz-kormány nem tesz egyebet, mint hogy betű szerint végrehajtja
Bajnaiék - év közben rájuk hagyott - 2010-es költségvetését, legalábbis
igazodik az alapvető irányaihoz, akkor semmi baj nincs, nem keletkezik
olyan lyuk, amit bankadóval, szektorális sarcokkal kell(ett) betömködni.
Akkor nem kell(ene) mind a mai napig az áldozatokat megtéveszteni, hogy
"kivezetjük-nem vezetjük" a különadókat; nem kell(ett volna) becsapni a
Bankszövetséget. De erre nem voltak képesek: újat, mást, eredetit,
"unortodoxot" akartak alkotni a kétharmad elsöprő erejével, a mindent
megszavazó birkaparlamenttel, és erre ráfizettek. (Oppardon: mi
fizettünk rá, mi mindannyian, adófizetők.) Ülünk a recesszió legmélyén,
nincs beruházás, ha van is hitelkínálat, nincs hiteligény, ha van igény,
a banki kínálat finnyás; a külföldi működő tőke finoman szólva is
tartózkodó, mert a magyar gazdaságpolitikában nincs átláthatóság; a
kilátások évekre előre kilátástalanok; egyedül az elnyomorodás az, ami
mind több honfitársunkat fogja - jó eséllyel - a hálója alá.
Summa:
tudjuk persze, hogy elindult egy kampányillatú "karaktergyilkosság 3.0"
Bajnai Gordon ellen - egészen addig kitarthat, amíg a Fidesz-agytröszt
nem dönt úgy, hogy Mesterházy a főgonosz -, de ez semmit sem változtat
azon, hogy szóhasználatára-modorára nézve Kövér László nem államférfi,
hanem egy közönséges tahó, állításaira nézve pedig: hazug ember.
(Aczél Endre)
Kommentáld!