Az is mindig fölfeslik valahol.

Aki hajnali munkás, mint én magam is, megdöbbenve olvashatta az MTI kedd hajnali lapszemléjében, hogy a Magyar Hírlap, birtokába jutott dokumentumokra hivatkozva, arról ír, hogy 2010-ben egy tudományos folyóirat plágiumvád miatt visszavont egy publikációt, amelynek egyik szerzője a Semmelweis Egyetem lemondott rektorának testvére, Tulassay Zsolt volt.

Pont most? Éppen most sikerült ezt a dokumentumot megszerezni? (A dokumentumot nem láttam – ha egyáltalán közzétette a Széles–Bayer-féle újság –, mert nem vagyok hajlandó egy rasszista, antiszemita és minden szempontból emberellenes lapot olvasni.)

Aztán elolvastam az egyetem honlapján Tulassay Zsolt közleményét*.

Természetesen nem tudom eldönteni, hogy a Clinical Gastroenterology című tudományos folyóirat és a Tulassay-Herszényi szerzőpáros vitájában kinek volt igaza.

De azt erősen valószínűsítem, hogy azoknak a zsarolási-kézben tartási játszmáknak az egyike van itt az orrunk előtt, amelyekkel a magyar felső politika évtizedek óta dolgozik. Bizonyára az alsóbb szinteken is ez a bevett módja egymás sakkban tartásának, és bizonyára minden településnek megvannak a maga hírei, pletykái arról, ki kit és mivel zsarol. Választási kampányokban időnként felszínre buknak ezek az aljas játszmák, egy-egy zsebben, titokban elhelyezett magnó segítségével, egynapos botrányokat kiváltva, minden további következmény nélkül. Azaz dehogyis. Az egyik legrondább ilyen nyilvánosságra került ügynek, a Dávid Ibolyára „terhelőket” kereső megbízásnak nagyon is lett következménye: Dávid Ibolya, aki ezzel az elképesztő és nyilvánvalóan a jéghegynek csak a csúcsát jelentő maffiamódszerrel megismertette a nyilvánosságot, azóta is bíróságra jár – alperesként, vádlottként.

Azt viszont sosem fogjuk megtudni – hacsak Tulassay Tivadarnál el nem szakad a cérna, de hiába szakadna, hiszen bizonyítani nyilván semmit sem tud, csak becsületszóra állítani, és akkor máris ott találná magát az összes bíróságok előtt, amelyek Dávid Ibolya ügyében eljárnak –, hogy volt-e és hogyan zajlott Schmitt Pál plágiumügyében a zsarolás.

Azonban az egybeeséseket csak a vak nem látja (sőt, Tulassay Zsolt is azt írja a közleményében, hogy nem érte meglepetésként a történet felelevenítése). Nyilvánvalónak látszik, hogy a Schmitt-ügyben eljáró és vizsgálódó egyetem rektorát megzsarolták testvére ügyével: ha a vizsgálódó bizottság nem a megfelelő eredményre jut, akkor az eset nyilvánosságra kerül, nyilván a megfelelő kommentárok kíséretében, és onnantól Tulassay Zsolt és rajta keresztül rektor fivére is bekerül abba a félelmetes hatékonysággal működő jobboldali lejárató gépezetbe, amellyel a Fidesz sajtója, politikusai és értelmiséginek nevezett holdudvara évtizede tesz tönkre, pontosabban próbál tönkretenni egész életutatakat, teljesítményeket, emberi hitelességeket és tisztességeket (Kornai Jánostól Nádas Péteren és Heller Ágnesen át egészen a mi kis csoportunkig). Tulassay Tivadarnak nyilván el kellett döntenie, hajlandó-e a testvére és a saját emberi-szakmai hírneve érdekében nyomást gyakorolni a bizottságra, azaz némán, csendben alkalmazkodni az aljas követelményhez, ezzel némán, csendben feladni az emberi-szakmai tisztesség minimumát is, viszont a nyilvánosság előtt megőrizni – már csak a látszatát. Vagy nem hajlandó engedelmeskedni. Minden jel szerint ez utóbbi magatartás mellett döntött.

Nem tudjuk tehát pontosan, mi történt. Azt tudjuk, hogy a bizottsági jelentés nyilvánosságra hozása után Tulassay Tivadar lemondott rektori címéről. Közleményében mindenekelőtt leírta, hogy vállalja a döntést („a héten az egyetem olyan döntést hozott, amely minden szempontból megfelel a hazánk egyik legnagyobb hírű, nemzetközi szinten is kivételes elismertségnek örvendő intézményével szemben támasztott elvárásoknak. A döntés fontosságát megalapozza, hogy a Semmelweis Egyetem, de az egész magyar tudományosság mérhető presztízsveszteséget szenvedett el az ügy kapcsán”), majd lemondását így indokolta: „Az elmúlt napok egyetemi testületi döntései vitathatatlanul személyemhez kötődnek. Ugyanezért érezhetővé vált a személyem iránti bizalomvesztés a felügyelő hatóságnál.”

Három hónapig kellett volna még elviselnie egykori kollégájának, a miniszterré avanzsált Réthelyi Miklósnak a bizalomvesztését, hiszen az egyetem időközben megválasztotta az utódját (Tulassay 2003 óta rektor, többször nem pályázhatott erre a funkcióra). Ha úgy érezte, mégsem viselheti el, azt gyanítom, emögött több lehetett, mint az a tény, hogy az „egyetem nyugalmát” akarja visszaállítani. Talán az undor.

De ezek szerint így is elérte a bosszú. A sok Fidesz-szócső közül a legócskább nyilvánvalóan azt az utasítást kapta, hogy hozza nyilvánosságra a titkos ütőkártyát. Ha már a megfelelő döntést nem sikerült kizsarolni vele, akkor legyen a bosszú eszköze, legalább utólag tudja meg mindenki, aki érthet a szóból, milyen sors vár rá, ha idejében nem engedelmeskedik. Építjük a jövőt.

Tulassay Tivadar amúgy a mindig Fidesz- és Orbán-hű Professzorok Batthyány Körének a tagja.

Várom a Professzorok Batthyány Körének állásfoglalását. Hátha egyszer a saját tagjukkal, a szakmai és közéleti tisztességgel, a tudomány függetlenségével és nem szerelmetes politikai vezetőjükkel lesznek szolidárisak.

Réthelyi Miklóstól viszont már semmit se várok.

­­­­­­­­­­_________________

* „Közlemény
2012. április. 2

Az Egyetem körül kialakult helyzet miatt nem ért meglepetésként ennek a néhány évvel ezelőtti történetnek a felelevenítése, amelynek értelmezéséről már akkoriban is hosszas vita folyt.

A lap kiadója kért fel egy orvosi téma szakirodalmát összefoglaló közlemény megírására 2009-ben. A felkérést kollégámmal, Dr. Herszényi Lászlóval megosztva teljesítettük.

A megjelenést követően a szerkesztőség a következőt jelezte: összefoglalónk néhány általános megállapítást tartalmazó mondata – és nem új eredményeket bemutató szövegrésze – azonos Wallace és munkatársai 2008-ban megjelent, szintén összefoglaló jellegű munkájának néhány mondatával. A forrást az irodalomjegyzékben egyébként feltüntettük, és a szövegben is idéztük.

A társszerzőségben írt összefoglalóban megjelent, átvett mondatokról a szerkesztőségi levélből csak utólag értesültem.

Ezt követően az idézetek jellegéről hosszas levelezést folytattunk a szerkesztőség munkatársaival, amelynek nyomán úgy döntöttek, visszavonják a cikket. Ennek során kértük, hogy a mi álláspontunk is jelenjen meg a lapban, ezt a kérést a kiadó nem teljesítette.

Az Egyetem körül kialakult jelenlegi érzékeny helyzetben, úgy tartom helyesnek, ha a Semmelweis Egyetem Habilitációs Bizottsági elnöki tisztemtől megválok.

Tulassay Zsolt”