Az elmúlt két évtizedben foganatosított első pilléres reformok drasztikus változásokat idéztek elő a nyugdíjak világtérképén, melyet kedvezőtlen demográfiai helyzet és fenntarthatatlan, idejétmúlt vagy töredékes rendszerek jellemeztek. A reformfolyamat maga azonban országról országra jelentős különbségeket mutat. Az Allianz nyugdíj-fenntarthatósági indexe (Pension Sustainability Index, PSI) számos paraméter alapján elemzi az egyes országokat. A cél, hogy a vizsgálat eredményeként felálló rangsor tükrözze a nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságát az elöregedő társadalmakban. Az idei, legújabb vizsgálat meglepő változásokról adott számot.

Magyarország a 29. helyre került az Allianz új nyugdíj-fenntarthatósági listájában. Ezzel 3 helyet lépett előre a rangsorban a legutóbbi, 2011-es PSI-mérés óta. 
 
A PSI legutóbbi változata kiemelten foglalkozott a pénzügyi válság közép-kelet-európai országokra gyakorolt hatásaival. A válság a felhalmozott finanszírozási forrásokat és a nemzetgazdaságokat egyaránt negatívan befolyásolta. A gazdasági növekedés hirtelen jelentősen visszaesett és óriási terhet rótt a pénzgazdálkodásra az államadósság GDP-hez viszonyított arányának drasztikus növelésével. Erről a hatásról a 2011-es PSI is beszámolt, azonban a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított arányában megjelenő következmények nem jelentek meg benne.

Ezt a hatást a jelen, frissített PSI alapjául szolgáló, idősödésről szóló, 2012. évi átdolgozott európai uniós jelentés már figyelembe vette. Az összes olyan közép- és kelet-európai országban, amelyekkel az idősödésről szóló jelentés is foglalkozik, magasabbak a kiadási arányok, mint az előző jelentés idején; a Cseh Köztársaságban és a balti államokban, valamint Szlovákiában a felülbírált adatok a bázisévben is erős emelkedést mutatnak. 
 
Ez a PSI-hez kapcsolódó, pénzügyi helyzetet jelző részmutatót is negatívan befolyásolja. Románia, Litvánia és Lettország előrevetített hosszú távú nyugdíjkiadási kilátásai azonban igen sokat javultak, és ez a bázisév hatásainak ellensúlyozásával pozitív hatást hozott a PSI részmutatójára nézve, ami jobb pozícióhoz segítette az említett országokat a rangsorban. Romániát az érvényes nyugdíjkorhatár emelése vitte feljebb a listában. A közép-kelet-európai régióból az első 10 közé is bejutó Lettország foglalja el a legelőkelőbb pozíciót. Az Egyesült Államokat követi a globális rangsorban, és kevéssel megelőzi az Egyesült Királyságot. Bár az országban továbbra is alacsony a nyugdíjkorhatár, az NDC-típusú (névleges, egyéni számlás ellátási számítás enyhíti a pénzügy terheket.

Mivel a második pillér nem kötelező elem, és a járulékfizetési arányok ismét emelkednek a 2009-es megszorítások óta, a második pillérből származó források a szegénységi küszöb feletti jövedelmi szinthez segítik majd a nyugdíjasokat. Ennek elérése máskülönben az állami pénzügyi szektorra róna terheket, és megnehezítené a hosszú távú fenntarthatóságot. Lettország javuló rangsorolását részben az ENSZ kedvezőbb népességi előrejelzéseinek is köszönheti. A sorban szorosan utána következő Észtország szintén tőkefedezeti pillérrel egészíti ki a nyugdíjjövedelmet. Lettországhoz hasonlóan Észtországban is végbementek ad hoc átirányítások a második pillérből a források visszapótlására, ami a jóléti támogatásra gyakorolt nyomást hivatott enyhíteni. Ezenfelül Észtországban most készülnek megemelni a nyugdíjkorhatárt. Az utóbbi intézkedést Lettországban is megtették a nyugdíjkiadások hosszú távú enyhítésére – ez az ország PSI szerinti besorolását is javította.
 
A régiós lista végét Szlovénia és Szlovákia foglalja el. Ezekben az országokban a bázisévre magasabb nyugdíjkiadásokat jeleztek előre – Szlovákia esetében pedig a következő 40 évre szóló előrejelzés is magasabb. Bár Szlovénia kilátásai nem romlottak, a nyugdíjköltségek előre jelzett nagymértékű növekedése és a reformok eddigi elmaradása miatt igencsak nagy a nyomás, hogy az ország megújítsa nyugdíjrendszerét. 
 
Törökország főként a nyugdíjkorhatár emelésének köszönheti a korábbinál jobb besorolást, azonban az ország nagyvonalú nyugdíjrendszere a jövőben alapos átvizsgálásra szorul. Törökország népessége továbbra is viszonylag fiatal, viszont az időskori eltartottsági ráta 2050-re várhatóan háromszorosára nő. Ekkorra már a török társadalom is belép az elöregedő társadalmak sorába, tehát a török politikának is napirendre kell tűznie az idősödés kérdéskörét.
 
Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának és a Cseh Köztársaságnak a rendszerük hosszú távú fenntarthatóságát fenyegető, növekvő kockázatokkal kell szembenéznie, mivel pénzügyi problémáik rövid és középtávú enyhítésére kimerítették második pilléres nyugdíjfinanszírozási forrásaikat. A csökkentett források ezután nem feltétlenül lesznek elegendők az alacsony állami nyugdíjak kiegészítésére, amire eredetileg szánták őket. Ez növeli a szegénységi küszöb alá kerülés kockázatát, amelynek esetén az államnak pénzügyi terhet generáló jóléti segélyt kell nyújtania az érintetteknek.

http://profitline.hu