Tudtam, hogy eljön az én időm (nem volt nehéz kitalálni).

A miniszterelnök feltöltésen, így aztán szavainak vivői helyettesítik őt, ők tartják meg a napi-heti kötelező szabadnép-félórákat, nehogy elfelejtse a magyar világtörténelmi szerepét, amelyet az unortodox gazdaságpolitikának köszönhet.

Így adódott, hogy a héten, csütörtökön, Giró-Szász szóvivő ugrott be sulykolni, pénteken meg Szájer EP-képviselő. Giró-Szász szerint „terjedni kezdett a magyar unortodox gazdaságpolitika az Európai Unióban, mivel kedden Franciaország vezetett be a magyarországinál kétszer nagyobb tranzakciós illetéket”, azaz „más országok is kezdik felismerni [Orbán és Matolcsy tanításai nyomán – teszem hozzá én], hogy a 2008 előtti közgazdasági dogmák használhatatlanok a válságkezelésre”. Szájer szerint „Magyarország elindult a saját útján, de többen a kritizálók közül most elkezdték maguk is járni ezt az utat. Példaként említette Franciaországot, amely szintén bevezette a tranzakciós adót”.*

Nem értek én a gazdaság bonyolult összefüggéseihez, de olvasni tudok. Így aztán, amikor azt olvastam a Le Monde című francia napilap július 26-i számában, hogy a francia szenátus megszavazta a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó megduplázását, gondoltam, elolvasom, mit is jelent ez. Eltettem a cikket (mint említettem, tudtam, amit tudtam), úgyhogy idézem: „Ez az adó, amelyet még februárban, a 2012-es költségvetési törvény kiigazításaként szavaztak meg, azoknak a vállalatoknak a tranzakcióit érinti, amelyek tőzsdei tőkeértéke meghaladja az egymilliárd eurót, és amelyek székhelye Franciaországban van.” Ők fizetnek tranzakciós adót (nem illetéket!), a tervezett 0,1 százalék helyett 0,2 százalékot.

És ki fizet Magyarországon tranzakciós illetéket? Ezt is elolvastam a penzcentrum.hu honlapján. Eszerint mi, mindannyian. A következő helyzetekben: fizetünk akkor, amikor a munkáltató a fizetésünket a számlánkra utalja. Amikor a készpénzt felvesszük a számlánkról. Amikor a sárga csekken befizetjük a gázszámlát. Amikor a beszedési megbízással befizetjük a villanyszámlát. Amikor elutaljuk a közös költséget. Amikor hitelkártya vagy bankkártya terhére fizetünk a boltban. Amikor más pénzintézetnél vezetett megtakarítási vagy értékpapírszámlán takarékoskodunk.

Ha Giró-Szász és Szájer beszélők szerint a két ország esetében ugyanarról van szó, akkor három lehetőség van. Egy: ők úgy tudják, hogy mi, magyarok, tízmilliónyian, mind egymilliárd eurónyi befektetéssel rendelkezünk, vállalati formában, a magyar tőzsdén, jogos tehát az összehasonlítás. Kettő: úgy beszélnek, hogy előtte nem tájékozódnak, csak reggel bemagolják a fideszes kommunikációs gépezet aznapra rendelt szentbeszédét, és az első adandó alkalommal ráöntik a magyarra. De nemcsak Le Monde-ot nem olvasnak, hanem MTI-hírt sem, ugyanis pechükre a magyar hírügynökség is tájékoztatta a népet a francia tranzakciós adó tartalmáról. Három: tudják, mi a különbség, csak hazudnak. Mert ezek a félázsiai barmok itt, tudjuk, könnyen megtéveszthetők, hiszen sötétek, mint az éjszaka, nem tájékozódnak, és különben sem érdekli őket semmi más, csak amit szeretett vezetőik szájából hallanak.

Hát most szólok, azoknak, akiket érdekel. Hogy ne felejtsék el, minden hivatkozás a francia tranzakciós adóra hazugság. És hogy ne felejtsék el, amikor majd újra a független politikai elemzői szerepben látják Giró-Szász Andrást, vagy ne adj isten, a Fidesz orbánmentesített reformátoraként Szájer Józsefet, mihez adták ezek az urak évekig a nevüket.

Addig viszont, jó állampolgárként, fizessük szorgalmasan a világraszóló unortodox gazdaságpolitika árát. Köztük a magyar tranzakciós illetéket.

(Mihancsik Zsófia)

* Szájer József pénteken a Fidelitas balatonlellei táborában több mint száz táborozó előtt beszélt. Érdemes elolvasni, mit mondott még: „Sokszor mi sem értjük azokat a heves indulatokat, amelyek Magyarország ellen megfogalmazódnak.” Szerinte az indulatok egyik oka, hogy elképesztő módon torzították a világsajtóban megjelent híradások a Magyarországról alkotott képet, bár a brit BBC nem torzított. [A BBC nem, csak Kovács Zoltán egykori kommunikációs államtitkár a BBC-ben.] Szájer szerint Magyarországon olyan mértékű változások történtek az elmúlt két esztendőben, amelyek sokak érdekeit sértették, „olyan erőcsoportokét is, akik igenis kőkeményen megtudják ezt bosszulni”. Szomorú, hogy ebben a küzdelemben „voltak olyan pártok, amelyek az ellenfél oldalára álltak, súlyosan sértve nemzeti érdekeinket”. Az EP-képviselő a fiataloknak beszélt az Európai Parlament életéről, arról, hogy érdemi munka és jogalkotás a parlament ténykedésének 20 százalékában zajlik, mert vannak olyan képviselők – például a liberálisok, a zöldek, a kommunisták vagy az angol konzervatívok frakciójából –, akik kis számuk miatt inkább a „balhékban”, a politikai vitákban és nem a törvényhozásban érdekeltek. Egyébként is, az uniós politizálás elkényelmesedett, végtelenül idegenkedik az újtól, pedig megújulásra szorul. Hiszen az a fajta élet, amely az eladósodásra, a spekulációra, a kiszámíthatatlan függésre és a nemzeti érdekek teljes feladására épül, nem folytatható. Aki elöl megy, az előtt meg nincs kitaposott út, konfliktusokba keveredik, de „mi, magyarok és a miniszterelnökünk szívesen is vesszük ezeket a konfliktusokat, harcos, kuruc mentalitású magyarok vagyunk.” Meglehet, ezzel az úttörő szerepvállalással a segítségére lehetünk Európának is.