Erről a néphülyítő szólásról,rövid tanulmány.Mi megvilágítja a szólás alattomos szándékát.

Mátyás halála után Magyarország hanyatlásnak indult. Mátyás egyetlen fiára, Corvin Jánosra akarta hagyni a koronát. A gyermek azonban nem volt törvényes trónörökös, hiszen édesanyja egy boroszlói asszony volt. Beatrix viszont magának akarta megszerezni a magyar koronát. Mátyás a magyar nagyurakat föleskette János herceg támogatására, de Mátyás halála után az esküt nem tartották be. A fényes, a dicsőséges idők után ismét szomorú, gyászok idők következnek. 

       1490-ben II. Jagelló Ulászló kapta meg a hatalmat. Az erőskezű, igazságos Mátyás után egy pulya, tehetetlen báb lett Magyarország királya, aki gyámoltalanságában mindenre azt mondja: dobzse, dobzse (jó, jó..) s akit ezért elneveztek Dobzse Lászlónak. "Akiről mindenki tudta, mennyi esze van: csak éppen nem bőg. Rajta maradt egy másik csúfnév is, hogy ökör. Bizalmas körben sokan csak így emlegették." Mivel a bárók hatalmából került a trónra, semmi esélye sem volt, hogy a nagyurakat kordában tartsa. De hát az uraknak ilyen király kellett: ennek az üstökét a markukban tarthatták.  Az oligarchák vég nélküli harcot kezdtek a magasabb méltóságokért és a nagyobb jövedelemért. A főnemesség a maga kezébe ragadta a hatalmat; maga számára foglalta le a koronázás jogát; a király csak a főpapok és az országnagyok hozzájárulásával verethet pénzt. Ugyanakkor vigyáztak arra, hogy a nemesség ne tudja megingatni hatalmukat. A nemesség nem nyugodott bele elnyomott helyzetébe, hanem karddal és szóval próbált érvényt szerezni jogainak. Bécs városát, mely "nyögte Mátyás bús hadát" visszavette Miksa.

       1497-ben a Rákos mezejére összehívott országgyűlésen tengernyi panasz zúg fel a nádor Szapolyai István ellen, akit többen azzal vádolnak, hogy közpénzeket tulajdonított el. Azt kívánták a királytól, hogy a koronát vegye ki Szapolyai és Bakócz kezéből és bízza négy köznemes koronaőrre. Az egyházi férfiak világi hivatalt ne viseljenek. Bakócz a kancellári tisztről mondjon le. A király kénytelen volt engedni a forrongó nemességnek: Bakócz Tamástól elveszi a kancellári meg a koronaőri tisztet, ugyanezt a nádortól is. Amint viszont az országgyűlés eloszlott az esztergomi érsekséggel ajándékozza meg Bakóczot. A köznemesség ugyan nem tudta megsemmisíteni a király kegyeltjét, de az 1498. évi országgyűlésen kivívták, hogy a király a rákövetkező négy esztendőben országgyűlést tartson, azután pedig minden három esztendőben egyet és egy országgyűlés sem tarthat tizenöt napnál tovább. Megállapította ez a gyűlés a trónöröklést, biztosítván a nemzetnek a szabad királyválasztó jogát. A köznemesség előtérbe lépését mutatja az a tény is, hogy Szapolyai halála után a nádori széket ismét köznemessel töltik be, mégpedig Geréb Péterrel, aki atyafiságban volt a Hunyadi-családdal.   

       1505-ban a Rákosmezőre összehívott országgyűlésen a nemesek kimondták, hogy ha Ulászló fiúörökös nélkül hal meg, akkor nem választanak többé idegen királyt, és a leányági öröklést pedig nem ismerték el. Ezen az országgyűlésen a korán elhunyt Geréb helyére Perényi Imrét választották, holott a köznemesség Corvin Jánost akarta. Súlyos vádakkal illették a gyűlésen a köznemesek a királyt és a főurakat. Újra megállapították, hogy csak az országgyűlés szavazhat meg adót.  A bábkirály fontos feladatnak tartotta, hogy a Mátyás zsoldos seregét a híres Fekete Sereget megsemmisítse. A katonák az elmaradt fizetés miatt fosztogatni kezdték a környező falvakat, s mivel raboltak, szétkergették őket. Történik ez abban az időben, amikor nagyobb szükség volt fegyelmezett hadseregre, mint valaha.  A király nem is tarthatott fenn rendes hadsereget, mert õ maga is szegény volt. Az állami bevételek jelentősen lecsökkentek, mert a bányákból és a vámokból származó jövedelmeket is a nagyurak kaparintották meg. Oly nagy volt a pénztelenség az udvarban, hogy már a mészáros sem akart húst hitelezni a királyi konyhára! Ulászló úgy tett szert pénzre, hogy Mátyás híres könyvtárából sorban adogatta el az értékesebb könyveket, s ami könyvet el nem adhatott, azokról az ezüst csatokat adta el. Amilyen szegény volt a király, olyan gazdagok a nagyurak. Szapolyainak, egymagának 70 vára és városa volt, Ujlaky Lőrincnek csak a karkötőjét 70 ezer aranyra becsülték. A főhatalom a jobbágysorból hercegprímássá és kancellárrá feltolakodott Bakócz Tamás és a köznemesből nádorrá lett Szapolyai István kezében volt. A régi banderiális hadrendszert felújították, melyet a bárók irányítottak. A gyenge kezű uralkodó nem tudta megvédeni a jobbágyokat az oligarchák önkényétől. Országszerte megnőtt a föld nélküli jobbágyok száma. A székelyeket is megfosztották szabadságuktól, ami fegyveres megmozdulásokhoz vezetett.

       Nyomorúságban tengődik a királyi udvar, rettenetes a nép állapota, s ugyanakkor Bakócz Tamás fejedelmi pompával vonult be Rómába, hogy megszerezze magának a pápaságot. Pápának ugyan nem választották meg, de egy világra szóló nagy feladattal bízta meg X. Leó pápa: azzal, hogy a török ellen keresztes hadjáratot hirdessen, nemcsak Magyarországon, de Európa többi országában is. Úgy jött vissza Rómából, mint a pápa teljes hatalmú követe.

       1514 húsvét vasárnap Bakócz Tamás esztergomi érsek kihirdette a pápai bullát, amely keresztes háborúra szólította fel az ország népét.  Az urak nagy örömmel fogadták a tervet, amelyet Bakócz Tamás a királyi tanácsban adott elő. Az a gondolat, hogy a papság bűnbocsánatot hirdető prédikációkkal a török ellen tüzeli a népet, s ez majd megszabadítja a keresztény világot, elsősorban Magyarországot a török hódítás állandó veszedelmétől, megváltja a maga vérén: rendkívül tetszett. Az összes urak között csupán egy volt Telegdi István a kincstartó, aki más szemmel nézte és másként ítélte meg a keresztes hadjáratot. Úgy látszik, alaposan ismerte a népet; tudta, hogy a nép szívében erős harag s gyűlölet forrong az urak ellen, és csak egy szikra kell, hogy az elfojtott tűz kitörjön s lángba borítsa az egész országot. Ez a józan eszű ember napnál világosabban feltárta az urak előtt a keresztes hadjárat következtetéseit. Figyelmeztette őket, hogy nem lesz tanácsos fegyvert adni a nép kezébe, mert könnyen megeshetik, hogy nem a török, hanem az urak ellen fordítja. De az urak csak mosolyogtak Telegdi aggodalmain, sokkal türelmesebbnek, alázatosabbnak ismerték a népet, semhogy az fel merjen lázadni ura ellen. 

Innen mindenki ismeri a törtéteket.A Dózsa féle paraszt lázadást le verték,a Werböczi féle törvényekkel a jobbágyságot,eltltották a fegyverviseléstől,holott a török már készült az ország ellen,pedig Nándorfehérvárt a hunyadi által mozgósított

jobbágyság védte meg.A nagy civakodás közben eljött Mohács,Mohács után a török

megszálta Budát az ott fegyverrel marakodó országnagyok orra előtt.Ám érthetetlen

módon 200 000 fogollyal a török elhagyta budát és Magyarországot,és 20 ére magára hagyta az országot.Mohács és U.László halála után Zápolyát kirá(Szapolyait.) a főurak királlyá tették.Így kezdődött az ország leszakadása 150 évre Európátol.A tanulság:Nem a töténelem,hanem az emberi hülyeség ismétli meg önmagát.

Ugye most már érthető,hogy miért sulykolták ezt a mondást itt Magyarországon legfőkép az emberek

tudatába.

bővebben: az időszakról--http://www.torokkanizsa.hu/MT1490-1608.html

aki lát ismétlődö párhuzamot a mai történelem, és a múlt történési között az kattintson a linkre,hogy észre vegye a különbséget a kettő között.