Balogh Zoltán tegnap egy konferencián, ahol bejelentette, hogy majd egyszer nagyot fogunk csodálkozni, mennyit fog költeni az állam az oktatásra, két elég súlyos mondatot is mondott. Az egyik az volt, hogy az oktatás nem szolgáltatás, hanem szolgálat, így senki se reklamáljon, ha nem tetszik neki a rendszer. A másik lényege pedig az volt, hogy a szegénység nem befolyásoló tényező a tanulásban, viszont a gonosz szülők csak úgy kedvtelésből akadályozzák a diákokat a tanulásban:

A miniszter szerint ugyanis az elmúlt időszakban elterjedt az a mentalitás, hogy az oktatás-nevelés egy szolgáltatás, ahol az elégedetlen vevő számonkérőleg lép fel. Márpedig mint kiemelte, a oktatás-nevelés nem szolgáltatás, hanem szolgálat.

A tehetséges gyermekek felemelkedését legtöbbször nem a szegénység, hanem maguk a szülők akadályozzák.

Ha megnézzük a két mondatot, az ember nehezen dönti el, melyik a kiakasztóbb. Az első, amely a kapitalizmus bármilyen formájának tagadása, sőt ezen túllépve, igazából az oktatás, mint bármilyen színvonalfüggő dolog tagadása, illetve benne a rejtett gőg. Nem tiltakozni kéne, hanem kussolni, örüljetek, hogy van, aki még szolgál titeket és van oktatás. Én speciel örülök ennek a jelenlegi helyzetben, és köszönöm azoknak a pedagógusoknak, akik még bírják.

De a második mondat a keményebb, amely tagadja, hogy a szociális helyzet befolyásolná, azt, hogy a gyerek milyen esélyekkel veszi az akadályokat a magyar oktatási rendszerben, illetve amely azt sugallja, hogy nem az oktatási rendszer szar, hanem a szülők hülyék. De ami a legfélelmetesebb, az a rejtett üzenet, miszerint a szegények nem is akarnak tanulni. Sőt, a szegény szülők direkt elszabotálják a gyerekeik jövőjét, és ez nincs kapcsolatban azzal, milyen tapasztalata van a szülőnek, ő milyen anyagi színvonalon él, ez csupán rosszindulat.

Ezekben a mondatokban nem hogy a megértés, de még a keresztényi együttérzés szikrái sincsenek. Ezek a mondatok lenézik az embereket, és gonosznak állítják be őket, a mindentudású és teljhatalmú intézménnyel szemben. Balog nem tesz mást, mint egyszerűen közli, hogy neki nincs felelőssége. Mindenki hülye, csak ő helikopter.

Márpedig Balog Zoltán emberi erőforrások miniszter mindkét állítása minimum zagyvaság. Egyrészt, bár az oktatás végzők tevékenysége szolgálat, maga az oktatás egy szolgáltatás, ahol az adófizető állampolgároknak, esetleg a tandíjat fizető diákoknak és szüleiknek lehet elvárásuk az oktatás minőségével szemben. Igenis az elégedetlen diáknak, tanárnak, szülőnek, állampolgárnak, ha rossz az oktatási rendszer, számon kérőn kell fellépnie, hiszen az ő adóforintjaik, a mi adóforintjaink működtetik az államot. És bár Balog biztos szeretné azt hinni, hogy ez nincs így, nélkülünk egy szemétdombon kapirgáló kiskakas lenne.

Ugyan én is ismerek olyan történetet, ahol a család tartotta vissza a tehetséges diákot, de ez nem egyenértékű a szegénység hátrányaival, azzal, hogy valakinek van internete vagy nincs, rendesen táplálkozik vagy sem, tud-e füzetet venni vagy sem, beíratják magántanárhoz vagy sem. Ezek a tényezők és az ezekhez kapcsolódó továbbiak ténylegesen napi problémák több százezer magyar gyerek számára. Azt állítani pedig, hogy ezek a gyerekek mindegyike a gonosz szüleik miatt boldogul nehezebben, nem szimpla ferdítés, hanem ótvaros hazudozás. Ráadásul nem tudhatjuk, hogy mi az ami visszatretja a szülőket. Például, hogy soha senki nem végzett el a családban iskolát? Akkor vajon ez gonoszság vagy tudatlanság? Vagy szükségük van arra, hogy a gyerek továbbtanulás helyett dolgozzon, mert különben éhen halnának? Ez vajon gonoszság vagy túlélési ösztön? Vagy egyszerűen azt gondolják, hogy nem tudják kifizetni a gyerek taníttatási költségeit. Ez gonoszság vagy realitás?

Balog azt próbálja nekünk elmagyarázni, hogy a tanulás nem kerül pénzbe, hogy mondjuk a zsákfaluból a nagyvárosba a jobb gimnáziumba bejárni tanulni nem kerül pénzbe. Hogy a magántanár, a külön angol, a felkészítő tanár, az iskolaszerek, az uzsonna, a lakhatás, a könyvtár, az utazás és barátaik nem kerülnek pénzbe? Azt próbálja elmagyarázni, hogy a gyerekét közmunkából egyedül nevelő anyukának a gyereke csak a szülői törődés hiánya miatt nem tud előrébb jutni. Hol él ez az ember?

Bónuszként pedig olvassátok örömmel a 3,2 milliárdból létrehozott Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetőjének, Oláh Gábornénak a nyilatkozatát:

Beszélt arról a tervről is, miszerint a közszférában be akarják vezetni, hogy a nyugdíjas munkavállalók vagy nyugdíjat, vagy munkabért kaphatnak. Mint kiemelte: a különböző felmérések rávilágítottak arra, ez az intézkedés komoly gondokat okozna az oktatásban. A természettudományos szakosodású pedagógusok 80 százalékát érintené az intézkedés – emelte ki példaként a KIK gazdasági igazgató-helyettese. Kijelentette: az egyházaknál ezt biztosan nem fogják bevezetni, az egyházi oktatási intézményekben nem lesz gond a nyugdíjas pedagógusok foglalkoztatása.