Március 19-én hajnali 4 órakor indult meg a “Margaréta I.” hadművelet, Magyarország német megszállása. Ennek keretében délről Szerbia, észak-nyugati irányból, a Harmadik Birodalom területéről Franciaországból érkezett páncélos tankhadosztály két harccsoportja, az Olaszországból átvezényelt SS páncélgránátos-hadosztály zöme, a Dániából átszállított nehéztüzérosztály, az építő utászzászlóalj, a területvédelmi lövészzászlóalj és a B 853. gépkocsizó hadoszlop nyomult be hazánk területére.

Az 500. SS ejtőernyős-zászlóalj századai 1944. március 19-én, röviddel pirkadat után Ju-52 szállító repülőgépeikkel leszálltak a ferihegyi repülőtéren, és rövid tűzharc után lefegyverezték a magyar őrséget. A német bevonulás tervszerűen, gyakorlatilag zökkenőmentesen zajlott le. Csupán a burkolatlan utakat feláztató időjárás hátráltatta némileg a csapatmozgásokat.

A német külügyi szervek által 1944. március 24-én megfogalmazottak szerint a “Margaréta-akció” célja az volt és annak kell maradnia a jövőben is, hogy a magyar haderőt, ezt a tűzfészket, a hadszíntér egy hadászatilag fontos pontján a háború tartamára és a további politikai és katonai fejleményeknek minden elképzelhető eshetőségére végleg és teljesen ártalmatlanná tegye”. A Magyarországon állomásozó német erők létszáma 1944. június 1-én 46 ezer 507 fő volt.

A német bevonulás és mindaz, amivel az együtt járt, egy történelmi folyamat szerves része volt: a jobboldali magyar elit katasztrófapolitikája szükségszerűen vezetett el 1944. március 19-hez. Magyarország a térség többi tekintélyelvű államát megelőzve, elsőnek csatlakozik a katonai konzekvenciákat is tartalmazó német–olasz–japán tengelypaktumhoz. 1938 és 1942 között a magyar kormány és a parlament minden külső kényszer nélkül hozza meg a jogfosztó zsidótörvényeket, 1941 júniusában minden német nyomás nélkül, „jószántából” lép hadba a Szovjetunió ellen, aminek nyomán 1941. december 6-án megkapja a Szovjetunióval szövetséges Nagy-Britannia hadüzenetét, hat nappal később pedig a magyar kormány üzen hadat az Egyesült Államoknak.

1944. március 19-én nem az a legszégyenletesebb, hogy a német bevonulással szemben az ország semmi ellenállást sem tanúsít, ez, ismerve a honvédtisztikar nácibarát szellemét, eleve kizárt volt. A gyalázat az, hogy a Horthy által kinevezett hazaáruló kormánytól le a közigazgatás minden szintjéig, a 600 ezer zsidó származású magyar állampolgár halálba deportálását bonyolító csendőrségig teljes, sőt lelkes volt az együttműködés.

Magyarország német megszállása-1944