Ők
a mindenkori hatalom legbiztosabb támaszai. Ők azok, akikre mindig
számítani lehet, ha a kormány nemzetközi megítélése már kínosan
kedvezőtlenné válik. Ők jelentik ki a legkészségesebben, hogy majdnem úgy
jó minden, ahogyan van. Ők azok, akik rettegnek a valóságtól, de még
annál is jobban attól, hogy félszeg motyogásukat a „Döntések Ura”
harcias hőbörgésnek tekinti, és kihúzza nevüket a megbízható káderek
listájáról. Ők azok, akik az elmúlt száz évben azt hangoztatták, hogy az
antiszemitizmusért azok a realitásérzéküket vesztő, rátarti zsidók a
felelősek, akik nem átallnak szót emelni az egyetemes emberi jogok
védelmében. Ők azok, akik 2013
tavaszán a Zsidó Világkongresszus budapesti közgyűlésén a hazai
zsidószervezetek képviseletében elfelejtették megkérdezni a
kormányfőtől, hogy mivel magyarázza, hogy Bayer Zsolt még mindig a
kormánypárt tagja lehet, mivel indokolható, hogy antiszemita és/vagy
nyilas szerzők nyernek bebocsátást a nemzet irodalmi kánonba, és, hogy a
Parlament előtti teret egy dicstelenül kimúlt korszak dicsőítése
jegyében alakítják át, éppen ezekben a hónapokban. Ők azok, akik a
jelenlegi miniszterelnököt az alkotmányos jogállam elkötelezett híveként
említik nyilatkozataikban. Ők azok, akik miatt a demokratáknak ma
szégyenkezniük kell Magyarországon.
Gadó Gábor ügyvéd, az Igazságügyi és
Rendészeti Minisztérium korábbi szakállamtitkára,
a Gazdasági Versenyhivatal volt elnökhelyettese
Kommentáld!