Már az egyszerű demográfiai kivetítések is dermesztő képet festenek az elöregedő társadalom jövőjéről, a helyzet még súlyosabbnak látszik, ha azt nézzük, mennyi járulékfizetőnek kellene elméletben finanszíroznia a növekvő arányú időskorú népesség nyugdíját. 2050-re a nyugdíjjárulékot fizetők és a nyugdíjban részesülők aránya 0,6-ra eshet vissza a jelenlegi helyzetből kiinduló demográfiai előrejelzések alapján. Ami azt jelenti, hogy nagyjából fél járulékfizető jutna egy nyugdíjasra. A különböző finanszírozási szempontok szerint felállított eltartási ráták közül úgy tűnik, a nyugdíjnál leselkedik a legdrámaibb következmény. 

Az egyes elosztórendszerek fenntarthatóságának nyilvánvaló alapja a befizetők és a kifizetésben részesülők arányának alakulása. A felosztó-kirovó (pay-as-you-go) típusú nyugdíjrendszerre ez különösen igaz. Már nem újdonság az, hogy a nem is olyan távoli jövőben is súlyos következményei lehetnek a társadalmi elöregedésnek szerte Európában. Az egyszerű, korösszetételre vonatkozó népesség-előrejelzés viszont talán nem is mutatja meg eléggé, hol és mekkora probléma az, amit orvosolni kell.

Ha csak az egyes korcsoportok népességbeli arányát nézzük, a nyugdíjasok aránya a teljes népességben ma nagyjából 20% lehet, ami korábbi előrejelzések szerint 2050-re 50% közelébe emelkedhet fel.

Másrészt viszont a nyugdíjrendszer fenntartása szempontjából az a kulcsfontosságú, ki fizeti majd a növekvő arányú nyugdíjas nyugdíját? Hiszen a munkaképes korú lakosságban sem mindenki foglalkoztatott és járulékfizető. A jelenlegi helyzetből kiindulva és a várható korösszetétel változásokkal előre jelezve a helyzet még rosszabbnak látszik, mint amit az egyszerű népességkivetítés mutat. 2050-re ugyanis 0,6%-ra csökkenhet a nyugdíjas eltartási ráta, vagyis fél járulékfizető juthat egy nyugdíjasra - derült ki a KSH demográfiai konferenciáján Gál Róbert, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos munkatársa által tartott előadásából.

Persze azt nem tudhatjuk, hogy miként alakulnak a nyugdíjak több tíz év múlva, ahogy azt sem, hogy a demográfiai változásokra mikor és milyen lépések születnek. Vajon csökkennek majd a nyugdíjak, mennyire lesz lehetséges az időskorúak foglalkoztatása, miként alakul a migráció, sikerül-e serkenteni a termékenységi rátát, azaz születik-e több gyermek? A demográfiai változásokra adott válaszokvalószínűleg ezek valamilyen arányú keverékéből kerülnek majd ki.

Ugyanakkor a különböző értelmezésben előrevetített eltartási ráták arra is rámutatnak, hogy a nyugdíjrendszeren keresztül fenyeget a legnagyobb veszély. A fogyasztást illetve annak finanszírozását várhatóan kisebb sokk érheti. 

A számítások hátteréről Gál Róbertet kérdeztük.

Portfolio.: Az előadásán látott ábra azt sugallta, bizonyos értelmezésben a demográfiai változások hatása talán kevésbé lehet drámai, mint ahogy azt eddig hittük, vagy a nyugdíjrendszerre leselkedő veszélyhez képest. Miből adódik ez?

Gál Róbert: Nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk, ez egy egyszerű kivetítés. Ez az eszköz nem arra szolgál, hogy megmondja, mi lesz a jövőben, hanem, hogy megmutassa, hol szorít a cipő, hol adódhatnak problémák. Ami az egyes eltartási rátákat illeti, különböző definíciói vannak annak, hogy kik azok, akik eltartanak egy rendszert, illetve akik kedvezményezettjei egy rendszernek. Ezek használata attól függ, hogy mire vagyunk kíváncsiak. Például csak a nyugdíj vagy a teljes újraelosztási rendszer vagy a fogyasztás a gazdaságban és a háztartásban a vizsgálódás tárgya. Ettől függően a vizsgált csoportok korprofilja is más és más. Majd attól függően, hogy milyen korprofilokat vizsgálunk, a demográfiai változások, a korösszetétel jól előre jelezhető változása különbözőképpen hat rájuk. A nyugdíjrendszerre gyakorolt várható demográfiai hatás például sokkal drámaibb lehet, ami a járulékfizetés és a járadékosság korprofiljából következik. A közkiadási rendszerre szintén elég ijesztő mértékben hathat. A fogyasztásra viszont nem annyira. Ez nem azt jelenti, hogy a mostani szintű fogyasztást fenn lehetne tartani, de úgy tűnik, sokkal kisebb mértékű beavatkozásra lehet szükség. Ha pedig a háztartásokat is figyelembe vesszük, még kisebb a hatás.

P.: Miből következik a különbség?

G. R.: A nyugdíj illetve gazdasági szempontú eltartási ráta kivetítése azért ad más eredményt, mivel a fogyasztásnak más a korprofilja, mint a nyugdíjasságnak. Fogyasztani az aktív korúak is fogyasztanak. Viszont ha az aktívak aránya lecsökken, a fogyasztásuk is lecsökken. Ugyanez nem mondható el a nyugdíjról.

Ha egy komplikáltabb modellt szeretnénk e mögé tenni, akkor úgy is kifejezhető, hogy más és más termékenységi rátára van szükség ahhoz, hogy a különböző átmérőben lemért rendszereket fenn tudjuk tartani. A nyugdíjon kívüli többi rendszer jövőbeni fenntarthatóságának biztosításához például kisebb termékenységi ráta is elegendő lenne.

Ismét másik olvasatban úgy is mondhatjuk, hogy a jelenlegi nagyon alacsony termékenységi ráták a fogyasztásban kisebb visszaesést jeleznek előre, mint amilyen válság a nyugdíjrendszert érné. Ezek behatárolják körülbelül, hogy milyen típusú reformokra volna szükség. 

PortfOlio.hu