Csak egyszer lenne még enyém

s kedvemre csókkal önteném

szivesen halnék azután

nagyobb örömmel ontanám

kis ujjáért a csobogó vért,

mint száz királyért, lobogóért!

Demjén Ferenc Féktelen éjével szemben Babits verse visszafogottságával tüntet, leszámítva a végét, amely nem véletlenül sült el így: „Háború volt és így írtam be készakarva, háború elleni célzattal. Nem gondoltam, hogy botrány lesz, csak hogy dühöngeni fognak, a hazafiak. Csak egy hónap múlva tört ki a baj” – írta Babits a szeretkezz, ne háborúzz szellemében, így próbálván illusztrálni, hogy az akkor már egy éve vérfolyó első világháborús meghalás céljaival nem teljesen ért egyet. Jött is ezért a gáztámadás, akár pornófilmben a tévészerelő.

Noha az ilyen leveleket mindig doktorok írják, ezúttal Rákosi Jenő jelentkezett. Egy Babitsnál kevésbé jelentékeny, de annál magyarabb irodalmár, aki kemény munkával jutott el oda, hogy végül Viktor Emmanuel olasz király nevét is Győző Manónak írja, miután korábban már Ady ellen is kirohant a „magyar parnasszus köztisztasága érdekében”. Dunántúli álnéven, egy pszeudo-olvasói levélben támadta meg és ajánlotta a magyar állam figyelmébe Babitsot a Budapesti Hírlapban 1915. október 20-án a Játszottam a kezével vége miatt: „Aki ezt írta, magyar állami gimnáziumban, az állam jóvoltából hazafiságra oktatja a gondjaira bízott gyermekeket. Milyen lehet egy olyan ember hazafias érzülete, aki (…) ilyen cinikus kijelentésre hajlandó?”. Majd később ugyanitt november 9-én: „gonosz és cinikus vers ez”, „ezrek és ezrek rohannak ma a halálba, mindenik a maga jelszavával. A mienk: Egy királyért, egy lobogóért!”. Babitsé nem. Nyilvánvaló, milyen árnyékhatalmak zsoldjában áll, aki megtagadja ezeket a jelszavakat. Újabb bizonyíték, hogy a legfelsőbb magyarbíróság nem tegnap állt össze, mint a Spice Girls negyvenhetedszerre.

Elhatárolódásizmus

Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönyében 1915. november 1-én maga a szerkesztő, Ady Endre öccse, budapesti középiskolai tanár és pedagógiai szakíró, Ady Lajos válaszolt, és tisztelettel kérte Dunántúlit: „ne fedezzen fel minden héten egy-egy hazaáruló tanárt. Hiszen amiért egy tanár valamely kérdésben más véleményen van, mint ő, azért talán még nem árulta el a hazát?” No-no. Rákosi Jenő november 4-i válaszában leszögezte Babits lelki hűtlenségéről: itt már nem véleménykülönbségről van szó, hanem „egy rothadásról, amelyet a Középiskolai Tanáregyesület Közlönye pártol, fedez és védelmez, és amellyel foglalkozni kell, amíg nem késő.” Nyugi, sose késő. Még talán most is ki lehetne cseréltetni Babitsot a Lázár testvérekre a tankönyvekben.